Túlélni Auschwitzot - roma asszonyok a táborban

Augusztus harmadikán országosan megemlékezünk arról, hogy a roma lakosságot koncentrációs táborokba gyűjtötték a második világháború idején. 1936 és 1945 között százezreket hurcoltak el otthonukból vagy sátrukból. Közülük ezrek kerültek a hírhedett doktor Mengele közvetlen közelébe, akinek joga volt embereken kísérletezni. Érzéstelenítés nélkül sterilizálta a fiatal nőket, zsidó és cigány ikrekkel kísérletezett.

Mengelét 1943. május 30-án vezényelték Auschwitzba. 1943-ban a cigánytábor (BIIe), 1944 őszétől a kórházszektor (BIIf) főorvosa volt. Kutatásait a cigánytábor gyermekei között az éhezés miatt gyakran előforduló arcüszkösödéssel, más néven vízirákkal (noma faciei) kapcsolatban indította. Érdeklődése hamarosan új irányt vett: az ikrek felé fordult. Vizsgálatait cigánygyerekeken kezdte, majd zsidókon folytatta. Az ikreket (nemegyszer anyjukkal együtt) Mengele mentette meg az azonnali elgázosítástól, ellátásuk az átlagosnál jobb volt, a doktor általában kedvesen bánt velük, néha még édességeket is hozott nekik. Ők nevezték el a Halál Angyalának: a cigány és zsidó ikreket szívbe adott kloroforminjekcióval ölte meg, volt, akiknek összevarrta a vénáit, mesterségesen sziámi ikrekké téve őket, sokakat ismeretlen céllal és módon pusztított el.

A csendőrök

Mariskát a cigánytelepről vitték el családjával együtt. A csendőr bekiabált a házakba hajnalban: ébresztő, mindenki keljen fel, háromnapi élelmet hozzon magával! Sorakozó a ház előtt!

Vagy százhúsz embert vittek el aznap reggel. Zuhogó esőben gyalog kellett mennie a családnak húsz kilométert, majd, mint a birkákat beterelték őket egy akolba. Itt csak piszkos széna volt, annyi tetű volt benne, hogy szinte zsibongtak. Másnap délután tehervonatra vezényelték őket a csendőrök, hatvan embert egy vagonba. Amelyik apánál volt pénz, az leszállhatott, hogy ennivalót hozzon a gyerekeknek, a többiek éheztek. Mariska apja megszökhetett volna, de azt mondta, semmit se ér az ő élete a családja nélkül. Aztán Komáromban elvitték az apát, többé nem látta a gyerekekeit.

Auschwitzban
Másfél hónap múlva újra bevagonírozták őket, és megindult a vonat Auschwitzba. Pici gyerekeket is vittek magukkal a zsidó nők, sírtak, ordítottak szegények, hogy ne vigyék el tőlük a gyerekeket. Azt mondták, kórházba viszik őket, de a szülők többé nem látták a gyerekeket. A zsidók nagy bőröndökkel érkeztek, azt lepakoltatták, és a cigányok válogatták ki a németek számára azt, ami értékes volt. A férfiakat elvitték, a roma lányoknak pedig meztelenre kellett vetkőzni, s úgy mentek be a táborba. Minden szőrzetet leborotváltak, a cigánylányok gyönyörű hosszú haját elvitték, felhasználták ismeretlen célra. Könnyű csíkos vászonruhát kaptak és papucsot, télen abban kellett a hóban kinn állni hajnaltól sorakozóra gyakran órákon át. 

HarmoNet tipp: Megdöbbentő: Romák kötelező sterilizálása és cigány holokauszt - Amiről nem beszélnek >>

Mengele előtt

Mariska néhány nap múlva arra ébredt, hogy a nevét kiáltozzák a barakk ajtaja előtt. Egy SS őr, egy asszony megfogta a karját, és szó nélkül vitte a vizsgálóba. Ott újra meztelenre kellett vetkőznie, majd egy orvos és egy ápoló minden tagját átvizsgálta. Utána egy hatalmas tűvel injekciót adtak neki. Ettől több napra elkábult, később is alig tudott lábra állni. Nem mondták meg, mi volt az injekcióban, de évekig megszűnt a menzese, majd később soha nem lett gyereke. Hiába volt lázas heteken át, más orvosságot nem kapott se ő, se más. Aki beteg lett, meghalhatott, ha munkaképtelen lett lelőtték. 

A háború  vége
Egy reggel bement hozzájuk a barakkba egy asszony, és szólt, hogy asszonyok, vége a háborúnak, mindenki hazamehet. El se hitték addig, amíg fel nem rakták  őket egy teherautóra, majd egy réten mindenkit leparancsoltak, vagy a félig halottakat letaszították. Elindultak, ki hogyan tudott, gyalogosan, ha elfáradtak leültek az árok szélére. Egy cseh asszony adott egy kis ennivalót, majd telefonált egy gyűjtőtáborba, ahová a többieket is összegyűjtötték, akik hazafelé tartottak. Két hónap múlva ment egy vonat Magyarország felé, Mariska felmászott a tetejére, rajta kívül csak férfiak utaztak így, de itt már vigyáztak rá, le ne essen. Otthon nagy boldogsággal találkozott édesanyjával és testvéreivel. Édesapja már csak az emlékeiben él, s ő őrzi ezt az emléket, továbbadja rokonainak.

Dobosy Ildikó