Koló emléktárlat Csepelen - ha még nem láttad, feltétlenül nézd meg!

Még most se késő elindulni Kolonics György rövid, de tartalmas és eredményekben bővelkedő életét bemutató kiállítás megtekintésére a Csepel Plázába! A vasárnap estig tartó tárlaton hazánk csupán félig-meddig elismert sikersportja, a kenuzás történetét is bemutatja.

Kolonics Gyuri, akit a többiek csak Kolóként emlegettek kenus berkekben, maga volt a megtestesült szerénység, ami iszonyatos szorgalommal párosult. Nem koncentrált semmi egyébre, mint hogy menjen a hajó. Szeretetre méltó atomromboló, aki dicsőn vitte hazánk zászlaját megannyi világversenyen. Nevét sok országban megemlegették és nem kis hírnevet hozott nekünk, magyaroknak!

Szinte példátlanul sokszor állt a győzelmi dobogón, megannyi elismerést kapott, de egyik se vette el az eszét. Pályája kezdetén – mikor párosban az első győzelmét aratta - még csak kevesen gondolták volna, ami később már természetes volt, hogy minden versenyről hoz valami érmet. 1996-ban Horváth Csabával elsők lettek az olimpián. 2000-ben Sydneyben elérte a legnagyobb eredményt, amit kenus elérhet: olimpiai bajnok lett, méghozzá egyesben (C-1-ben). 2004-ben “csak” harmadikok lettek Kozmann Györggyel, s 2008-ban is éppen az olimpiára készült, mikor rosszul lett és leállt a szíve.

A Csepel Pláza mozijának előcsarnokában berendezett kiállítás végigköveti életének minden fontosabb állomását. Aki tüzetesen végig szeretné tanulmányozni Koló emlékeit, az jobb, ha hideg élelmet csomagol, mivel olvasni, nézni és hallgatni valója bőven lesz. Pályafutásának szinte minden évéről fotókkal, értékes hozzáfűzésekből és korabeli újságkivágásokból összeállított montázsok, éremkollekció, díjak, kitüntetések, korabeli dokumentumok, még “hajónaplók” is, két kivetítőn versenyek, illetve TV riportok tekinthetők meg. Sőt, sokak által csodált egyedi technikáját is megcsodálhatjuk mozdulatról mozdulatra, hozzáfűzött kommentár kíséretében.

De ez nem minden. A kiállítás Kolót egy nagy egész részeként ábrázolja. Az első transzparensek a kenuzás őstörténetéről, majd későbbi sporttá válásáról tesznek említést. Ezt a magyar kenusport nagyjainak méltatása követi – Parti Jánostól, Wichmann Tamáson és Vaskuti Istvánon keresztül Kolonics Györgyig, akit méltán választanak sokan példaképükként, s kezdenek kenuzni, a fiatalok közül. A kenuzás nem hiába a legszebb és legférfiasabb sport, mely összefogja a legfontosabb emberhez közeli anyagok, a víz, a fa, a levegő és a természet szeretetét.

Koló a Spartacusban kezdett kenuzni, de még gyerekként átigazolt a Csepelbe. Élete végéig itt maradt, ezért is emlékezünk itt őrá. Egykori sporttársai, barátai a kiállításhoz még külön visszaemlékezéseket tartanak, s szívesen válaszolnak az érdeklődők kérdéseire. A terem kijáratánál kihelyezett emlékfalon többük is leírja, mit jelentett, s jelent számukra Koló. Úgy érzem, ez a kiállítás gazdagabbá tesz mindenkit, aki csak megnézi.

A szervezők elárulták, hogy a kiállítást ugyan e hét vasárnap lebontják, de ezután az ország különböző városaiba is elviszik a gyűjtemény anyagát, hiszen Koló ugyan mindig is csepeli volt, de ugyanakkor mindannyiunké is egész Magyarországon. Tehát, aki Pesten szeretné látni, annak még a hétvégén irány a Koló kiállítás.

ZKZ