Munkahelyi diszkrimináció 1. rész

Új sorozatot indítunk mely a munkahelyi diszkriminációról szól. A történetek valósak, a XXI. század küszöbéről valók, Magyarországról. Sorozatunk nem titkolt célja az, hogy gondolkodásra késztessen valamennyiünket. A humán szakembereket munkaköri kötelességből, a civileket "pusztán" emberségből.

Új sorozatot indítunk mely a munkahelyi diszkriminációról szól. A történetek valósak, a XXI. század küszöbéről valók, Magyarországról.
Sorozatunk nem titkolt célja az, hogy gondolkodásra késztessen valamennyiünket. A humán szakembereket munkaköri kötelességből, a civileket „pusztán” emberségből. Elsősorban azért, nehogy a diszkrimináció áldozatai legyünk. Akár úgy, hogy mi vagyunk a szenvedő fél, akár úgy, hogy mi diszkriminálunk!
Valamennyi riport után véleményezem az esetet, igyekszem a szakmai zsargon kerülésével, mindenki számára könnyen érthetővé tenni a tényeket.

A pigment hiányos bőrű irodavezető
Cs. Klára 26 éves. Angolból középfokú, németből alapfokú nyelvvizsgája van. Mindkét nyelvet a nyelvvizsgák szintjénél magasabb szinten beszéli. Gimnáziumi érettségije és egy felsőfokú irodavezetői képesítése van. Az irodavezetés azonban csak álom a számára.
Klára szinte teljes bőrfelülete (legalábbis ami a gondosan válogatott, ízléses, de az időjáráshoz és a divathoz képest talán kicsit többet rejtő ruhája alól látható), pigment hiányos. Erről a betegségről még orvosi diploma nélkül is tudható, hogy nem fertőz, semmiféle módon más emberre nem veszélyes. Klárát bőre miatt többször is érte munkahelyi diszkrimináció.
Több sikertelen álláskeresés után (képességeit és önmagát teljesen alulértékelve), elvállalt egy ruhaipari cégnél egy csomagolói állást. Bőre miatt a csúfolódások állandó célpontja volt. Ezért is, meg a megalázóan kevés jövedelem miatt is, otthagyta a csomagolói állását.
Hamarosan sikerült elhelyezkednie egy középvállalatnál irodavezetőként. Angol nyelvtudását is nap mint nap alkalmazhatta, úgy érezte munkáját megbecsülik. A kezdeti „rácsodálkozásokon” már valamennyi kollégája túljutott. Talán az is közrejátszott ebben, hogy munkatársai zömmel férfiak voltak. Klára még nem töltötte le a próbaidejét, amikor egy új kolléganő került az irodába. Kezdettől fogva szinte undorodva nézett Klárára, epés megjegyzéseket téve bőrére.
Bár az új kolléganő képesítésében és képességeiben is alulmaradt Klárával szemben, napokon belül világossá vált, hogy az új irodavezetőt tisztelhették a személyében.
Az igazgató úr választás elé állította Klárát: mivel a próbaideje még nem telt le, elválhatnak útjaik, vagy maradhat a cégnél, kontírozó könyvelőként. Döntését nem indokolta, de napokon belül kiderült, hogy a vállalat egy elegáns belvárosi irodaházba költözik, ahová már komoly ügyfél forgalmat terveztek, ezért volt szükség egy inkább reprezentatív, mint képzett irodavezetőre.
Klára a könyvelést választotta. Mivel a fizetése nem lett kevesebb, az angol nyelvet szintén naponta használhatta (az új irodavezető helyett, aki csak magyarul tudott). Úgy döntött, hogy elege van a bőre miatti megaláztatásokból, nem keres új munkahelyet. Sőt a terve az, hogy beiratkozik egy mérlegképes könyvelői tanfolyamra, és a könyvelést, mint új szakmát fogja tökéletesen megtanulni.

Véleményem
Klára példája tipikusan kimeríti a diszkrimináció fogalmát; megállná a helyét egy munkaügyi perben.
Döntésével azonban emberileg egyetértek, mert úgy gondolom nem kívánt több megaláztatást, nem akart újabb munkahelyeken negatív tapasztalatokat szerezni. Ami viszont példaértékű, hogy hajlandó volt egy új szakmát megtanulni, és abban tovább képezni magát. Azt sem tartom kizártnak, hogy ő lesz az új főkönyvelője a vállalatnak!


Gemela Gabriella