A jótékonykodás és adományozás alapszabályai

Sokan azt hiszik, az adományozás szokásának hódolni annyi, mint adni egy százast a sarki vagy a lámpánál álló koldusnak. A koldusmaffia támogatása helyett azonban érdemes valódi segítséget nyújtanunk, mégpedig önmagunkhoz méltó módon.

Adakozni, adományozni, jótékonykodni többféle módon lehet. Magánemberként és vállalatként is lehetünk jótékonyak – ami lényeges, hogy a vállalati jótékonyságban is sokszor a dolgozók jó szíve rejtőzik.

Adomány, jótékonyság magánemberként


Az, hogy összerakjuk a ruhákat, amiket már nem visel a család és nagy zacskóban bedobjuk egy vöröskeresztes konténerbe, sokszor nem segítség, inkább károkozás. Azokat a ruhákat, amelyek már szakadtak, túlzottan elhordottak, viseltesek, gombjuk hullott, már a jótékonysági szervezetek sem adják tovább – ezt vagy géprongynak, küldik, vagy ők maguk fizetnek az ilyen „adomány” elszállításáért. Ma néhány zero waste önkéntes is akad, akik ezeket a holmikat felcsíkozzák, és mindenféle újra hasznosított holmiként látják meg a világot a levetett holmik. A rossz ruhát inkább ilyen módon érdemes újra felhasználni, nem a jótékonyságba adni. 

Tehát ha adunk, akkor tiszta, nem szakadt, nem rongyos, nem foltos, nem ezeréves ruhákat adjunk. A szemetet hordjuk a szelektív gyűjtőbe, vagy adjuk olyannak, aki hasznosítja. 

Adományozhatunk tárgyakat, bútorokat is, ám ezeket gyakran nem tudja elszállíttatni a segélyszervezet. Ha van szállítási kapacitásunk, magunk is jótékonykodhatunk azzal, hogy egyenesen a rászorulóhoz visszük. Ha nem akarunk segélyszervezetet közbeiktatni, indítsunk 1 Ft-os aukciót, vagy a közösségi oldalak ingyen elvihető termékei közé tegyük fel, s a jelentkező rászorulónak adjuk oda végül ingyen.

Dolgos kezeket, megértő szívet ajánlok


Felajánlás lehet ilyenkor nem csak ruha, bútor, konyhai eszköz, hanem az időnk is. Ebből van a legkevesebb – ez a nagy érték. Az alapítványok az ajándékokat szelektáló, továbbító csapatba sokszor keresnek szervezőket, dolgos kezeket. Jelentkezhetünk ilyen posztra is.
Az időt úgy is adhatom, ha vallásos emberként imáimmal segítem a rászorulókat , ha elmegyek egy kórházi segélyszervezethez és beszélgetek azokkal, akiket nem hallgatnak meg mások. (például: www.hospice.hu) De szervezet közbeiktatása nélkül is becsöngethetek pár darab karácsonyi apró sütivel egy félórácskára a magányos szomszéd nénihez, vagy besegíthetek az egyedül élő szomszéd bácsi nagytakarításába. Örülni fog neki!

Pénzügyi adományok


Ha pénzt adunk, lehetőleg ne az utcán tegyük – kivételt képezhetnek ez alól azok a közismert utcai missziót is fenntartó segélyező szervezetek, egyházak, mint például az Üdvhadsereg, vagy a Krisnások, akikről tudjuk, hogy a pénzt a szegények megsegítésére fordítják. Keressünk olyan szervezetet, melynek céljai nagyon közel állnak szívünkhöz és az ő számlaszámukra adományozzunk. Érdemes kisebb szervezeteket is támogatni, hiszen a „híres” szervezetek mellett sok olyan kisebb is akad, amelyiknél minden fillér számít.

[kapcsolodo_cikkek]

Vállalati adományozás

A multinacionális nagyvállalatoknál az adományozás a CSR stratégia része, azaz a vállalti felelősségvállalás egyik tudatos, előre tervezett megnyilvánulása. Itt a fő szabály, hogy ne azért adományozzunk, hogy ezt utána kommunikálhassuk, hanem mert ezt így tartjuk helyesnek. Ha kommunikáljuk, akkor pedig ne a cégről beszéljünk, hanem a fontos ügyet hangsúlyozzuk, amit a cég támogatott, s példa értékkel említsük meg a segítés tényét. A segítés ne legyen bújtatott reklám, mert az marketing eszköz, nem pedig támogatás, viszont a támogatott szervezet célja és a vállalkozás célja jó, ha egységet képvisel. (Az IKEA vagy az AVON nővédelmi programjai kiváló példák erre, ahogy az AVON mellrák szőrésre felhívó kampánya is szintén összecseng a vállalat credojával.) 


Hogyan ne segítsünk?

A jótékonyság nem a gazdagok kiváltsága, hanem a jószívű emberek természetes életformája lehet. Nem csak az ünnepeken, hanem a hétköznapokban is adhatunk azoknak, akik rászorulnak. Ha még eddig nem tettük, érdemes most kezdeni!
 
Kép: Jill Wellington / Pixabay