A honfoglaláskori magyar nép hite VI.

Bizánc veszélyes manőverekkel, ideológiai befolyással, keresztény térítésnek álcázott manőverekkel kezdi meg a Kárpát-medence felé befolyásainak kiszélesítését. 951-ben Theofülaktosz patriárka (Turkia) püspökévé szenteli Hierotheosz szerzetesét. (Turk alatt akkor a Tisza és Maros között elterülő területet kell érteni. Ide küldeni tehát a bizánci császár, térítő püspökét. Ezzel indul el Bizáncból a magyarok irányába a szervezett egyházszervezés. Hogy milyen eredményei mutatkoznak ennek a törekvésnek, azt igazolja a következő tény: Géza fejedelem feleségének segítségével megalapították a Veszprém-völgyi görög apácakolostort.

A fejedelmek szerepe

Taksony (947-972) volt az első, aki már az egész Kárpát-medence viszonylatában tudott gondolkodni és cselekedni. Az országegyesítés kulcsát, mindenek előtt az Erdélyben letelepedő Gyula hatalmának semlegesítésében látta. Fiát Gézát - akit már igazi nagyfejedelemnek szánt - eljegyezteti Gyula leányával Sarolttal. Ebben a Bizánc felé orientálódó asszonyban az uralkodásra méltó társat is megtalálta Géza. Géza fejedelem (972-997) mint második legnagyobb méltóság a bolgár-bizánci törekvésekkel szemben erősen tudta tartani magát, hatalmát a keleti széleken. Tekintélye Taksony után neki volt a legnagyobb. A perifériák nehéz helyzetét jól ki tudta használni, a bizánci urak és azok ellenségeivel folytatott taktikázásokkal. Ennek anyagi hasznát igyekezett mindenkor a központi törzs javára ford161tani. A hagyományok szerint egy nomád türk vezér a helyzetet a következőkben jellemezte:

"Sokszínű szavaitokkal és ravasz elmétekkel, minden népet kigúnyolva és hízelgéssel kijátszva, amikor fejükre tódul a baj, cserbenhagyjátok és magatok számára fölözitek le a hasznot."

Bizánc veszélyes manőverekkel, ideológiai befolyással, keresztény térítésnek álcázott manőverekkel kezdi meg a Kárpát-medence felé befolyásainak kiszélesítését. 951-ben Theofülaktosz patriárka (Turkia) püspökévé szenteli Hierotheosz szerzetesét. (Turk alatt akkor a Tisza és Maros között elterülő területet kell érteni. Ide küldeni tehát a bizánci császár, térítő püspökét. Ezzel indul el Bizáncból a magyarok irányába a szervezett egyházszervezés. Hogy milyen eredményei mutatkoznak ennek a törekvésnek, azt igazolja a következő tény: Géza fejedelem feleségének segítségével megalapították a Veszprém-völgyi görög apácakolostort. Ennek folytatásaként több bazilita kolostor alakult a Kárpát-medencében, melyről III. Ince Pápa egy levélben (1204-ben) említést tett. Ebből a levélből kitűnik, hogy a magyar király kérte, hogy Bizánchoz tartozó püspökségben egyesíteni az ország területén működő görög monostorokat.

Nem Bizáncon múlott, hogy a magyar népet nem tudta leválasztani Géza fejedelem központi törekvéséről és nem tudta Gyula fejedelmet önálló hatalommá erősíteni. A magyar római kereszténység megalapozását Géza és István antagonisztikus egyéniségének tulajdonítják. E szerint: Géza gátlástalan politikus egyéniség, aki céljainak elérése érdekében nem ismer semmilyen akadályt. Ő végezte a térítés munkáját "karddal és akasztófával". Ennek negatív morális hatását igyekezett enyhíteni István akkor, amikor egész jövedelmét a zarándokoknak, özvegyeknek és árváknak osztotta szét. A lázadó Koppány és Ajtony feletti győzelme (azok felnégyelése) bizonyítja, hogy ha a szükség úgy kívánta, ő is kegyetlenül leszámolt ellenségeivel.

Taksony felismerte, hogy a keletről és nyugatról -egyházszervezés ürügyén - érvényesülő befolyás egy alakuló ország szervezését megakadályozhatja. Géza belátta, hogy egyetlen kiút lehetséges, erős hatalmat teremteni a Kárpát-medencében, amely képes ellenállni ezeknek a törekvéseknek. Az egyesítés első lépéseit Taksony tette meg, mely után néhány évtizednyi csönd következett. Ez alatt kellett a megrendült hatalmú kiskirályokat bázisaiktól megfosztani, demoralizálni és széttelepíteni. Ezzel egy időben a kereszténységet korlátozott előnyökhöz juttatni. Amikor már mindezt megtették, akkor következett az állam berendezése.

Az alávetett szolganépek engedelmes alattvalói voltak uraiknak. Egységes vallás, pláne vallási szervezet, amely a kereszténység felvételét akadályozhatta, vagy károsan befolyásolhatta volna, nem létezett.

A kereszténység felvétele - az ország megteremtői számára - elsősorban nem ideológiai kérdés volt, hanem hatalmi megfontolás. Géza fejedelem megteremtette a lehetőséget egy feudális államszervezet kiépítésének. Ennek megvalósítása érdekében Istvánnal együtt vállalta a harcot is. Ebben a harcban a szembehelyezkedőkre - a kor követelményeinek és szokásainak megfelelő - büntetéseket kellett mérni. I. István ennek tudatában számolt le a pogány tömegekre támaszkodó Koppány vezérrel és a görög orientációt kereső Ajtony vezérrel.

Géza fejedelem külpolitikájában az alkotó béke állott előtérbe. Felismerte, hogy Ausburg után támadni (kalandozni) már nem lehet sikeresen. Ugyanakkor azt is tudta, hogy védekeznie még nem kell. Intézkedéseit egy jelentős tényező motiválta: a megfelelő tanulmányozáson alapuló felismert történelmi pillanat. Mi volt ez?

Tzimiszkész János bizánci császár és Nagy Ottó nyugatrómai császár szövetséget kötöttek és az ifjú II. Ottó (972 húsvétján) a római pápa előtt házasságot kötött Theofanu görög hercegnővel. Ez a kialakulóban lévő egységes birodalom előre vetítette az árnyékát annak, hogy erősödésével megakadályozhatja az egységes magyar állam kialakulását. Géza úgy értékelte, hogy a nagyobb veszély Bizánc felől fenyeget, ezért mind Ő maga, mind fia István tudatos egyházszervező munkával - a római pápának tetsző lépésekkel - igyekezett elhárítani ezt a veszélyt. Géza fejedelem engedte (feleségére bízva) Bizánc "politika-mentes" terjeszkedését, I. István (997-1038) gátat vetett a birodalmi egyház nyugatról fenyegető integráló tevékenységének. A magyar római katolikus egyházszervezet kiépítése I. István működésének eredményeként terebélyesedett ki.



Balázs Tibor