Megfejtették a szupernóva-robbanások természetét

A csillagászok egyfajta űrbéli mérföldköveknek tekintik a szupernóva-robbanásokat, hogy meghatározzák az Univerzum tágulását, a németországi Max Planck Intézet asztrofizikusainak sikerült megfejteniük, hogy mi "gyújtja be" a masszív kozmikus robbanásokat.

A kutatásban, amelynek eredményei a Nature legújabb számában láttak napvilágot, Bogdán Ákos magyar csillagász is részt vett, aki jelenleg a Max Planck Intézetben dolgozik.

A szupernóva olyan csillag, amelynek fényessége a csillagfejlődés végén bekövetkező katasztrofális robbanás során napokig-hetekig felülmúlja az őt tartalmazó galaxis összfényességét. Több típusát különböztetik meg, a  leggyakoribbak az Ia és II. típusú szupernóvák. 


"A szupernóvák kritikus objektumok a Világegyetem megértése szempontjából" - hangsúlyozta Marat Gilfanov, a tanulmány vezető szerzője, aki szerint bosszantó volt, hogy nem tudták miként jönnek működésbe a csillagmáglyák.

A tudósok többsége szerint az Ia típusú szupernóvák akkor képződnek, amikor egy fehér törpe, a csillagfejlődés végstádiumába került objektum instabillá válik, miután tömege elér egy kritikus értéket (úgynevezett Chandrasekhar-határt).

Ez két fehér törpe "összeolvadása" miatt következhet be, vagy az akkréciónak nevezett folyamat eredményeként, amikor a fehér törpe folyamatosan anyagot szív el napszerű kísérőjétől.

A NASA Chandra röntgenműholdja adatait elemezve Marat Gilfanov és munkatársai öt közeli elliptikus galaxisban, valamint az Androméda-csillagköd centrumában tanulmányozták a szupernóvákat.

"Majd az összes általunk tanulmányozott szupernóva két fehér törpe összeolvadásából keletkezett. Amennyiben a szupernóvák akkréció révén jönnének létre, a röntgentartományban a galaxisokat 50-szer fényesebbnek látnánk, mint most észleltük" - nyilatkozta Bogdán Ákos,a tanulmány társzerzője.

További kutatások szükségesek annak kiderítésére, hogy vajon a fiatalabb csillagpopulációval rendelkező spirálgalaxisokban is a fehér törpék összeolvadása révén születnek-e a szupernóvák.

Egyébként nem könnyű észrevenni, hogy mely szupernóva készül felrobbanni, nagyon nehéz ugyanis fehér törpepárokat találni. S amennyiben a fehér törpék már elég közel kerülnek egymáshoz, a másodperc tört része alatt bekövetkezik a robbanás.

Mario Livio, marylandi Space Telescope Science Institute asztrofizikusa szerint kulcsfontosságú megismerni a szupernóvák kialakulásának mechanizmusát, hogy megértsük, miként hasznosíthatnánk ezt a tudást a kozmikus távolságok megállapítására és a sötét anyag nyomon követésére.

"Az Ia típusú szupernóva révén eljuthatunk a sötét energia tulajdonságainak megismeréséhez is, ehhez azonban pontosan kell értenünk a szupernóvák kialakulásának mechanizmusát" - hangsúlyozta Mario Livio, hozzáfűzve, hogy a folyamatnak van egy másik vetülete is: az összes szupernóva gazdagalaxisaik fejlődésében is fontos szerepet tölt be. Robbanáskor energiát és nehézelemeket, például vasat pumpálnak a környező, új csillaggenerációkat létrehozó intersztelláris anyagba, mintegy "megtermékenyítve" azt.