Magányos vagy? Szeresd magad!

Egyedül vagy? Csodálkozol? Hiszen te csak te vagy. Senki és semmi más nem lehet te. Csak Te. Egyedül. Magányod innen ered. Olykor jó a magány. Máskor fáj. Jó egyedül lenni önmagunkkal. Máskor éppen magunktól menekülnénk. Nincs hová. A másikhoz? Magány ő maga is.

Egyedül lenni. Nem kell hozzá sivatag, lakatlan sziget. Elég a tömeg. Elég néhány ember, aki nem ért meg. Minél érettebb személy vagy, annál inkább magányos lesz - bárkikkel élsz - életed. A magányból menekülni próbálsz. Megértelek. Akihez futsz, az is egyedül van. Persze, ha két didergő összebújik, talán a hideg enyhül egy kicsit. De ha senki sincs? Magad maradsz. Akkor se ijedj meg. Nem látsz fényt, nem hallasz dalt. Melletted senki, Benned igen! Önmagad. Viseld el magad. Társalogj önmagaddal. Ne ijedj meg. Ez nem elmebaj. A bölcsesség kezdete.

Lépések befelé. Ki vagy? Figyelj magányod csöndjében. Benső hangjaid szólani kezdenek. Megismered eddig csak sejtett titkaidat. Látod majd arcod belül. Nem igaz, hogy megriaszt. Hisz a jót látod, éppen a jót, amit akartál, amit tetteidbe burkoltál és senki észre nem vett. Ha más nem, Te szeretni fogod. Megtudod, miért nem lettél híres ember. Megtudod, miért nem vagy "kiváló dolgozó", miért értenek félre. Megtudod, mi a különbség álmaid, terveid és megvalósult éned között.

Magányodban feltárulnak az erők, amelyek formáltak, alakítottak és teremtenek. Legtöbbször úgy, hogy meg sem kérdeznek. A magány önmagad társaságába vezet. Megismered emberi arányaidat. Elmondhatod védő- és vádbeszédeidet. Szemléled láthatatlan életed. Lesz, ami rémülettel tölthetne el, de azon (mert nem lehet meg nem látnod) átsüt, átizzik, áttündöklik valami nagyon emberi, talán valami isteni.

Szeresd magad, ahogy vagy. Aki vagy. Ha önmagad nem fogadod el, ha önmagad nem szereted, hogyan fogadna el más és szerethetne valaki? Magányod csöndjében a belső fények átvilágítanak téged. Látod emberi mivoltodat. Így és ilyennek magadon kívül csupán Isten fogadna el. A magányos órák szerelmes órák önmagaddal. S nincs olyan szerelem, amely örömet nem terem. Lám, a "keserű" magány különös örömökkel ajándékoz meg, ha vállalod a magányt és a magányban önmagad.
 
[kapcsolodo_cikkek]