Szíved nem csak az érzés, az erő helye is!

Vannak életünknek olyan szakaszai, amikor elengedhetetlenül fontos, hogy letisztítsuk lelkünket az életek alatt rárakódott hordalékoktól. Tartozunk az életnek annyival, (mással is) hogy kibogozzuk lelkünk összegabalyodott fonalát és feloldjuk csomóit. Ez belső felszabadítás és a hang, ami ebben vezet bennünket, belülről érkezik.

Értékek nélkül
A modern élettempó a biztonság, az érdekességek, a mohóság és panaszkodás, a pletykák és a szenzációk mesterséges ritmusára jár. Hypnózisa, hogy egyszer véget ér a tánc és ezzel megijesztve a ma emberét az elmúlás, az örömök vége és a vágyak kihúnyása előli menekülésbe hajtja. Ezért azonnal kell a több, gyorsan kell egy másik, egy újabb, a legtetszetősebb autó és ház, a vagyon. Külső kapaszkodókat keresve a legtöbben megfeledkeznek életük értelméről, a szépről, a jóról, az emberiről, így a valódi, az igazi utánzatából „élnek” csupán.



Félünk     

Megtanultunk elfojtani, elfutni a bizonytalan elől, (az élet bizonytalan, nincs garancia) megtanultunk szorongani, stresszelni, fájdalmat okozni magunknak, aztán másoknak is. Mindannyian félünk. Félelmében az ember külső kapaszkodókat teremt magának: pénz, siker, szex, érvényesülés, elismerés és ha ezek megszűnnek, akkor jön a zuhanás. Krízisbe, válságba jut és szenved. Megtanultunk inkább félni, mint önmagunk lenni. Félünk önmagunktól, félünk a boldogságtól. ( Ez könnyebb, mint cselekedni érte.) Így aztán félelmeinken keresztül kapcsolódunk egymáshoz is és nem csoda, ha összegabalyodunk, összecsomózódunk és magunkba, majd egymásba harapunk, egymásba karmolunk. Félünk szeretni = félünk élni.

Kigyógyulásunk
Mindannyiunkban van egy ép, spirituális rész, a valódi nő/valódi férfi, aki megrendíthetetlen a jóban, aki feltétlen bízik az életben, önfeláldozó és bölcs, nem hátrál meg, nem fél a haláltól. Szeret akkor is, ha már minden kilátástalan, mert tudja, hogy a szívén ejtett seb gyógyítható. Minden fájdalmat túlél. Kockáztat és elveti a „majd holnap” illúzióját tudván, hogy az a holnap sosem jön el. Bízik abban, hogy az élet bármit felkínál számára, az jó. Tudja, hogy nem élhet védekező életet belső sebei, lelki fájdalmai miatt, mert így elmulasztaná a legfőbb jót. Rendíthetetlenül bízik abban, hogy minden értelmetlennek tűnő és lehetetlen esemény mögött az élet értelme lüktet. Innen, a lélek valódi forrásából kell merítsünk emberi kapcsolatainkhoz, mindennapi életünkhöz, a félelmek, a téves önkép és az elkülönültség illúziója helyett. 
 

Boldognak lenni, újjászületni, megújulni az gyógyulást, kigyógyulást jelent, melynek útja, hogy engedjük új szívünket megszületni. Van egy szufi mondás: „Össze kell a szívnek törni, hogy helyet teremtsünk a feltétlen, a Végtelen Szeretet számára”. A szív sokat bír, bíznunk kell benne, hiszen feladatunk bátran szeretni: akkor is, ha fáj.  
( Knolmár Marica: „A nő belső könyve” írásaiból)
 
Knolmár Marica – Női JógaSzer
www.turiyam.com

Képek:
piqs.de: ..eva.. - ich
piqs.de: connor212 - gesicht