Buddy Guy fekete létére nem szégyell tanulni a fehérektől

Buddy Guy viszonylag későn lopódzott be az európai zenei köztudatba, ám semmi kétség, a fekete gitárbűvölő a fehér ízeket is felcsippentve szerzett magának elismerést szűkebb hazáján túl.

Fáradhatatlanul rója az utat mindmáig: idén ott volt a Crossroads gitárfesztiválon Chicagóban Clapton vendégeként, de sok más koncertjéről is tudunk. Például arról is hallani, hogy szeptemberben, Virginia államban az American Music Festival hétvégéjére hivatalos.
 
Soha nem törekedett arra, hogy lemezek áradatával nyűgözze le a blues- és rockrajongókat. Más kérdés, hogy ezzel együtt sorlemezeinek száma eléri a harmincat, a válogatásoké pedig még ennél is jóval több. Legutóbbi stúdióalbuma, a Skin Deep 2008-ban került a boltokba, de kiadói azóta is számos életmű-áttekintéssel best of albummal rukkoltak elő. Öt Grammy-díja kevésnek tűnik, ám a díjak nem feltétlenül jelentenek minőséget a zene elüzletiesedett világában.


Több mint húsz alkalommal volt a legrangosabb szakmai blues-elismerés, a W. C. Handy nyertese, a Rolling Stone magazin sokszor citált 100-as gitáros-listájának harmincadik helyezettje. Egy szó mint száz: napjaink egyik legjobb fekete gitárosát ünnepeljük, aki nemcsak „egyszerű” zenész, hanem  dalszerző is. B. B. Kinggel együtt az utolsó nagy gitármohikánok között emlegetjük őt. Az öreg királlyal ellentétben, élőben még nem volt alkalmunk Budapesten hallani. Az idő pedig sajnos, egyre fogy, bár tudunk róla, hogy nála idősebbek (John Lee Hooker, Robert Lockwood Jr) halálukig színpadképesek voltak, s B.B. King is aktív még.

George Buddy Guy Louisiana államban, Lettsworthban született 1936. július 30-án. Tizenhárom éves korában a saját készítésű gitárján kezdett pengetni,  s már fiatal korától a rádióállomásokról „szedte le” az őt érdeklő zenéket.


Az ötvenes évek elején Big Poppa John Tilly, Slim Harpo és Lightnin’ Slim együtteseiben muzsikált. Huszonegy éves volt, amikor Chicagóba költözött, a városi blues bölcsőjéhez. Azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy vetélkedőt nyert a szintén fantasztikus, és Európában is jegyzett Magic Sam és Otis Rush előtt. Azután többek között B. B. Kinggel, Muddy Watersszel, Howlin Wolffal, Freddie Kinggel. Willie Dixonnal hozta össze a sors.  Dixon nagy hatással volt rá, hiszen ugyanazt a kozmetikázatlan zenét részesítette előnyben, mint ő maga.
 
Buddy Guy szívesen kalandozott a blues mellett más műfajokban, stílusokban is, nem szégyellt fehér zenészektől leckét venni, sok barátja van köztük, például Eric Clapton, akivel nemcsak a Crossroadson társult, de zenélt Bonnie Raittel, Stevie Ray Vaughannal, turnézott a Rolling Stonesszal.  A fehér zenészekről sokszor elmondta: gyakran sokkal többet tesznek a fekete muzsikusokért, mint a nagy hanglemezcégek, a producerek vagy a menedzserek.


Noha csak a kilencvenes években vált széles körben ismertté, már a hatvanas években remek albumai jelentek meg. Például, az 1968-as A Man and The Blues vagy az 1972-es Buddy Guy & Junior Wells Plays The Blues. Aztán eltűnt a kiadók kínálatából, s 1991-es Damn Right I’ve got The Blues című lemeze keltette fel ismét a szakma és a közönség figyelmét. Ettől kezdve nem volt különösebb baj, olyan korongokkal hozakodott elő, mint a Live: The Real Deal, a Slippin in, a Sweat Tea (ez utóbbi listát is vezetett), a Blues Singer, amelyért sajnálatosan kevés Grammyjének egyikét kapta, De említhetjük a Bring’em Int, a hetvenedik születésnapjára megjelent Everday We Have the Bluest, valamint a nagyon finom csemegét, a Skin Deepet. 


A rock and roll halhatatlanjai közé 2005-ben két szenzációs „játszótársa”, B. B. King és Eric Clapton vezette be.  A lista csúcsán is járt Sweat Tea című albumán kívül több mint egy tucat került a legjobb tíz közé.

A blues esetében is igaz tehát, hogy olyan, mint a jó bor, minél tovább hagyják érlelődni, annál markánsabb, testesebb lesz.  Nos, ünnepeltünknek legfeljebb konzerválódásra van szüksége, érlelődésre aligha. A Blues Giant (Óriás) állandó jelző már évtizedek óta kijár neki.
Szeretnék eljátszani a gondolattal, hogy valami „elvetemült” koncertszervező mégiscsak meghívja Budapestre - ha már B.B. King nyolcvan fölött is jöhetett - mondjuk a StarGardenben jövőre, egész jól mutatna Buddy!