Neked barátod a csend?

A legtöbb ember életének nem része a csend. Háttérzaj nélkül sokan el sem tudják képzelni az életüket. Reggel az első dolguk, hogy bekapcsolják a tévét, rádiót, amíg készülődnek. Azután útközben az autóban szintén megy a rádió vagy a cédélejátszó, illetve a BKV-n a fülhallgatón át jönnek a hangok. A legtöbb munkahelyen szintén szól valamilyen zene. Hazaérve újból előkerülnek a távirányítók és éjjelig megy a tévé, néhányan még elalváshoz is igénylik a zajokat.

Te mikor voltál utoljára csendben?

Emlékszel-e milyen is az, amikor lecsökkennek a külső ingerek, behatások és magaddal lehetsz?

A háttérzaj fokozott igénylése általában pont az önmagunk elől menekülés következménye. Amikor nem szívesen hallgatjuk a bennünk zajló gondolatfolyamokat és a figyelmünket szeretnénk inkább másfelé irányítani. A legtöbbször ez tudattalan cselekvés, hiszen ritkán döntünk úgy, hogy “most akkor bekapcsolom a rádiót, hogy ne halljam a saját gondolataimat”.


Amikor kívül megteremtjük a csendet, ha elkezdünk befelé figyelni, észrevehetjük, hogy mekkora valójában a zaj bennünk. Észrevehetjük az elme belső párbeszédeit, vitáit, társalgásait, kiáltásait, jajveszékelését. Olyan, mintha egyszerre néznél sok csatornát a tévén. Ne rettenj meg ettől a kavalkádtól! Ez pusztán a benyomások zűrzavara és te valójában nem vagy elveszve ebben, hiszen te vagy az, aki megfigyeled. Némelyik gondolat erősebb, hangosabb, mint a többi.

Mire figyelsz?

Azonban egyet tudnod kell: semmi dolgod velük. Ha ezt tudatosítod magadban és a megfigyelőre, azaz önmagadra irányítod minden figyelmed, akkor elértél egy új tudatállapotba. Ettől a zűrzavar még nem biztos, hogy eltűnik, lehalkulva még mindig ott lehet a háttérben, azonban a lényeg, hogy mire irányítod a figyelmed. Ahová figyelsz, oda megy az energiád.

Általában a megfigyelő tudatosításának hiányában, az elme kapaszkodókat keres, mert nem bírja az ürességet. Mindenképpen történnie kell valaminek, hiszen az üresség, az ingerszegénység számára a megsemmisülés, a cselekvésmentesség számára a halál. Ezért folyton bele akar kapaszkodni abba, amit talál. A szabadabb választások ideje akkor érkezik el számodra, ha nem az elméd dönt helyetted, hanem te, mint megfigyelő adsz feladatot az elmédnek.

A csend iránti belső igény kialakítható, csak szelíden közelíts hozzá. Ne siettesd a folyamatot.

A csend nem magány!

Sokan azért félnek csendben maradni, mert a zajok társaságot, biztonságérzetet nyújtanak számukra. Ez lehet egy gyermekkori beidegződés is, amikor piciként az adott biztonságot, ha állandóan hallható volt a családtagok jelenlétének, tevékenységeinek zöreje.

Azonban ha egyszer belépünk önmagunk Csendjébe, ott egy egész más, teljesebb biztonságot találhatunk. Az egyedüllét és a csend nem egyenlő a magányosság érzésével!

Ha keresed a csendet

Főleg a városban élők vannak nehezebb helyzetben, ha a külső csenddel is szeretnék megerősíteni, megtámogatni a benső csendjüket. Nappal a forgalom és a szomszédok, a munkavégzés zaja van állandóan jelen, de még éjszaka sincs teljes nyugalom.

Ha tanulni, koncentráltan figyelni szeretnénk egy tevékenységünkre, a csend itt is a barátunk. A háttérzaj ugyanis inkább elviszi a figyelmünket, a valódi odafigyelést igénylő munkánál inkább zavar, mint segít. A zajban hamarabb elfáradunk, az erős hangok idegessé és türelmetlenné teszik az embert.

Ha megtanulod a megfigyelőre irányítani a fókuszod, a legnagyobb külső zűrzavar közepén is önmagad Csendjéből nézhetsz rá az eseményekre.

[kapcsolodo_cikkek]