Az év sikere: magyar kutatók a Nature-ben

Hat figyelemreméltó írás jelent meg idén magyar kutatók tollából vagy részvételével a neves brit Nature magazinban.

Többek között az azóta Junior Prima Díjat elnyert Ősi Attila számolt be őslénytani felfedezéséről. Vicsek Tamás állati közösségekben igazolta a tudás alapú rangsor létezését, Braun Tibor egy tudománymetriai kézikönyv megalkotását szorgalmazta, Horváth Dezső pedig a proton természetéről ismertetett áttörő eredményeket.

Tudománytörténeti fordulatot hozott Ősi Attila publikációja. Az őslénykutató cikkében arról számol be, hogy egy eddig ismeretlen, 85 millió éves dinoszaurusz maradványaira bukkantak - utoljára 1975-ben számolhatott be magyar őslénykutató ilyen jelentőségű felfedezésről. Az Ajkaceratops kozmai névre keresztelt, kis szarvval és jellegzetes, papagájcsőr-szerű szájjal bíró növényevő őslény másfél méter hosszú volt és körülbelül 25-30 kilogrammot nyomhatott.


A leletek a bakonyi Iharkút külszíni bauxitbányájából kerültek elő és vélhetően a földtörténeti középidő késő-kréta korszakából maradtak ránk. Az Ajkaceratops a Ceratopsia alrendágába tartozik. Ceratopsiák maradványait eddig csak a mongóliai Góbi-sivatagban találták meg, ez az első európai lelet. Jelentősége abban áll, hogy segít a kutatóknak a földtörténeti középidő szárazföldi gerinceseinek vándorlásával és elterjedésével kapcsolatos ismereteik pontosításában.

Ugyanitt a kutató és csapata néhány hónap múlva ismét páratlan leletre bukkant: feltárták a Bakonydraco nevű repülőhüllő több mint ötven kölyökpéldányának maradványait. Csontokat találtak továbbá a Hungarosaurusnak keresztelt növényevő dinoszaurusztól, valamint az Iharkutosuchus nevű kisméretű krokodiltól is.

További részletek a vilagtudomany.hu-n.