Nem akarásnak nyögés a vége

Olvasónk, aki néhány hónapja MET-kezelést nyert a Harmonet játékán, az elakadások és megtorpanások dacára azóta is kitartóan folytatja az érintésterápiát. Folytatjuk történetét, ami továbbra is tanulságos útmutatóul szolgál azoknak, aki vágynak a változásra, de valami mindig eltántorítja őket a valódi lépésektől.

Hegedüs Erika:
Utolsó bejelentkezésemet azzal zártam, hogy folytatom a kezelést és beszámolok majd róla. Nem teljesen értem, hogy mi történt, de valahogy mindig közbejött valami. Vidékre utaztam, ezer feladatom lett, családi kötelezettségek, munkahegyek. Meggyőző volt a körítés, el is hittem, hogy én mennék, csak hát azok a fránya körülmények… Addig-addig tologattam az időpontkérést, míg elképedve realizáltam, hogy több mint három hetet csúsztattam már az időpontomat. A lelkem persze nem akarta hagyni, érkeztek a jelek sorban. Újra visszakúszott a fájdalom a vállamba. Nem teljesen úgy, mint régen, de pont annyira, hogy érzékeljem, nincs minden rendben. A hétköznapok harcai közepette egészen leszoktam a normális légzésről. A hasi légzést nem felejtettem el, inkább meg sem tanultam, de a normális és tiszta gondolkodáshoz szükséges levegőmennyiség negyedét sem használtam jó ideje. Nehéz felismerés volt, mert szembesültem vele, hogy sehol sem tartok az utamon.



Tömör Erzsébet, az érintésterapeuta ezt így értelmezte:

"Az egész világ félreáll annak az útjából, aki tudja, mit akar." Ez az egyszerű mondat egy univerzális törvényt fogalmaz meg: ha ismerjük a célt, még a kövek is a lábaink alá simulnak. Ha azonban elveszítjük azt, minden, még a saját árnyékunk is félelemmel teli akadályokat gördít a fejlődés elé. Bármit szeretnénk, az lesz az, amit kapunk. Ilyenkor természetesen felhördül a kedves olvasó, mondván "dehogy akarok betegséget, fájdalmat, félelmet!" Valóban, nem ezt szeretnénk. Azonban azt a fejlődést igen, amit ezeken keresztül tudunk csak megtanulni. Amennyiben feladjuk az ellenállást és menekülést a fájdalom elől és belenézünk a félelem sötét kútjaiba, akkor még az is lehetséges, hogy saját mosolygó arcunkat látjuk benne visszatükröződni...

Erika:

Erzsébettel volt mit átbeszélnünk, hiszen a nagy időkiesés miatt rengeteg élmény, tapasztalás és kérdés gyűlt fel bennem. Beszélgetésünk közben elképedve figyeltem védekező testbeszédemet, sírásra görbülő számat. Aztán ahogy elindult a kezelés, visszajött a félelem, mert legutoljára nagyon nem esett jól az egész, ziláltan, fáradtan indultam utamra. Most egészen más élményeket éltem át. Alig kezdődött el a kezelés, azonnal ellazultam. Alvásnak nem nevezném az állapotomat, de egészen biztos vagyok benne, hogy álmodtam. Vidám rajzfilmfigurák jelentek meg sorban lecsukott szemeim vetítővásznán, aztán életem valós szereplői következtek. Nem tudom visszaidézni, hogy mi történt, mi hangzott el, de valahogyan megnyugtató volt az összes átélt élmény, laza voltam és minden képkocka kellemes volt, harmonikus. Pihenten, megnyugodva ébredtem. Mosolyogva próbáltam elmesélni kezelőmnek élményeimet, de összefüggéstelen beszámolómon és vigyorgásomon túl nem sok jött ki belőlem. Hazafelé újra örömmel konstatáltam, hogy elmúlt a fájdalom a vállamból. Megint nyoma sem volt. Kaptam feladatot Erzsébettől, mivel ”levegőtlenségem” jelentősen csökkentette életminőségemet. Rendszeresen kargyakorlatokat kellett végeznem otthon, hogy minél több oxigén kerüljön a tüdőmbe. Újra. Ahogy normális lenne. Gyakorlatozás közben rendszeresen végiggondolom a napomat, átélt élményeimet, életem eseményeit. Furamód egyre több változás jön felém, automatikus reakcióim félelmet generálnak bennem, de ahogy kicsit távolabb kerülnek, minden a helyére kerül. Nem mondom, hogy nem aggaszt az ismeretlen, gyakorta kattog az agyam, de tudatosabban vizsgálok mindent a lehető legtöbb nézőpontból. A kezelés óta egyre többször jönnek bevillanások, mondatok, amelyek segítenek, hogy nyugodtabban szemléljem a zűrzavart körülöttem. A befelé figyelésem egy mantra-szerű megerősítést is adott az elmúlt napokban: a nagy Isteni terv szerint áll össze minden, úgy, ahogy az nekem a legjobb. Én kreáltam, a tudatalattim. Megnyugvást hozott. Megteszek mindent, amit szívvel-lélekkel tudok, de szem előtt tartom a rendkívül fontos dolgok sokaságát, amelyek igazából tökéletesen lényegtelenek. Változom. Még nem látszik, hiszen minden a mélyben zajlik. Szeretném a felszínre hozni. Így húsvétkor fura ezt realizálni, de mintha meg kellene, hogy haljon bennem valami, hogy egy egészen más szülessen újra. Nem kerülhetem ki, érzem. Elakadtam. Egyértelmű, hogy jövő héten van egy utam Erzsébethez. Folytatnom kell.



Erzsébet:

A Lélek útja kiszámítható. Amikor áthaladunk a sötétség alagútján a félelem és fájdalom már nem ismeretlenek, az újabb találkozás után erőt meríthetünk belőle, és meghaladhatjuk a tapasztalatot. A MET-terápia során a klienseknek katartikus élményeik lehetnek, hiszen amikor elborítanak az érzelmeink, a testünk már nem tud fegyelmet tartani és sírni kezdünk. Ilyenkor nagy megkönnyebbülést tapasztalunk, miközben megnyílhatnak ajtók a tudatosság előtt.
Ebben a stádiumban volt Erika. Visszatalált őszinteségében az erőhöz,mely továbbsegítette az önismeret útján. Felvállalta a könnyeket, és az ezek mögött megbújó félelmeket, és így azoknak már nem volt hatásuk rá. A MET-kezelések során minden kliens egyéni tapasztalatokat szerez, saját vakfoltjaival néz szembe. Ezért nem hasonlítható egyik kezelés élménye sem a másikhoz. Amikor Erika ezt is elengedte, feladta a tapasztalni és tanulni akarás vágyát, akkor igazi felismerésekkel gazdagodhatott.

A fájdalom nagyon jól bevált barométer
, hogy merre tartunk és hogyan éljük a mindennapokat. Az egység, a "Nagy Isteni terv" felvállalása fogalmazódott meg Erika házi feladatában. A kar izmai tárolják az aKARat információit, ezért az ezekhez kapcsolódó gyakorlatok tudatosíthatják az számára az egyéni elakadásokat.
Érdemes megfigyelni, hogy az életünkben felbukkanó, gyakran ismétlődő visszaesések, megtorpanások során melyik terület "jelez" a testünkben?! Vannak hasonló esetekre jellemzően reagáló testrészeink? Történik változás ebben, ha csak megfigyeljük az érzetet és nem akarunk megszabadulni tőle?

Hegedüs Erika coach
Tömör Erzsébet MET-terapeuta

Képek:
piqs.de: Sebastian Staendecke (ideas-ahead.de) - handed c!
piqs.de: stooh! - Der Blick