A dinoszaurusztollak evolúciója követhető nyomon borostyánokban

A dinoszaurusztollak evolúciója követhető nyomon a Kanada nyugati részén talált nyolcvanmillió éves borostyánlelet segítségével, az őskori gyanta elemzését a Science mai számában ismertetik az Albertai Egyetem kutatói.

A Grassy-tó környékén előkerült borostyándarabok a késő kréta időszakból származnak. Ekkorra már több "röpképtelen" dinoszaurusz is rendelkezett tollazattal.

Az Albertai Egyetem paleontológusai azt ismertetik, hogy kezdetben a "tollas" dinoszauruszok testét csupán pihe borította. Az evolúció során a különálló pihékből egyazon "hajtüszőből" sarjadzó pihecsomók fejlődtek ki. A folyamat további szakaszában a pihecsomókból alakult ki a tollrost, majd ezek képezték az alapját a tollak szárának.


"A tollazat evolúciójának az összes szakaszát megörökítette a borostyán, kezdve a hajpiheszerű képződményektől az olyan tollakig, amelyek a modern madarakra jellemzőek" - fogalmazott Ryan McKellar, a tanulmány vezető szerzője, hozzátéve, hogy a legfejlettebbek a vízimadarak tollazatához hasonlítottak. Ennek ellenére ez a tollazat nem volt alkalmas a repülésre.

A Science pénteki számában megjelent egy másik tanulmány is, amely a dinoszaurusz-tollak színét vizsgálja.

A tollazat színét az úgynevezett melanoszómák határozzák meg. (A melanoszómák a pigmentsejtek plazmájában lévő hólyagocskák, amelyek festékanyag, a  melanin raktározására szolgálnak).

Roy Wogelius, a Manchesteri Egyetem kutatója tanulmányában most azt ismerteti, hogy a tollazatot synchotron részecskegyorsító segítségével nagyenergiájú fénynyalábokkal bombázva, miként lehet kimutatni fématomokat, amelyeket a fekete és a barna színért felelős eumelanin festékanyag "hagyott hátra".