Kidurrant az aranylufi?

Az elmúlt napokban egyetlen hét leforgása alatt csaknem háromszáz dollárral esett az arany unciánkénti árfolyama. Ehhez fogható 1987-ben volt utoljára. Mi történt? A világ "bölcsei" hirtelen magukba szállva, túllépve saját mérhetetlen kapzsiságukon, megtalálva a pénzügyi rendszer elixírjét, új pályára helyezték a világgazdaságot? Egyik pillanatról a másikra felszippantották az a kifejezhetetlen adóssághalmazt, amit gyermekeink számlájára felhalmoztak? Hiteltelenné vált mindenki, aki arról beszélt, hogy napjaink egyetlen biztonságos menedékét a nemesfémek jelentik? Izgalmas kérdések, mert a hitelesség, a bizalom és végső soron a pénzünk a tét...

…mert Don Quijote lehet, hogy hülyének látszik, pedig igaza van. Avagy: nézzünk a függöny mögé…

Történt, hogy a  fizikai arany egyik legnagyobb piacán, a Chichago Merkantil Exchange-n  a pénteki zárást követően 21% -kal megemelték az aranypozíciók letétigényét. Igen, jól látjuk: nem 2-3, esetleg 5, hanem 21%-kal. Mit is jelent ez? Szakzsargonnal élve gyilkosságot. Azt, hogy mindazokat a befektetőket, akik ezt a drasztikusan megemelt letéti követelményt nem tudták finanszírozni – nem tudtak több pénzt betolni a pozíciók mögé - kivéreztették, azaz a pozícióik zárására kényszerítették őket. Aki kicsit is látja a pénzpiacok valós működését, az pontosan tudja, hogy ennek milyen következményei vannak az árfolyam tekintetében. Igen: ilyenkor az árfolyam esik. Nem is esik: zuhan.


Na most: ne lássunk ott szélmalmot, ahol valami más van. Tehát egy percig se gondoljuk, hogy a letétemelés gondolata a CME kockázatkezelési részlegének vezetője fejében pizsamában, a csütörtök reggeli kávé közben jutott eszébe. Mert ugye egy ilyen lépésnek a bejelentésig komoly operációja, hivatali útja van. Számos kézen átmegy, előkészítés, kockázati elemzés, döntéshozatal, határozat, stb., arról nem is beszélve, hogy az instrukció valahonnan megérkezik: „Megmondtam, ezt kell csinálni.”

Arról most ne is beszéljünk, hogy hol vannak a bennfentes információval való esetleges visszaélés határai. Hogy biztosak lehetünk abban: senki, aki ebben a döntéshozatalban részt vett, és pontosan tudta, milyen hatása lesz az árfolyamra, ismétlem: senki nem vette fel pénteken a megfelelő pozíciókat, hogy hétfőn reggel páholyból nézze a mások kivéreztetésével keresett vagyonának gyarapodását…

Ettől sokkal érdekesebb a következő idézet: „That it’s not his job to fix the problem or worry about the consequences for ordinary people. His job is to make money.”  - azaz: Nem az ő feladata, hogy megoldja a problémát és aggódjon a hétköznapi embereket érintő következmények miatt. Az ő feladata, hogy pénzt csináljon.” Az idézett kijelentés Timothy  Geithner-ről az USA pénzügyminiszteréről hangzott el a CNBC-n. Mindezek tükrében elmondom, mi az amit én – Don Quijote-hoz hasonlóan -  a szélmalom helyett látok.



Tehát nincs jó hírem mindazok számára, akik kezüket dörzsölve mondogatják: lám-lám, kidurrant az aranylufi. Nem. A lufi nem durrant ki, mert nincs. Akik ezt gondolják, azok a szélmalmot látják, és nem értik: kik azok az őrültek, akik ezen az áron is vásárolnak és vásárolnak. Igen: az aranyat folyamatosan veszik, és venni fogják. Legalábbis azok, akik nem hiszik hülyének Don Quijoté-t. Mert a mostani korrekciónak semmi köze a látszathoz. A valósághoz viszont annál több, és a valóság az, hogy a fenti módszereket az arany- és ezüstkartell valamint az a pénzügyi lobby, mely ezekben az időkben a vagyonát transzferálja rendszeresen alkalmazza.

Grócz Attila

Képek:
Arvind Balaraman / FreeDigitalPhotos.net
worradmu / FreeDigitalPhotos.net