Nem volt neki hálás a Halál: 70 éves lenne Jerry García

Harminc éven át volt állandó útitársa a drog, és a sors kegyetlen tréfájaként egy rehabilitációs klinikán kapott végzetes szívrohamot 1995. augusztus 9-én. Jerry García, azaz Utazás kapitány (Captain Trips), a Grateful Dead együttes alapítója, gitáros-énekes-zeneszerzője, az 1967-es "szeretetnyár" egyik főszereplője 70 éves lenne.

Jerome John Garcíát (San Francisco, 1942. augusztus 1.) spanyol emigráns zenész apa és amerikai kórházi ápolónő anya gyermekét, nem kímélték serdületlen éveiben a testi-lelki traumák: négyéves volt, amikor bátyja véletlenül egy fejszével levágta jobb keze középső ujjának két felső percét - ez később döntően befolyásolta gitárjátékát - néhány év múlva pedig szemtanúja volt, amint apját horgászás közben elsodorta egy sebes hegyi folyó.


A zene mellett a vizuális művészetekkel, valamint a marihuánával is hamar megismerkedett. Szinte törvényszerű volt, hogy az 1960-as évek elején belekerült a kibontakozó San Franciscó-i "ellenkultúra" sodrába. Rendszeres vendége lett a Haight-Ashbury kerület 710-es számú házában rendezett buliknak, és ez a ház hamarosan egy születő alkotói és életközösség, egy igazi kommuna lakhelye lett, az amerikai pszichedelikus mozgalom és zene bölcsője.


Ebben a házban született meg a Grateful Dead, amely három évtizeden át nem csupán a rock, a blues, a soul, a folk és a lebegő zenei érzületek különleges elegyét kínálta, Robert Hunter költő elvont verseivel, hanem követőiből a "Halálfejekből", (Deadheads) a rockvilágban azóta sem látott olyan lelki-szellemi közösséget kovácsolt, amely nemcsak feltétlen rajongója, hanem ihletője és
alkotótársa is volt a muzsikusoknak: körülöttük egész költői, képzőművészi körök alakultak ki, nem is szólva az életformáról. Az együttes azokból az LSD-szeánszokból nőtt ki, amelyeket Timothy Leary, Ken Kesey, Allen Ginsberg és a Pokol Angyalai motoros banda tagjainak részvételével celebráltak.


A Dead fénykorát 1967 és 1973 között élte, ebben az időszakban készítette legjobb lemezeit, az Anthem of The Sun-t, az Aoxomoxoát, az American Beauty-t, és ekkor jelent meg első, mérföldkövet jelentő dupla élő albumuk, a Live/Dead. A China Cat Sunflower, a Box of Rain, a Sugar Magnolia, a St. Stephen, a Candyman, a Blues For Allah, a Terrapin Station mellett legnagyobb klasszikusuk a Dark Star című, váltakozó hosszúságú darab, amely különös, mozgalmas statikusságával a legjobban fejezte ki a Dead-féle pszichedelia lényegét. A koncerteken azonban később is verhetetlenek voltak, különösen a korlátlannak tűnő improvizációkban.


A torzonborz külsejű, de meglepően lágy hangú García nem csupán egyszerű muzsikus, zenekarvezető volt, hanem egy közösség szóvivője is, miközben ő maga is folyamatosan tesztelte fizikumának és lelkének tűréshatárait. A valódi kábítószerek mellett a zenélést is egyfajta drogfüggőségként élte meg, állandóan alkotott. Később ezt egy 18 éves korában bekövetkezett autóbalesettel magyarázta, amikor eltört a nyakcsontja, de mégis megúszta élve, miközben társa életét vesztette. "Akkor jöttem rá, hogy eddig csak lötyögés volt az életem és kaptam egy második esélyt."


Nemcsak a Grateful Deaddel zenélt - hivatalos statisztikák szerint az együttes 1965 és 1995 között 2314 koncertet adott, és akadt köztük jócskán 3-4 órás is - hanem mellette több más, elektromos és akusztikus, blues-, folk- és countryzenekart is létrehozott, de legalább ennyire figyelemre méltóak voltak azok a gitárdarabjai, amelyekből például Antonioni Zabriskie Pointja "sivatagi szerelem"-jelenetének zenéje lett. Az pedig szinte felsorolhatatlan, hogy hány különböző zenész lemezén működött közre.


Közben még arra is maradt ereje, hogy rajzoljon, akvarelleket fessen és különleges tearecepteket hagyjon a világra: ezek közül különösen a zsálya és zöld tea keveréke, a Magic Sage, valamint a brazil matéból és a dél-afrikai roiboosból összeállított Morning Dew lett népszerű.


A drogok, a túlhajszolt élet azonban megbosszulták magukat. A súlyos cukorbeteg Garcíát 1986-ban még visszahozták a kómából, kilenc évvel később azonban már nem volt a "Hálás Halál" frontembere számára menekvés.