Sámántradíció a családállításban

Dobok és csörgők nem kísérik ugyan a családállítást, mégis enyhe transzállapotba kerülnek a résztvevők. A táltosoknál is használt lélekcsónak, léleköntés vagy a leszakadt én-részek újraintegrálása jelen van a családállításban is.

A lélekmozgásos családállítást sok szempontból tekinthetjük a sámántradíció modern változatának. Az állítások itt már túlmutatnak a családi rendszeren. A felmenők, ősök helyett fogalmak, archetípusok jelenhetnek meg a képviselőkön keresztül, előző életek eseményei tárulhatnak fel. Olykor a földi létben ragadt kóbor lelket kell átsegíteni a Köztes Létbe. Bert Hellinger a holland Daan van Kampenhout segítségével dolgozta ki ezt a módszert. Daant 1979-ben kezdte el tanítani egy indián sámán, aki az álmaiban jelent meg. Majd miután Daan sikerrel kiállta a próbákat, földi sámánokhoz is elküldte beavatásokra.

A mi fogalmaink szerint az idő lineárisan létezik: a múltból vezet a jelenen át a jövőbe. Azt hisszük, hogy amit múltnak nevezünk, az már menthetetlenül elmúlt. A családállítás során mégis elhunyt hozzátartozók, akár évszázadokkal korábban élt felmenők jelennek meg a képviselőkön keresztül. Hogyan lehetséges ez? A morfogenetikus mező, azaz a családi lélek világában az idő spirális. Mint egy holografikus memóriatárban, az események egyszerre vannak jelen. A múlt összeköttetésben áll a jelennel, ami előrevetíti a jövőt.


Dobok és csörgők nem kísérik ugyan a családállítást, mégis enyhe transzállapotba kerülnek a résztvevők. A táltosoknál is használt lélekcsónak, léleköntés vagy a leszakadt én-részek újraintegrálása jelen van a családállításban is.

A beteg helyett a sámán maga tette meg az utat az alsó vagy felső világokba, a csoportos családállításnál a képviselőkön keresztül nyílik meg az égi áldás, a körben ülő résztvevők jelenlétükkel erősítik ezt az energiát.

A sámánt segítők kísérik veszélyes útján, fontos ezek közül a totem vagy más néven erőállat (pl. a magyarok egyik totemállata a csodaszarvas). Őseink vadászat vagy küzdelem előtt totemállatokhoz fohászkodtak, hogy bátorsággal és harci szellemmel töltődjenek fel. Ezek a segítők lelkünk szimbolikus, testet öltött kivetüléseként is értelmezhetők. A bátorságot és az erőt önmagunkban találhatjuk meg. A totemállat kézzelfogható alakban koncentrálódva segít feléleszteni ezt a szunnyadó ősi erőt.

Srí Lankán a sámán a családi rendszer oldásával gyógyította a skizofréniát. Háromnapos ünnepségre invitálta a rokonságot, a beteggel nem is foglalkozott. Mindenkivel elbeszélgetett, feltérképezte a család múltját és a különösen nehéz sorsú családtagokat, így derített fényt arra, kinek a terhét vette magára a meghasadt személyiségű beteg.


A férfienergia felélesztését szolgáló hátba verés is törzsi rítus, többek között ezzel a szertartással avatták harcossá a fiúkat. Sámánoktól vettük át azt a szertartást, amikor a kliens mögé állítjuk a szüleit és V alakban az apai és anyai felmenőket, hogy kapcsolódni tudjon a családban rejlő erőhöz.

A sámánjelöltnek a többéves tanulás során, először saját magát kellett kikúrálnia súlyos betegségekből is. A terapeuta is olyan problémában tud leginkább segíteni másoknak, amit ő már megélt és feldolgozott. A hernyóból pillangóvá való átalakulást nem lehet kihagyni.


Kép: FreeDigitalPhotos.net