Jolie jövője - Mi lesz azután?

Ahhoz, hogy tudatos és megfontolt döntéseket tudjunk meghozni a saját testünkkel kapcsolatban, fontos, hogy tisztábban lássunk, ismerjük a lehetséges következményeket is. Ezért szeretném megmutatni, mi is történik a szervezetünkben, a lelkünkben az eltávolításokkal.

Angelina  melleivel és petefészkeivel elég sokat és sokan foglalkoztak az utóbbi napokban, mint ahogy korábbi cikkemben én is megtettem. Most nem róla lesz szó, csak egy kicsit tovább vinném a témát. Valójában egy icipicit még örülök is ennek a nagy felhajtásnak, mert ez ráirányítja a nők figyelmét egy igenis létező, szó szerint húsba vágó problémára. Mert ideje, hogy mi nők végre saját magunkkal is törődjünk.  Vagyis lássuk mi lesz azután...


Már az előző cikkben leírtam, hogy a mellek, a petefészkek, a méh ún. megelőző eltávolítása, nem jelent megoldást a rák elkerülésére, csak a szőnyeg alá söpörjük a problémát.  Isten nem véletlenül adta nekünk ezeket az ”alkatrészeket”, mindnek megvan a maga fontos funkciója, melyek összekapcsolódnak egymással. ők felelnek az utód nemzésért, a fejlődésért, táplálásért stb. Természetesen, amikor nagy a baj és indokolt az eltávolítás, mert az élet megmentése a cél, akkor igenis el kell végezni. De a statisztikák azt mutatják, hogy az eltávolító műtétek legalább 3o%-a indokolatlan. Valamiért az orvosi protokoll ezt az utat preferálja, és az egyéb lehetőségeket figyelembe sem veszi. Sőt sokszor odáig fajul a dolog, hogy, ha a beteg szeretne valami mást is kipróbálni mielőtt egy ilyen komoly műtétbe belevágna, gyakran intenzív ellenállásba ütközik az egészségügyi személyzet részéről, vagy súlyosabb esetben kirekesztik az ellátásból, mondván, ha nem követi az orvos által javasolt protokollt ¬„meg fog halni”(és sajnos ezt saját tapasztalatból mondom).  Persze nem lehet általánosítani, mert szerencsére ma már találkozhatunk egyre több alternatív lehetőségekre nyitott orvossal is. De figyelembe véve, hogy mennyire erős a test és az elme kapcsolata és hogy milyen erőteljes hatása tud lenni a kimondott szónak, azt gondolom az ilyen viselkedés nem megengedhető, mert akár programként is működhet.


És itt akkor egy kicsit térjünk ki a lelki hátterekre. Mit is jelent, ha valaki elveszíti egy ilyen fontos szervét? A méh, a mellek, a petefészkek a nőiség szimbólumai, mi ezektől érezzük nőnek magunkat. Ha eltávolítják valamelyiket (indokoltan, vagy indokolatlanul) éppen a női mivoltunkon esik csorba és nagyon nehéz visszatalálnunk nőiségünkhöz, önbecsülésünkhöz. De a betegségek helye megmutathatja nekünk, hogy lelkünkben hol keletkezett a probléma.  A mellek a szülőkkel, a gyerekkel való kapcsolatot szimbolizálja, illetve a párkapcsolat bizonyos elemei is ide tartoznak. Ha ezeken a területeken ér minket valami sérelem és nem tudjuk feldolgozni („kígyót melengetett a keblén”), akkor bizony ez elvezethet akár rákos daganathoz is. A méh és petefészek daganatok, miómák hátterében a szexuális problémák, párkapcsolati nehézségek, illetve a gyerekvállalással (szeretné, de nem lehet, vagy elutasítja, de meg kellene élnie) kapcsolatos gondok állnak. Tehát hölgyeim nagyon fontos, hogy a minket ért sérelmeket, fájdalmakat ne tegyük be a spejz polcára, hanem beszéljük ki, vagy ha ez nem megy, legalább írjuk le, sírjuk ki magunkból. Mert ha ezt nem tesszük, a lelki probléma állandósulhat és folyamatosan dolgozni fog a háttérben, testünk pedig el fogja játszani nekünk.


Azt hiszem egy kicsit elkalandoztam, de térjünk vissza a fizikai oldalhoz. Nézzük meg a test reakcióit a nőgyógyászati daganatok esetében. A mellek daganatos megbetegedésénél az a szövettani vizsgálatok mindig ösztrogén érzékenységet mutatnak, de az eltávolítással (ami természetesen ebben az esetben indokolt, hiszen a legagresszívebb nőgyógyászati rákfajta) még nem szűnik meg az ok, azaz az ösztrogén dominancia. viszont a hangsúly áttevődhet a petefészek és a méh területére. Amikor a méhet mióma (a méh izomszövetének jóindulatú daganata), vagy egyéb daganat miatt eltávolítják, azzal nyugtatnak minket, hogy semmi probléma, hisz a petefészkek megmaradtak, minden rendben lesz, a szervezet ugyanúgy működik tovább. Ez azért így egy kis csúsztatás, mert bennünk minden logikusan van felépítve, így a működésünk is, és minden mindennel összefügg a szervezetünkben.


Nézzük csak meg mi is a méh feladata? Befogadni a megtermékenyült petesejtet, táplálni a magzatot és védelmező, biztonságos helyet nyújtani a fejlődéséhez. A petefészkek pedig mit is tesznek…Itt indul el az élet, vagyis tárolják a tüszőket, melyekből az élet majd kialakul. Majd minden hónapban itt indul érésnek a kiválasztott tüsző, benne a petesejttel, hogy majd megtermékenyülve egy egészséges gyerek születhessen 9 hónap múlva. Na de kérdem én, ha elvesszük a méhet, akkor mi értelme lesz a petefészkek feladatának, hisz nem lesz, ahová a születendő élet befészkelje magát, akkor miért is kellene dolgoznia? Szépen, fokozatosan tehát elkezdenek sorvadni és 1-2 éven belül le fognak állni, nálunk pedig beköszönt a menopauza, még akkor is, ha csak 3o-35 évesek vagyunk. Nem éppen idilli állapot. Sajnos nagyon könnyen kimondják a végső ítéletet a méhünkre, főleg, ha már esetleg korábban szültünk, és már nem szeretnénk gyereket, akkor még könnyebben, hiszen már úgysem kell.  Ha pedig a méhhel együtt a petefészkek is eltávolításra kerülnek, akkor a műtét után azonnal beáll az ún. sebészeti menopauza és ismét megjelennek a menopauza kellemetlen tünetei, csak most épp azonnali hatállyal.


De nézzük csak mik is ezek a tünetek? Mivel ilyenkor is ösztrogén dominancia lesz, hisz a petefészkek már alszanak, így ovulációról, vagyis progeszteron termelésről szó sincsen, ennek tünetei is megjelennek (lásd a korábbi cikkben), függetlenül attól, hogy az ösztrogén szint is csökkenni fog. Ezen felül megjelenik  talán a legkellemetlenebb tünet a hőhullám (az ösztrogén szint ingadozása miatt), az éjszakai izzadás (ami akár gigantikus méreteket is ölthet), valamint a hüvelyszárazság, ami viszont kellemetlenné, sőt esetenként akár lehetetlenné is teszi az együttléteket. Ez pedig igen erős kihatással van/lehet a párkapcsolatra.


Hölgyeim vigyázzunk hát a testünkre és figyeljünk oda a lelkünkre, hogy megelőzhessük a problémát és ne kelljen kitenni magunkat ilyen nehézségeknek. Mindezeket azért írtam le, hogy tisztábban lássunk, és jobban megértsük mi is zajlik a szervezetünkben ilyen esetekben, és hogy a döntés egy picit a mi kezünkben is legyen, amikor oda kerül a sor, ne csak sodródjunk az eseményekkel.

Márkiné Mester Ildikó
természetgyógyász-hormonegyensúly tanácsadó