Babák pelenka nélkül

Sokat tanakodtam Áronnal a pocakomban, hogy milyen pelenkát használjak majd. Moshatót vegyek vagy eldobhatót? Aztán megismertem Ritát, aki egyáltalán nem ad pelust a babájára.

Végül is logikus az érvelése: Afrika és Ázsia számos pontján egyáltalán nem használnak pelenkát, de talán ha megkérdezném nagymamámat, ő is mesélhetne. Létezik az úgynevezett Elimination Communication (EC) módszer, melyben a baba ürítési kommunikációját figyeli meg a szülő, Rita ezt alkalmazza.

Akármikor találkozunk, Rita számos alkalommal a vécére vagy a bokorhoz viszi a 9 hónapos Emmát, aki vagy elvégzi a dolgát, vagy morog-hörög, így tudatva, hogy „anya hagyjál már békén, most nem kell pisilni”. Őrület!


A módszer egyébként nem bonyolult, de rengeteg figyelmet igényel. Ezért is van, hogy ha találkozunk többen anyukák, akkor azért Emmán többször cserélődik a kisnadrág, mert hát belemelegszünk a beszélgetésbe.

Először meg kell figyelni, hogy a baba milyen rendszerben ürít, milyen jelzések kísérik nála ezt a folyamatot. Érdemes többször vécéülőke vagy kád, bili fölé tartani, esetleg hangot adni, amivel segítjük a pisilését, ha úgy gondoljuk, itt az idő. Később, amikor már nagyjából látjuk a rendszerét, figyeljük a jelzéseit, és ez alapján visszük ki őt a vécére.

Egyébként Rita azt mondja, nem a pelenkán való spórolás miatt sajátította el a módszert, hanem mert bízik a babája tudásában, és ha a babák jeleznek, hogy „dolguk” van, akkor segíthetünk nekik, így nem kell órákon át vizes pelusban lenniük. A csecsemők inkább megszokják a nedves érzést, ezért kell majd később megtanítani őket 2 éves koruk körül a szobatisztaságra. De minek neveljük le őket erről, ha ösztönösen jeleznek már csecsemőként?