Békából királyfi vagy királyfiból béka?

Nők körében gyakoribb az érzelmes, hullámzó, illúzió felé irányuló egyéniség. Erre a mesék, a nevelés is sokat tesz, hiszen a lányok nagy része Csipkerózsika és Hófehérke meséin nő fel, a hercegnő képébe képzeli önmagát, (mivel a beleérző, az empatikus készség is megvan ehhez,) pillanatok alatt a csillogó táncterem parkettáján látja magát suhanni álmai hercegével.

És sok békát csókolunk addig, míg az egyikből végre béka lesz, és olyan eset is van nem egy, amikor a békát hercegnek látjuk, mert már annyira szeretnénk kapcsolódni és megélni a családi idillt, hogy bármit elhitetünk magunkkal. Nem beszélve arról, amikor megjön a herceg, minden passzol, aztán egyszer csak kezd szépen lassan összemenni a szemünkben, míg végül a minden örömünket okozó hercegünket egy rút békának látjuk és elmenekülünk a közeléből is.

Az egyik ilyen sokkos pillanat, amikor a hercegből békát csinál az élet, az a gyermek születése. Jó lenne tudni, mit, hogyan csináljunk, hogy a lehető legegyszerűbben vedeljük le a szerepünket és öltsük fel a szülő egyenruhát. Természetesen erre sincs recept, csak pár ötlet, gyakorlással mindenki megtalálhatja a számára működő mintát.

A szülővé válás egy mély beavatódás, mind a női, mind a férfi oldal számára. A nőknek annyi segítségük van ehhez, hogy ők szülnek, és a szülés katarzisa transzformatív. A férfiak viszont nem avatódnak be ilyen konkrétan, ezért nem is annyira gyors a vedlés. És a nők gyakran túlóvják párjaikat a gyerek felelőssége alól, majd később azon panaszkodnak, hogy az apa nem veszi ki a részét a gyerekből.

Tehát kedves hölgyeim, a szülőséget közvetlenül a szülés után javasolt megosztani. Mert, ha apa azt szokja meg, hogy szükség van rá, és értékelik a jelenlétét, könnyebben segít. Apa is ki tud cserélni egy pelenkát ANÉLKÜL, hogy folyton a háta mögül lessük, hogy mit, hogyan csinál a gyerekkel, segítségre, ugrásra készen. Egy felnőtt férfi ki tudja találni azt, hogy melyik a pelenka első vagy hátsó fele, ha elsőre eltéveszti, majd másodszorra jobban odafigyel. És apa is meg tudja fürdetni a gyerekét, sőt szoktam javasolni az apás fürdéseket pici kortól, pár hónaposan annyira nyugodt a baba, ha apával is van bőrkontaktusa. Mert a szoptatás az anyával csodálatos szimbiózist alakít ki, de az apát se hagyjuk ki a jóból. Mindkettőnek, a gyereknek és apának is, jó, ha együtt fürdenek és szőrkontaktus is van...


Ahogy nő a gyerek, ahogy könnyebben és mozog, kommunikál, egyre több apás programot lehet szervezni. Csak ilyenkor fordulhat elő az, hogy anya azt érzi, kizárják valamiből. Pedig nem. Attól a gyerek nem fogja az anyát kevésbé szeretni, mert időt tölt az apjával is, sőt, gazdagszik a gyerek egyénisége, szellemisége, több információt, másképp kap, és kerekebb lesz tőle.

Természetesen ezt a problémamentes vagy apró problémás kapcsolatokra értem. A kiemelt helyzetek egyéni megbeszélés tárgyát képezik. Pozitív az, ha a gyerek minél több oldalról van megtámogatva. Ha anya, apa mellett, nagyszülők is tudnak valamelyest időt szánni az unokára. Így a másik kritikus pont, a párosban, kettesben töltött idő megszervezése sem lesz olyan nagyon nehéz.

Új anyaként gyakran elképzelhetetlen a magunkra szánt idő gondolata. Ráadásul, ha a kötődő nevelést választjuk, még nehezebb. DE: akkor tudunk gyerekeinkkel mosolyogva, szeretetben lenni, ha van miből adni. Másképp is írhatom, azzal tápláljuk a gyereket, ami nekünk van.

[kapcsolodo_cikkek] 
Először a vérünkkel, majd a tejünkkel és végül a lelkünkkel. Ha szomorúság, stressz, aggodalom van bennünk, hogyan tudnánk boldog gyereket nevelni? Vegyen ki valaki húszezer eurót a pénztárcámból, megnéznem, hogyan sikerül... Ezért az magabiztosság, az önbizalom és nem az önhittség nélkülözhetetlen hozzávalója az anyaságnak.

Elsőre magunkat kell tölteni és töltekezni engedni, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot önmagunkkal, a világgal, a párunkkal és akkor nem homályosul el olyan gyorsan a szem és nem lát minden 5 perces késés után a herceg helyett hazug békát.