Depresszió - a szülők elutasítása

Előző cikkemben a depressziónak azokról az okairól írtam, amelyek elsősorban úgymond hozzánk tartoznak, tehát saját, hibás gondolkodásmódunk eredményei. Lehetnek azonban más okai is a depresszió kialakulásának, olyan családrendszeri történések, amelyekre legtöbbször senki nem gondol a betegség kialakulásakor. A családállítások fényében a depresszió leggyakoribb oka, a szülők elutasítása vagy lekicsinylése. Minél inkább elutasítóan fordul valaki a szülei felé, annál kevesebbet kap a szülői energiákból, ami szükséges lenne saját életéhez. Ebből kifolyólag gyengének, sokszor tehetetlennek érzi magát, úgy érzi neki nem sikerül semmi, semmiben nem halad előre az életben. Minél inkább elutasítja az illető a szülőket, a lelkében annál nagyobb lesz az ellenkező irányú mozgás, annál kevesebb életenergia áramlik hozzá a szülőkön keresztül.

A szülők elutasításának számos következménye lehet még a depresszió kialakulásán kívül. Tudjuk, hogy ha nőként elutasítjuk az édesanyánkat, akkor ezzel együtt elutasítjuk a saját nőiségünket is, ha pedig elutasítjuk az édesapánkat, akkor a férfiakkal való kapcsolatunkban lesznek problémák. Férfiak esetében ugyanez a dinamika működik, csak fordítva.

Az életünkben megjelenő legtöbb problémának – legyen az anyagi, párkapcsolati vagy munkahelyi – a szülők elutasítása az oka. Ahhoz tehát, hogy életünk folyása a rendes kerékvágásba kerüljön, először a szüleinkkel való kapcsolatot kellene rendezni. Mert hiába próbáljuk megoldani a problémáinkat, míg a szüleinket nem fogadtuk el, addig hiányzik a ház alapja.

Depresszió kialakulásához vezethet, ha valaki nem vállalja fel a személyes bűnét, vagy más bűnéért próbál vezekelni.


kép forrás

Személyes bűnnek számít például az abortusz, amikor az anya tabuként kezeli az abortusz témáját. Ilyen esetben a meg nem született gyermek a kirekesztett a családban. Őt vissza kell hozni a család emlékezetébe, különben lehetséges, hogy egy később született gyermek fogja őt „képviselni”, mintegy emlékeztetve a családot a meg nem született gyermekre. Az anya szempontjából pedig a „felejtés” ára lehet az, hogy tudatalatt nem engedi meg magának a boldogságot, a boldog párkapcsolatot.

Előfordul, hogy más bűnéért próbálunk vezekelni. Néha házastársak vállalják fel a másik helyett a nehéz sorsot. Leggyakrabban azonban gyermekek akarják átvállalni szüleik bűneit. Így tett az a hölgy, akinek édesapja elütött egy gyermeket, aki meghalt. Erről az esetről nem beszéltek soha a családban. A családdinamikai rendszer működése szerint ilyen esetben az áldozat is bekerül a család rendszerébe. Ha nem vesznek erről tudomást, egy később született fogja őt képviselni mindaddig, míg emlékezetükbe nem idézik a történteket. A hölgy depressziós tüneteket mutatott mindaddig, míg egy családállításon fény nem derült a balesetre.

Depresszió kialakulásához vezethet, ha egy gyermek egy korábban meghalt testvére nevét kapja. Így szinte átveszi a helyét a családi rendszerben. A gyermek tudatalatt rossznak, bűnösnek érzi magát, mert elfoglalta testvére helyét. Depressziós tünetekhez vezethet, ha a gyermek beleszól olyan dolgokba, amelyek a szüleire tartoznának, főleg, ha családi titkokat szeretne kifürkészni. A család titkai nem tartoznak a gyerekekre.

A depressziós betegek családállítása során még számos momentum megjelenhet.
Előfordult olyan eset, amikor valaki a szülei halálát kívánta tudatalatt. Vagy egy másik esetben, amikor a feleség nem adta meg férje előző partnerének az őt megillető tiszteletet és helyet.

A depresszió egy eléggé összetett problémakör, és sok esetben nem egy, hanem több ok is közrejátszik a kialakulásában. Ma azonban már nem kell hónapokig, évekig szenvedni a tünetektől, van megoldás a gyors és hatékony kezelésére, antidepresszánsok nélkül.
A családállítások során megmutatkoznak a depresszió mögött megbúvó sorsösszefonódások, és lehetőség van a teljes gyógyulásra.