Kapcsolatok és elvárások

Társadalom, erkölcsök, elvárások. Szíved mélyén érzed, hogy összerezzensz ezen szavak hallatán. Mert egyszerűen ellenkeznek eredendő lényed állapotával. Mégis adnak valamiféle biztonságot ebben a látszólag bonyolult és kiismerhetetlen világban. De amikor párkapcsolataidat ezekben a rendszerek által nyújtott keretekben próbálod megélni, egy idő után nem találsz mást, csak szenvedést. Miért van ez így? A válasz roppant egyszerű. A párkapcsolat alapját képező szeret és szerelem egy határtalan energia mező. Egyszerűen nem lehet keretek közé szorítani, mert akkor már nem lesz határtalan. Pont a lényegét fogja elveszíteni, és nem lesz többé szeretet.

Miért küzdünk mégis folyamatosan azért, hogy korlátok és keretek közé zárjuk azt, amit nem lehet? A válasz a rendszerben keresendő. A rendszerben, ahol élünk. A társadalmunk felépítése az, ami arra sarkal minket, hogy mindent és mindenkit a saját képünkre, pontosabban egy általunk elfogadott minta szerinti képre formáljunk.

Jelenlegi társadalmunk elvárás alapú. Születésedtől kezdve arra vagy nevelve, hogy a társadalom által meghatározott értékrendeknek megfelelj. Minden társadalomnak van egy mesterségesen létrehozott íratlan törvénykönyve, ez pedig nem más, mint az aktuális erkölcsi norma. Ebbe a szigorú keretrendszerbe kell, hogy belepréseld magad, még akkor is, ha valamilyen véletlen folytán Te nem férsz bele ebbe a dobozva.

Minél inkább kilógsz a rendszerből, minél inkább nem férsz el ebben a bizonyos dobozban, annál több szenvedést fognak rádmérni. Természetesen próbálod összehúzni magad, és próbálsz nem kilógni. A legtöbb embernek ez hellyel-közzel sikerül is. De vannak olyanok, akik képtelenek magukat beleerőszakolni az adott keretrendszerbe. Őket kiközösítik, megbélyegzik, pellengérre állítják. A társadalom, mint egy jól működő szervezet persze belőlük is hasznot húz, mert ezekkel az egyénekkel lehet példát statuálni.


Szóval a rendszer így töri le a szárnyaidat, mert hát nem engedheti, hogy mindenki össze-vissza, kénye és kedve szerint repkedjen. Ez érthető is, és így van rendjén. Minden társadalmi rendszer attól rendszer, hogy az egyéneket a maga képére próbálja formálni. Így alakul ki az az energiamező, ami aztán a leginkább befolyásolja gondolkodásodat. Ez pedig nem más, mint a kollektív tudat.

Mivel Te ebbe az állapotba születsz bele, így nősz fel, nem csoda hát, hogy mire nagykorú leszel, az elvárás a személyiséged alapvető részévé válik. Hiszen a társadalomnak, személyiséged szülőatyjának a legfontosabb eszköze az elvárás teremtette keretrendszer.

A kollektív tudat hat rád. Mindenkire hat. Ez ellen nem tehetsz semmit. Ha jó kislánnyá, illetve jó kisfiúvá akarsz válni, egyszerűen elfogadod ezeket a szabályokat, és ezek szerint a szabályok szerint élsz.

A probléma akkor jelentkezik, amikor megtapasztalod eredendő lényed szabadságát, korlátlanságát, vagyis a szerelmet magát. Az első pillanatokban még nincsen semmi gond. De ahogy telik-múlik az idő, a beléd nevelt elvárások dolgozni kezdenek, és észrevétlenül elkezded (legalábbis megpróbálod) átformálni a párodat saját képedre. Pontosabban egy olyan képre, amit Te a leginkább elfogadhatónak és kényelmesnek tartasz. De az esetek nagy többségében ez természetesen a párodnak egy idő után roppant kényelmetlenné kezd válni. Persze a játékba az elején ő maga is beszáll. Álarcokat húz, hogy neked a „legjobb” arcát mutassa. De ezek az „arcok” nem az ő valódi arcai. Ezek csak álarcok, amiket azért visel, hogy neked még jobban imponáljon és megfeleljen.

És minél több álarcot húztok, annál inkább kevesebb levegőhöz fogtok jutni. Egyszer csak azon kapjátok magatokat, hogy már nem is Ti vagytok abban a kapcsolatban. Valaki mások, akik nem Ti vagytok. És ha nem lehetsz önmagad, nem tudod megélni a szeretetet, a szerelmet sem.

Mi a megoldás? Légy önmagad! Ne akarj más lenni! Te csak önmagad tudsz lenni, és csak önmagaddá tudsz válni. Ha valaki igazán szeret téged, nem az álarcokra kíváncsi, hanem rád, eredendő önmagadra.

Az elvárások helyett pedig egyszerűen fogadd el a másikat olyannak, amilyen! Ne akard megváltoztatni! A változásnak csak akkor van értelme, ha együtt változtok, de mindenki a saját akaratából.

Ne felejtsd: ha szeretsz valakit, olyannak szereted, amilyen. Ha meg akarod őt változtatni, akkor már nem lesz olyan, mint amilyen. És akkor valószínűleg nem is szeretted igazán.

Ha valóban boldogságnak akarod megélni kapcsolataidat, engedd meg magadnak, hogy az legyél, aki valójában vagy! És engedd meg a párodnak, hogy ő is az lehessen, aki.

Amikor egy kapcsolatban nincs elvárás, akkor ott megjelenik boldogság, megjelenik a szerelem.

www.pranatanfolyam.hu