A problémákról türelmesen

Aki ismer, tudja: szeretek írni. A sorokban az író egy kicsit a lelkét osztja meg az olvasókkal. Most megint megosztok veletek én is egy darabot a lelkemből.

Miről szól a türelem? Arról, hogy bízok. Bízok magamban, másokban, és abban a rendező erőben, ami folyton a helyes irányba tereli életünk eseményeit. Még akkor is, ha ezt ebben a pillanatban nem így érezzük. Arról a biztos tudásról szól, amikor tudom, minden, ami velem történik így a legjobb nekem. Hogy ez nem könnyű feladat, azt mindannyian tudjuk.

A mai világban nehéz türelmesnek lenni. Hisz mindenki türelmetlen, mindenki azonnali eredményeket szeretne. Mindenki rohan a vágyai után, de a nagy rohanásban el is felejti mi az, amit igazából szeretne. Mi az, ami megérinti a szívét, lelkét. Mi az, ami nem csak felületes élvezet, hanem ami igazi, valódi, értékes. A valódit azonban csak akkor látod meg, ha elég bátor vagy ahhoz, hogy kinyisd a szíved. Akkor látod meg, ha mered vállalni azt, aki vagy. Vajon meg van e bennünk ez a bátorság? Ez az egyik legfontosabb kérdés.

Vannak olyan dolgok az életben, amikor azt mondjuk, megéri vállalni a nehézségeket. Vannak dolgok, amikor nem törődünk a bennünk lévő kétségekkel, amikor azt mondjuk, kerül, amibe kerül. Amikor a lelkünkben zajló folyamatoknak nem akarunk gátat szabni, de tudjuk azt is: meg kell fizetni az árát. Például a türelemmel.

Mit tehetünk, amikor úgy érezzük, már ezer éve várunk álmaink beteljesülésére, ám mégsem történik semmi, csak a problémáink növekednek? Egy dolgot tehetsz: próbáld meg jól érezni magad.


Minden nap legalább egy órán keresztül próbálj meg nem gondolni a problémáidra, hanem gondolj azokra a dolgokra, amelyekért hálás lehetsz a sorsnak. Aztán szép lassan, nap mint nap növeld meg ezt az időtartamot mindig pár perccel tovább. Gondolj arra, milyen jó, hogy élsz, hogy lélegzel, hogy érzed a nap melegét, a virágok illatát, hallod gyermeked nevetését, érzed a vízcseppek hűvös érintését bőrödön. És egyszer csak észre fogod venni, hogy szinte eltűntek a problémák az életedből. Az élet szép, hagyd, hogy lelkedet elvarázsolja a szépsége

Ha úgy akarsz változtatni, hogy közben a régi életedet szeretnéd folytatni a problémákon való töprengéssel, és az azon való gondolkodással, hogy hogyan menekülj el előlük, akkor jobb, ha el sem kezded, mert csak időpocsékolás lesz, és csalódás a vége.

Sokan azt gondolják, elég, ha jó messzire menekülnek a problémák elől, például elköltöznek egy más országba. Valakik pedig úgy próbálják orvosolni gondjaikat, hogy lecserélik életük díszleteit, a barátaikat, munkájukat, házukat, még a szüleiket is lecserélnék, ha lehetne.
Most egy rossz hírt kell közölnöm veled. Egy valaki elől nem tudsz elmenekülni, és egy valakit nem tudsz lecserélni. Azt, aki felelős mindenért. Saját magadat.

Az élet nem lehet problémamentes. Aki azt mondja, hogy neki nincs problémája, annak ne higgy. Azoknál az embereknél találkozom a legnagyobb gondokkal, akik problémamentesnek mondják az életüket. Hogy lehet megszabadulni mégis a problémáinktól? Úgy, hogy az életed részének tekinted őket. Úgy, hogy nem a problémád határozza meg az életedet. Úgy, hogy tudatosítod magadban: „meg fogom oldani”.

Nekem is vannak problémáim. Ennek ellenére jól érzem magam a bőrömben, boldog vagyok, és nem is akarnék másféle, „jobbnak mondott” életet élni. Szeretem az életemet a problémáimmal együtt. Tudom, hogy ott vannak, és tudom, hogy meg fogom oldani őket. Lehet, hogy nem holnap vagy holnap után, akkor, amikor éppen itt lesz az ideje. Addig meg jó helyen vannak ott.

Sokan azt mondják, egy segítőnek, terapeutának nem lehetnek problémái, hisz akkor hogyan tudna segíteni másoknak, ha neki is vannak gondjai.

Én pedig azt mondom, éppen ezért. Hogyan tudna segíteni valaki, aki nem élt meg nehéz dolgokat? Az empátiát, a másik megértését éppen az adja, hogy magam is átéltem. Nagyon sok segítő a tökéletesség látszatában szeret tündökölni. Őket kerüld el. A segítők is emberek. Ők is beleszülettek ebbe az anyagi világba, és rájuk is hat mindenféle energia. A szememben az a hiteles segítő, tanító, aki felvállalja önmagát, aki nem egy ideának akar megfelelni. Akin látod, hogy emberi. Aki felvállalja, hogy ő sem tökéletes. Amit pedig nem árt tudni: az „igazi” segítők legtöbbször nem egyszerű, nem könnyű sorsot vállalnak le. Éppen ők azok, akik gyakran rengeteg terhet, súlyos problémákat cipelnek a vállukon. És pontosan ettől lesznek jó segítők, jó tanítók.

Bármikor választanod kell, akár barátot, partnert vagy éppen segítőt, soha ne hallgass másra, csak a saját hangodra.