Miért fáj a szülés?

Sokszor, pontosabban majdnem mindig azzal a kéréssel fordulnak az anyák hozzám, hogy segítsek nekik abban, hogy a lehető legkevesebb fájdalommal ’vészeljék’ át a saját gyermekük szülését. Az első alkalmakkor megpróbáltam azonosulni ezzel a hozzáállással, de valami nálam mindig fura volt, valahogy ez az elvárás nem passzolt a puzzle-ba.

Évek alatt kialakult bennem egy kép a fájdalomról, ami lehet, hogy kissé tabudöngető, de eredetinek mindenképp az. A mai civilizáció, a szocializáció és a társadalmi szokásaink elvették tőlünk a jogot és a lehetőséget, hogy megéljünk dolgokat. A legtöbb esetben az álszentséget, a maszkokat dicsérik, értékelik, gyakran az őszinte szót semmire sem értékelik, sőt, megnehezítik annak az útját, akinek a gondolatai megmutatkoznak.

Nem szívesen fogadnak be olyan egyéneket, akik eltérnek a normálistól, bár a norma az egy átlag, ami a két végletből alakul ki. Különféle fóbiák ütik fel fejüket időnként , és nem látjuk, hogy a saját fantáziánk gyümölcseitől félünk. Na mi is akkor a helyzet a szüléssel? 

Vegyük a tényeket sorra:

kép forrása
Mi tehát a megoldás?
Át kell programozni az agyunkat, a problémakereső hozzáállástól, el kellene jutni a helyzetmegoldáshoz. A feszültséget, az irreális elvárásokat javasolt elengedni, ahogyan a babát is. A félelmet oldani lehet relaxációval, meleg vízzel, különböző stresszoldó technikákkal, érintéssel, masszázzsal. Ha a félelmet oldjuk, megszűnik a feszültség, ez pedig a fájdalmat semmisíti meg. Az, hogy kinek mi a legjobban működő módszer, egyénfüggő. Minden test másképp működik, minden anya másképp szül.