Cigánybűn

Olyan bűn, ami öl. A tény, hogy ma cigány vagy, hétmérföldes hátrány. Rasszistának lenni azt jelenti, hogy egy potenciális gyilkos vagy. Persze szép, tiszta kézzel lehet ölni, fehér kesztyűben, még akár az áldozatok megközelítése sem feltétel, sőt ha nagyon profi vagy, még az is lehet, hogy az áldozatod végül kinyír téged. S nem vagyok benne egész biztos, nem érdemled-e meg valahol mégis, azon a mély szinten, ahol minden dolog összefügg. Mert a bűnösök azokon a mély szinteken vágynak arra, hogy legyen igazságtétel. Nem lehet felmentést írni erre. Meg lehet bocsátani, mert haraggal a lélekben élni az legalább annyira gyilkos dolog mint a rasszizmus maga. De nem kell, nem is lehet meg nem történtté tenni a dolgot.

Tele van a sajtó a kis Rikárdó ügyével. A jó érzésű emberek döbbenten állnak, a gonoszak, vagy akiket azzá tett az ostobaság és a gyávaság, pedig fröcsögő nyállal szidnak egy csecsemőt. A jó érzésű emberek a jóval, a csecsemővel azonosulnak. Ott mindenki kicsit rikárdóvá lesz. Aztán persze véget is ér a szalon-liberalizmus. Csöndes látens rasszistákká vonulnak vissza, pajzsként feltartva saját külön bejáratú, e célra tartott díszcigányukat. Aki arra hivatott, hogy bizonyság legyen, mennyire nem rasszista aki ismer ilyet ... 



Jóval túlmutat ez a kisbaba ügyén. Arról beszél, sőt ordít, hogy jelenleg mennyi gyáva és magával megbékélni még csak nem is akaró, önnön életéért felelősséget vállalni képtelen ember van az országban.
Aki egy újszülött cigánygyreket képes felelőssé tenni a saját nyomora miatt, abban vajon mekkora rálátás van arra, hogy az életében ő saját maga okozza a változásokat?
Igen! Azt a változást is, amit majd az jelent, hogyha a rikádrók felnőnek. És visszaadják amit kaptak. Keserűen, kamattal, úgy hogy azt a Lúdas Matyi elvén kell. Háromszor verik majd vissza. Sőt, ha lesznek köztük tanultak, akik tudnak vezetni másokat, akkor lesz csak igazán kemény idő. Márpedig lesznek. Mert a tanultakat mindog sokkal de sokkal jobban megérinti és tudatosabb, átgondoltabb cselekvésre készteti a kirekesztés, mint azokat akik fel sem érik ésszel az egészet. De őket ugyanúgy sérti. 

Mindenki, aki nem állítja meg a cigányozást, ugyanúgy részt vesz ebben, mert az is gyáva aki nem ért egyet de nem képes kiállni. Pont olyan, mint amikor az utcán vernek és kirabolnak valakit, a nép meg elmegy mellette és még kicsit örülnek is annak, hogy nem ők az áldozatok. Pedig a civil kurázsi azt feltételezné, hogy aki nem csak fiú ruhát vett fel, hanem valóban férfi, az feláll és közbelép, aki pedig nő, ő telefonál, szól, jelez. De semmiképp nem megy el az ügy mellett. Amikor egy társaságban cigányozni kezd valaki, bizony ugyanúgy fel kell állni, helyére kell tenni a dolgokat, jelezni, mennyire nem menő ez. A kínos heherészés, a "törlöm a facebookról, ne is lássam", az illető kerülése nem lehet örökké megoldás. Az csak a könnyebbik út, a kerülő, hogy ne kelljen konfrontálódni. 

Ha nem vagyunk képesek kiállni a véleményünk mellett, nincsenek ésszerű érveink arra, hogy mi a gond a kifelé hibáztató, aljas megkülönböztető viselkedéssel, akkor annak egyetlen következménye lehet csak: Áldozattá tesszük magunkat is. Mert akiket hosszú időn keresztül elnyomnak, azok egy idő után szükségszerűen, mert egyszerűen másként nem is tehetnek, lázadni fognak. És ahogy velük nem tett különbséget senki, hát ők sem fogják nézni, hogy te kit tiltottál le és miért. Mindenki, aki nem velük van az ellenük lesz. Olyankor már nem fog számítani a szalonvélemény.

Az agresszió soha nem megoldás. A megoldás csak az lehet, amit minden fél egyértelműen és világosan megértve elfogad sajátjaként és végig is csinálja azt. Az agressziót békés eszközökkel csak úgy lehet leállítani, ha konzekvensen és stabilan teszel is, mondod is és tanítod is a helyes utat. Kezdetként például nem cigányozol többé és másokat is figyelmeztetsz ugyanerre. Érjük el, hogy a cigányozás legyen nagyon-nagyon ciki! 

Hogy érnéd el? Milyen ötleted van?