Szembenézni a kétségekkel és a félelmeinkkel

Lehetőleg egyedül tegyük ezt - a partner jelenlétében nehezebb őszintének lenni, mindketten a saját álláspontjukat fogják védeni.

Tíz jellegzetes aggály, amivel a pároknak meg kell küzdeniük, ha valamelyiküknek viszonya van – a kérdésekben érintett lehet a megcsalt fél, a hűtlen fél, vagy mindketten.

1. „Ha már ennyi kár esett a kapcsolatunkban, van-e esély arra, hogy valaha még újrakezdhetjük?”

2. „Hogyan tudnék újra bízni benned a hűtlenkedés után, hogy többé nem lépsz félre?”

3. „Vajon képesek vagyunk-e mindketten változni a fontos kérdésekben? Vagy alapjában véve nem vagyunk összeillők?”

4. „Igen, teszel néhány lépést, hogy megmentsd a kapcsolatunkat, de vajon ezek tekinthetők hosszútávúnak? Vajon ezek őszinték?”

5. „Vajon engem akarsz, vagy a velem járó csomagot (a pénzügyi biztonságot, a tökéletesen rendben tartott otthont, vagy a közös gyereknevelést)?

6. „Vajon, ha maradok, tényleg megfelelők erre az indokaim?”

7. „Maradjunk-e együtt a gyerekek miatt?”

8. „Ha képes voltál megtenni velem, amit tettél, bizonyára nem szeretsz engem, akkor meg mi értelme folytatni?”

9. „Vajon nem baj, hogy túl kedves és érzelmes vagyok, és túl sok időt töltök veled, mielőtt biztos lennék abban, hogy újra akarom kezdeni?”

10. „Vajon nem tudnék-e jobb döntést hozni a szeretőmmel kapcsolatban, ha több időt töltünk együtt?”

 
 
1. aggály

„Ha már ennyi kár esett a kapcsolatunkban, van-e esély arra, hogy valaha még újrakezdhetjük?


A félrelépés után könnyű azt gondolni, hogy ha egyszer elveszett a szerelem, és a bizalom, akkor az sosem állítható vissza.
Tekintsünk vissza: Vajon korábban valóban közel voltunk? Mi volt a jó, amikor még csak épphogy elkezdődött a kapcsolatunk? Ezekre a korábbi erősségekre támaszkodhatunk.
Igyekezzünk őszintének lenni az emlékek terén.
Ne ítéljünk előre, hogy megjavítható-e a kapcsolat vagy sem.

2. aggály

(a megcsalt fél részéről merül fel): „Hogyan tudnék újra bízni benned a hűtlenkedés után, hogy többé nem lépsz félre?


5 mutatót érdemes figyelni, ha meg akarjuk ítélni, hogy mekkora a kockázata annak, hogy ismét megbízzunk a partnerünkben.

1. mutató: A megcsalás mögött rejlő magatartásminták

Az alábbi listát célszerű végigbeszélni a partnerrel, ő miként vélekedik ezekről – így jobb eséllyel kideríthető a jövőbeni viselkedése:

„Amiről a párom nem tud, az nem is fáj neki.”
„Csak egyetlen életem van, és én is megérdemlem a boldogságot!”
„A viszony lehetővé teszi, hogy kielégítsem az igényeimet anélkül, hogy tönkretenném a családot. Csak a gyerekek érdekében teszem.”
„Az emberi természet nem monogám.”
„Nem tudok uralkodni az ösztöneimen.”
„Sosem ígértem, hogy tökéletes leszek.”
„Mivel a párom feltehetőleg tud a viszonyomról, de nem csinál belőle ügyet, számára bizonyára rendben van a dolog, ha én nem verem nagydobra.”

2. mutató: Sorozatos megcsalás

Ha a partner előtörténetében már többszörösen előfordult a kettős játék, akkor hajlamosabb ismét hazudni és becsapni a másikat, mint aki csak egyszer lépett félre.

 
  

3. mutató: A nyílt kommunikációra való képesség

Azok, akik ismerik saját igényeiket, és képesek azokat megbeszélni a partnerrel, hajlamosabbak átdolgozni magukat a nehézségeken is. Azok viszont, akik várják, hogy a másik kitalálja az igényeiket, vagy ki sem merik azokat mondani, nehogy konfliktus legyen belőle, a másikat fogják okolni saját elidegenedett érzéseikért, és egy másik ember ágyában keresik majd a vigasztalást.
Vannak, akik nehezen szólalnak meg, és inkább elrejtenék érzéseiket – de itt is fontosabb, hogy vajon hajlandó-e velünk együtt azon dolgozni, hogy őszintébb és nyíltabb legyen? Ezt segíthetjük is őszinte és toleráns légkör kialakításával – kérjük meg a partnert, hogy ne kíméljen minket, hanem mondjon ki mindent. Mindkét félnek meg kell tanulnia egyenesen és nyíltan beszélni az igényeiről, és együtt megoldani a felmerülő problémákat.

4. mutató: Képes-e a partner meghallgatni a társát és empátiát mutatni a másik fájdalmával

Az a pár, aki nem képes túljutni a saját igényein, és elismerni, hogy a másiknak is lehet ilyen, hajlamos ismételten félrelépni. A következő kérdéseket tegyük fel magunkban:

• képes-e a partner különálló személynek s nem önmaga kiterjesztésének tekinteni a másikat;
• képes-e átérezni, hogy min mentünk keresztül, és milyen érzelmi károkat okozott a viszony;
• képes-e részvétet és megbánást érezni a fájdalmunk láttán;
• képes-e meghallgatni a mi nézőpontunkat, akkor is, ha különbözik az övétől.

[kapcsolodo_cikkek] 
5. mutató: Hajlandó-e a partner arra, hogy feltérképezze a viszony valódi jelentését és kellő mértékben felelősséget vállaljon azért, hogy megtörtént a félrelépés?

Ha a partner nem hajlandó mélyebben elemezni, miért eshetett meg a megcsalás, és nem hajlandó látni ebben a saját felelősségét is, nem sok esély van arra, hogy elkötelezett kapcsolatot lehetne vele kialakítani.

Ha a pár nem vonja le a tanulságot, és semmi nem változik, a probléma megmarad, és vele a hajlam is a félrelépésre.