A nő, akinek a szüzesség a hivatása Hesztia - Melinda

Hesztia szűz istennő, vagyis Artemiszhez és Athénéhez hasonló abban az értelemben, hogy férfi nélkül is egész embernek érzi magát, megáll a saját lábán, és azzal foglalkozik, ami érdekli. Azonban - míg a másik két istennő külső célok felé fordítja figyelmét, addig Hesztia befelé figyel, önmagába mélyed. Társaságkerülő, befelé forduló (introvertált) lény, aki a magányt, a csendet, nyugalmat és a belső elmélyülést kedveli.

Fölötte áll vetélkedésnek, intrikának, nem érdekli az előrejutás, még kevésbé a hatalom, az élet belső értelmét, végső céljait keresi.

Hesztia (a rómaiaknál Veszta) a házi tűzhely és a templom istennője. Az első istengeneráció tagja, Kronosz ér Rheia elsőszülött lánya, vagyis az istenek között a legidősebb (de mivel Kronosz a varázsszer hatására őt öklendezte ki utoljára, ő a legfiatalabb is). Mégsem lakott az Olimposzon, önként átadta helyét Dionüszosznak, a szőlőművelés, a bor és mámor istenének. A régi görögök és rómaiak hitvilágában az ő jelenléte adja a család, az otthon számára a fényt és a meleget. Mivel nem vett részt háborúkban, isteni cselszövésekben, a mitológiában alig olvashatunk róla, mégis őt tisztelték a legjobban, neki mutatták be a legértékesebb áldozatokat.


Hesztia – bár nem törekszik rá – kiváló feleség lehet, ugyanis tökéletesen megfelel a hagyományos házisszony-szerep eszményének. A házimunkát nem nyűgnek, hanem kielégítő és értelmes tevékenységnek érzi. Hesztia akkor is kiváló háziasszony. ha egyedül van. Éppoly gonddal főz önmagának, mint másoknak, és szépen megterített asztal mellett ebédel vagy vacsorázik. Mindenre ráér, sosem sürgeti az idő, szinte feloldódik a munkában.
Társát nem maga választja, hagyja hogy kiválasszák, de nem is lehet "elrabolni", a döntésben, elfogadásban övé a fő szerep. Azokat a férfiakat vonzza, akik a csendes, nyugodt, megbízható nőket kedvelik, akik a hagyományos kenyérkereső, családfenntartó szerepre vágynak. Hesztia ilyenkor boldogan otthon marad, őrizni a házi tűzhelyet. Látszatra függő helyzetben a férje árnyékában él, azonban mindig megőrzi belső autonómiáját. Bár odaadó és érzékeny tud lenni az ágyban, a kapcsolatban nem a szexualitásé a fő szerep.

Egy Hermész típusú menedzser mellett Hesztia az ideális menedzserfeleség. Az ilyen férj aktív, ambiciózus menedzser, aki sokat utazik, sokat van távol. Nem viszi magával asszonyát üzleti utakra, vacsorákra, nem akar reprezentálni vele. Hesztia otthon marad, nem érzi elhanyagolva magát, nem rivalizál, és nem zsémbeskedik. Ellenben maga dönt az otthon, a háztartás minden kérdésében, anyagi gondja nincs, azt csinálhatja, amihez kedve van. Ha vendégeket fogad, megteszi az előkészületeket, kiváló ízlésével megteremti a hangulatot, azután csendesen háttérben marad. Férjének nincs szüksége sem tanácsaira, sem buzdítására, de nem is nyomja el őt, megfelelő önállóságot biztosít számára az otthon dolgaiban. Hesztia azután olyan nyugodt, biztonságos meleg otthont teremt, ahonnan a férfi el tud rugaszkodni, mielőtt új utakra indul.

Itt olvashatsz többet Hesztia tulajdonságairól: >>


És most lássunk egy igazi nőt, akinek életét Hesztia irányítja.


Melinda csendes, nyugodt kislány volt. Órákig eljátszott egyedül, vagy csak nézett ki az ablakon, figyelte a fákat, madarakat, felhőket. Nyáron, a nagymamánál, a Mátrában volt a legboldogabb: naphosszat sétált egyedül az erdőben, vagy ült a mezőn és virágkoszorút kötött. Az iskolában nem volt túlságosan jó tanuló, semmiben nem tűnt ki társai közül.

Érettségi után nem tanult tovább, egy irodában helyezkedett el. Jó munkaerő volt, mindig derűs, kedves, mindig lehetett számítani rá. Egy vidéki lakodalmon ismerte meg Attilát, a jónevű pesti ügyvédet. Azaz tulajdonképpen már régen ismerték egymást. Mert Attila ugyanabban a kis faluban nyaralt gyerekkorában. Titokban gyakran megleste Melindát, amint virágkoszorúval a fején barangol erdőn-mezőn, de megszólítani sose merte. Csak álmodozott róla, ő volt álmai királykisasszonya. Melinda komolyan, de kissé kételkedve hallgatta a történetet, egyáltalán nem emlékezett a fiúra. Vonzotta a férfi nyugalma, műveltsége, okossága, és a belőle áradó félszeg, kisfiús báj. Melinda szűzen ment a házasságba. A szex nem volt fontos a számára, orgazmust sosem élt át. Az együttlét az ágyban mégis kellemes, szeretteljes élmény volt számára, örült, hogy örömöt adhat.

Kisméretű, bérelt lakásban kezdték a közös életet, amelyet Melinda kitűnő ízlésével igazi meleg családi fészekké varázsolt. Itt várta haza esténként az egyre tovább kimaradozó Attilát. Sosem kérdezte, merre jár. A házasság mégsem tartott soká. Alig két év telt el, amikor Attila bejelentette: szerelmes egy kolleganőjébe, aki gyereket vár tőle. Melinda egy szó nélkül összecsomagolt, és hazaköltözött.

Saját lakáshoz egy eltartási szerződés segítségével jutott. Éveken át ápolt és gondozott egy idős orvost. Vezette a háztartást, esténként századszor is meghallgatta ugyanazokat a történeteket. Amikor az idős ember meghalt, saját keze munkájával az elhanyagolt lakásból igazi otthont teremtett. Itt mindig rend volt és tisztaság, Melinda magának is friss virágot tett az asztalra.

Soha többet nem ment férjhez. Bár Attila pár év múlva kisemmizve, kétségbeesetten bekopogott az ajtaján, és megpróbálta visszakönyörögni magát. Melinda meghallgatta, és vigasztalta a férfit, de kedvesen és határozottan elhárította közeledését. Köszöni szépen, jól megvan egyedül.

Bár nem voltak gyerekei, nagyon szerette a gyerekeket. Szívesen vigyázott nővérei, sőt a szomszédok gyerekeire is, akik nagyon szerettek nála lenni, bár Melinda sosem „szórakoztatta” őket. Csak éppen szívesen beszélgetett velük, szívesen hallgatta őket. És ilyenkor nem bírált, nem kritizált, nem osztogatott tanácsokat.

Húsz éven át dolgozott ugyanannál a vállalatnál. Mindenki szerette és becsülte. Egy alkalommal kiváló munkájáért kitüntetésben is részesült. Melinda a jutalomosztás napján – évek óta először – beteget jelentett. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy többszáz ember pillantásától és tapsától kísérve feláll, és felmegy a pulpitusra. Nincs az a kitüntetés, amiért ezt vállalná.

Azonban semmi sem tart örökké – a vállalat csődbe jutott, és Melinda 45 évesen munka nélkül maradt. Nem tudott nyelveket, nem volt végzettsége, és főként fogalma sem volt arról, hogyan adja el magát. Egy-két kudarc után a hideg is kirázta, egy állásinterjúnak a puszta gondolatától is. Nem telt el sok idő, és teljesen bezárkózott. A közérten és az orvosi rendelőn kívül nem ment sehova. Az utcán idegennek érezte a világot, szívdobogása, légszomja volt, úgy érezte, menten elájul. A diagnózis: pánikbetegség, agorafóbia (nyílt tértől való félelem).

A terápia során, Melindának meg kellett találnia legbenső vágyait, gyermekkori merengése, álmodozása tárgyát. Kiderült: fiatal lány korában apáca szeretett volna lenni. Mindig vallásos volt, de erről alig beszélt. Vasárnaponként templomba járt, esténként hálószobájában imádkozott.
Most újra feltámadt benne a vágy. Olyannyira, hogy agorafóbiája ellenére leveleket írt, kilincselt, telefonált, sőt, vonatra ült. Egészen addig, míg egy vidéki rend befogadta. Azóta minden karácsonykor kapunk tőle levelet. Azt írja: megtalálta élete érelmét, még sosem volt ilyen boldog.


Még nem tudod, hogy, melyik nőtípusba/nőtípusokba tartozol? Itt találhatod meg a tesztet>>
 (A gyorsteszt csak ízelítő, ha pontos tipológiát akarsz, a részletest töltsd ki!)

Hesztia-típusú ismert nőkről olvashatsz, és sminkelési tanácsokat kaphatsz>>