A szülés tortája

A szülés olyan, mint egy színdarab. Jönnek a felvonások, egymást követik, aztán egyszer csak ott a gyerek és kezdődik a való világ észlelése, az anyaság. Élnek bennünk elképzelések, hogy hogyan kellene, mi lenne a cél, és alapjában véve, vagy pozitívan vagy negatívan, de minden szülőanya mást kap, mint amire eredetileg számít. Akár azt is mondhatnám, amit Shrek az ogreról, hogy a szülés olyan, mint a hagyma, egyik réteg a másik után, kicsit csípi a szemed, meg is könnyezed, de szeretni nagyon lehet és roppant egészséges.

Ma megfogalmazódott bennem egy várandósgondozás kapcsán, hogy kétféle megközelítése van a szülés folyamatának, amit a tortasütéssel szemléltetnék. Szülinapi tortát is kétféleképp készíthetünk szívünk csücskeinek. Az egyik esetben alapos receptnézegetéssel, internet böngészéssel, barátnőkkel való konzultáció után megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb receptet. Mivel tegnap volt a kisfiam 1o éves szülinapja, és két tortát kellett sütnöm, saját bőrömön tapasztalt élményről beszélek. Szóval a kisfiamnak sok-sok óra nézegetés, informálódás után egy New York-i sajttortára esett a választása. Ezután bementem a bevásárlólistával a boltba, megvettem a hozzávalókat és megsütöttem a gyerek tortáját. Időközben kiderült, hogy még egyre van szükség, amit a barátaival osztana meg, mindez este háromnegyed nyolckor, az utolsó vendég távozása után. Bolt már nem volt, így jött a második verzió, kinyitottam a spaisz ajtaját, azaz elhúztam a függönyt, megnéztem, milyen hozzávalóim vannak és sütöttem belőle a gyereknek egy cirtomos tejszínes csodatortát. Egyik sem volt jobb a másiknál, egyik sem adott többet a másiknál, egyiknek sem örült jobban, mint a másiknak. Mindkettő álmai tortája volt, csak másképp, mást adott...

Miért hasonlít ez a szüléshez? Mert csak rajtunk áll, hogy megtervezzük, előkészítjük és örülünk az eredménynek vagy abból készítünk élményt, ami épp rendelkezésünkre áll , és úgy csűrjük-csavarjuk a hozzávalókat, ahogyan a legkönnyebben bele tudjuk magunkat engedni.


Hiszen annyiszor emberi ésszel nem mérjük fel a titkos hozzávaló fontosságát, ami a receptből kimarad. Annyiszor fordul elő, hogy épp kikapcsol a mérleg, vagy nem tudod használni, és kb. tudod, mire és mennyire van szükség, de inkább érzésböl, mint észből dolgozol... belemerülsz a sütés folymatába és egyszer csak pikk-pakk ott van a sütőben a csodás piskóta és a folyékony keverékből íncsiklandozó sütemény vár... Néha eszedbe jut még valami apróság, ami nem volt a listán, de tudod, hogy ezzel neked jobban fog ízleni a mestermű. Az alkotás folyamata az a katalizátor, ami átalakítja az elemeket és a darabokból egységet hoz létre.

Ahogyan a szülés is. Itt-ott zajlanak az események és vagy előre olyan kórházat, csapatot keresel, akik azt a szolgáltatást nyújtják, amit szeretnél vagy kihozod a helyiből a legjobbat számodra és a gyermeked számára.

Mert a dobostorta sem izlik mindenkinek és a somlói sem...ki ezt, ki azt választja. Attól még mindkét kóstolónak összefut a nyál a szájában, ha a kedvencére gondol, ahogyan az anyáknak az arcán is megjelenik egy mosoly, akárhány éves is a gyermek, ha a pozitív szülésélménye az eszébe jut....