Ez agymosás! - aki fél, az kritizál

Sok ember szeret olyan dolgokhoz hozzászólni, és véleményt alkotni róla, amit nem ismer, sőt, még csak nem is találkozott vele. Nem maradhat ki ebből a családállítás módszere sem. A napokban hallottam egy ismerőstől, hogy miután bejelentkezett a harmadik családállítására, otthon a családja megkérdezte, miért kell sokadszor is meghallgatnia ugyanazt, és hogy ez nem más, mint agymosás.

Az ilyen, és ehhez hasonló kritikákat azok az emberek szokták mondani, akik úgy gondolják, az élet csak egyféle lehet, és az is olyan, amilyennek ők látják. Ez tévedés.

Úgy gondolom, sok ember tudna mesélni arról, hogy ez az „agyátmosó” módszer a halál torkából húzta vissza őket, vagy éppen ennek köszönhető, hogy még mindig együtt élnek a párjukkal. Viszont aki fél valamitől, annak könnyebb kritizálni, mint megismerkedni kritikája tárgyával. Aki már járt családállításon, az pontosan tudja, hogy nincs két egyforma alkalom. Minden hétvégén, más és más témák, egyéni emberi sorsok tárulnak fel a szemünk előtt. Az egyik tévhit, amit el szeretnék oszlatni: a családállítás nem előadás! Sokan jelzik azt, hogy szeretnének részt venni az előadáson. Jobb, ha mielőtt bejelentkezünk valahová, kicsit utána olvasunk a módszernek, mert meglepetések érhetnek bennünket. A családállítások folyamán kemény pszichés és lelki munka folyik. Egy-egy problémánk tudatalatti képeit jelenítjük meg a mezőben. Ebben a képben látjuk meg a problémánk valódi okát, ami legtöbbször teljesen más, mint amit az okának gondolunk.


 

Külső szemlélő számára, míg saját maga meg nem tapasztalta képviselőként az ott jelenlévő energiákat, természetesen misztikus lehet az egész. Hiszen idegen emberek szólalnak meg úgy, ahogy családunk tagjai, vagy valamilyen belső félelmünk, hitrendszerünk. Pedig semmi misztikus nincs a dologba. Tudományos kutatások támasztják alá az izolált agyak közti kommunikációt, ami bizonyítja, hogy idegen emberek érzéseit, gondolatait érezhetjük, átvehetjük. A módszer hatékonyságával kutatók, és neves pszichiáterek is foglalkoznak.

Részlet a „Traumaismétlés generációkon át” című cikkemből:
„A családállítás valódi hatásáról 2011-ben jelent meg cikk a Magyar Pszichológiai Szemlében. A Dr. Zseni Annamária pszichiáter által vezetett utánkövetéses kísérletben bizonyították azt, hogy a módszer tényleges hatással rendelkezik.
2013 decemberében arról a kísérleti eredményekről számoltak be kutatók a Nature Neuroscience lapban megjelent cikkben, hogy az egerekben kondicionálással létrehozott specifikus traumatikus félelem az utódokban két generáción át is öröklődik.”

A családállítás módszerével hazánkban pszichológusok, pszichiáterek is dolgoznak, és a módszerről előadások folynak a pszichológusok illetve pszichológus asszisztensek képzésében is. A tapasztalatom az, hogy aki ismeretlenül negatív véleményt alkot egy módszerről, vagy egy másféle gondolkodásról, az fél attól, hogy esetleg kiderülhet, másféleképpen is lehetne élni. Ha ez kiderül, akkor viszont ki kell lépni a komfortzónánkból, és nem bújhatunk el többé meggyőződéseink, hitrendszereink mögé.

A világ sokkal több, mint amit a szemünkkel érzékelünk belőle. Sokkal szegényesebb, boldogtalanabb, esetenként kilátástalan lehet az életünk, ha nem vagyunk hajlandóak arra, hogy túllássunk a fizikai világon. Az emberiség azonban még szívesebben hisz csak az anyagban, mintsem elfogadja, hogy léteznek olyan erők, energiák, aminek nem vagyunk tudatában, és amit nem tudunk befolyásolni. Mindenki jobb életet szeretne, de ha felajánljuk a lehetőséget, legtöbben visszavonulót fújnak. Mert a régit más ismerik, megszokták. Még akkor is, ha már semmi örömük nincsen benne. Az új pedig bizonytalan.
Van egy régi mondás, ami így szól: „Járt utat a járatlanért el ne hagyd.” Én viszont azt mondom, próbáld ki a járatlant, ha a járt már nem hoz boldogságot neked. Hisz ha ezután is azon jársz, továbbra is boldogtalan leszel. Újat, boldogabbat csak egy eddig számodra ismeretlen út hozhat.