Klimax - krízis vagy lehetőség

Lehet-e életközép-krízisről beszélni a nők esetében, miközben minden nő istennő, és az istennők köztudottan halhatatlanok? Erre nézve nem ad eligazítást a mitológia, bár néhány istennő egynémely cselekedete nyugodtan lehetne akár a klimaxnak is betudható. Sajnos a közöttünk élő "földi istennők" azonban biztosan nem mentesülnek az idő múlásától. Sőt, a férfiak sem. Ők viszont - bár nem tudják mi is történik velük - a feleségüket hibáztatják miatta.

A 40-60 év közötti életkor jelentős változás mind a nők mind a férfiak életében. Végérvényesen tudomásul kell venni, hogy vége az ifjúságnak testi, lelki és társadalmi értelemben egyaránt. Ebben az életkorban már elérkeztünk szakmai karrierünk csúcsára, további jelentősebb emelkedés – úgy hisszük – már nem várható. Létrehoztuk, felépítettük családi fészkünket, felneveltük gyermekeinket, akik lassacskán a saját lábukra állnak, és előbb utóbb kirepülnek. Egész életformánk megváltozik tehát. Végre nyugodtan élvezhetnénk sok-sok évi küszködésünk eredményét, – de ehelyett céltalannak, kiüresedettnek érezzük magunkat.

Ezt az állapotot nevezi a pszichológia élet-közép krízisnek. Hasonló ez a kamaszkor, a pubertás változásaihoz, hiszen testi, lelki, szociális változások egyaránt részt vesznek kialakulásában. Ha jól használjuk fel, és a magunk javára fordítjuk, a serdülőkorhoz hasonló mértékű érési folyamat, személyiségfejlődés lehet a számvetés következménye. Amennyire közismert azonban az úgynevezett kamaszkori válság, annyira ismeretlen az átlagember számára ez az élet-közép krízis. Számot kellene vetnünk eddig elért eredményekkel, új célokat kellene kitűznünk, új életformát kialakítanunk. De ahelyett, hogy erre ráébrednénk, egyszerűen csak rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, s ez szorongást, feszültséget vált ki.

A nőknél mindehhez hozzájárulnak a klimaxot kísérő testi panaszok. A menstruáció elmaradását megelőző és követő 1-2 év – népszerű nevén klimax – nehéz időszak a legtöbb nő életében. A havi vérzés elmaradása kétségbeejtően figyelmeztet a múló időre, arra, hogy fiatalságunk végérvényesen elmúlt. A kivörösödéssel, izzadással járó hőhullámok nemcsak kellemetlenek, hanem a külvilág számára láthatóvá is teszik a változás korát, azt amit még magunk előtt is titkolni szeretnénk.


 
Vannak nők, akik egészen könnyedén, panasz- és tünetmentesen élik meg ezt az időszakot. Valószínűleg ők azok, akik teljes mértékben elfogadják önmagukat, s szembe tudnak nézni a múló idővel, és képesek átküzdeni magukat a menopauzát évszázadok óta kísérő negatív hozzáálláson. Másoknak – a többségnek – azonban sok problémát okoz a változás kora. Ők nap mint nap felteszik maguknak a kérdést: vajon elég vonzóak-e még, nőként tekintenek-e rájuk a férfiak.

Érdemes fontolóra venni azt a tényt, hogy míg az európai, észak-amerikai kultúrákban a nők 80-90%-a szenved a klimaxszal összefüggő panaszoktól, addig az azonos korú ázsiai és afrikai nőknél ez az arány nem haladja meg a 15-20%-ot. Vajon genetikai okok magyarázzák a különbséget? Nem valószínű, hiszen az Egyesült Államokban élő ázsiai és az afro-amerikai nők panaszai nem különböznek fehérbőrű társnőiktől. Felvethető az eltérő táplálkozás, és a több mozgás szerepe, a legvalószínűbb azonban az, hogy a hagyományos kultúrákban a nő rangja, társadalmi státusza a kor előrehaladtával növekszik, míg a civilizált országokban csökken. Az európai, észak-amerikai kultúrában a nők semmitől sem félnek jobban, mint az öregedéstől.
 
A férfiak sem félnek kevésbé az öregedéstől, mint a nők, és náluk is jelentkeznek a „változó kor” tünetei, amit a női menopauza mintájára andropauzának szoktak nevezni. Férfiaknál a változások a női klímaxhoz képest kevésbé határozottak, és jóval kevésbé körülírhatók, de – talán éppen ezért – igen jelentős szenvedést okoznak az „erősebb nem” képviselőinek. A nő ugyanis könnyebben azonosítja, és ha nem is örömmel, de tudomásul veszi a változás korát. Kapaszkodót és némi vigaszt jelent ugyanis számára, hogy tüneteiben szinte valamennyi nőtársával osztozik. Ezzel szemben a férfi a tünetek jelentkezésekor igen gyakran valamilyen súlyos, rejtett betegségtől szorong.


A férfi „változó korának” tüneteiért a nemi hormontermelés csökkenésén kívül voltaképpen az évek, évtizedek óta felhalmozott stressz a felelős, melyet a fent jellemzett élet-közép krízis jelentősen felerősít. Legjellemzőbb tünetei a nyugtalanság, ingerlékenység, álmatlanság, csökkenő koncentráló képesség, gyengülő memória. Ezekhez társul a szexuális vágy és a teljesítőképesség csökkenése, és az izomerő hanyatlása is. Mint mondtuk, a tüneteket nagyrészt a feszültség és szorongás váltja ki, azonban maguk a panaszok nagymértékben fokozzák a feszültséget és szorongást. Ezzel tehát egy önmagát gerjesztő, erősítő kóros kör alakul ki.

És mivel a férfiak többségének fogalma sincs arról, hogy egy természetes, szinte minden embert elérő érési krízisen esik át, nem értik rossz közérzetük okát. Természetes emberi tulajdonság, hogy megpróbálnak magyarázatot találni. S mivel a férfiak igen kevéssé hajlamosak befelé nézni, önmagukba tekinteni, külső felelőst, sőt bűnbakot keresnek. És hol máshol találnák meg, mint közvetlen környezetükben. S egyszerre idegesíteni kezdik őket feleségük évek-évtizedek óta elfogadott mindennapi szokásai, mozdulatai, szófordulatai, esetleg még hanghordozása is. Ezek az érzések – és nem csupán a középkorú férfi újdonságigénye, szexuális fellángolása (és főképpen nem a „gaz csábító”) – azok, amelyek romba dönthetik az évtizedek óta többé-kevésbé jól működő házasságokat, s amit a köznyelv nagyon kifejezően „kapuzárás előtti pániknak” nevez.


 
Az életközép-krízis különböző módon, különféle erősséggel, de minden embert elér. A személyiség belső válsága óhatatlanul megterheli a párkapcsolatot, házasságot is. Persze a különböző nőtípusoknál az életközép-krízis is különböző módon jelentkezik. Erről jövő heti cikkünkben írunk részletesen.

[kapcsolodo_cikkek] 
Addig is, Hölgyeim, ne féljetek tehát az öregedéstől! Fedezzétek fel, alkossátok újra önmagatokat. Találjátok meg igazi, belső értékeiteket, tűzzetek ki új célokat. Ha kihasználjátok és a magatok javára fordítjátok az élet-közép krízist, akkor nagy esélyetek van arra, hogy teljes testi és szellemi frissességben érjetek bölcs, idős (nem öreg!) emberekké. Az a nő, aki tudatosan és jövőorientáltan éli meg életének ezt a rendkívül fontos korszakát, nemcsak bölcs és erős, hanem szép is lesz.

A várható élettartam folyamatosan növekszik a fejlett társadalmakban. Nálunk, a középkorú generáció jelenleg várható átlagos életkora szerint az életközép-krízis idején még körülbelül annyi van hátra az életünkből, mint amennyi már eltelt belőle. Nagyon nem mindegy, hogy hogyan éljük meg életünk második felét. Ahhoz, hogy életünknek ez a második fele értékes és élvezetes legyen magunknak kell megalkotni hozzá a programot, méghozzá éppen az életközép-krízis idején.