Hogyan előzd meg a konfliktust? Gondolkozz a párod fejével!

"Férfi és nő sohasem érthetik meg egymást, mert mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt." - mondja Karinthy Frigyes. Alapvető különbségek azonban nem csupán az egymásra irányuló vágyunkban érhetők tetten, hanem a gondolkodásmódunkban is. A férfi és női agy között anatómiai és neurológiai szempontból is markáns eltérések mutathatók ki, melyek - a kulturális, nevelési és szocializációs hatások mellett - befolyással lehetnek az érzéseinkre, a gondolkodásunkra, valamint a viselkedésünkre.

Amennyiben sikerül megértenünk, hogy a párunk egyes megnyilvánulásai a nemére jellemző gondolkodási és viselkedési sajátosságokból fakadnak, elejét vehetjük a nagyobb konfliktusok kialakulásának.

Az evolúciópszichológusok úgy vélik, az agyunkra jellemző eltérések a törzsfejlődés eredményeképpen jöttek létre. A vadászó hímnek, és az utódokról gondoskodó nősténynek más-más képességekre volt szükségük a sikeres túléléshez.
Ezek közül egyikre sem mondhatjuk azt, hogy jobb vagy fontosabb volna a másiknál, csupán különbözőek, s többek között ez a fajta eltérés teszi annyira színessé a viselkedésünket.
A mai kor emberének meg kell értenie, hogy az, amit sok esetben jellemhibának vélünk az ellenkező nem képviselőjében, pusztán egy a férfiakat és a nőket jellemző eltérések közül. Ennek ismeretében lehetőségünk nyílik rá, hogy eredményesebben lépjünk fel egyes konfliktushelyzetekkel szemben.

A férfi és női agy közötti különbségek, a képességeinkben és gondolkodásmódunkban megfigyelhető eltérések, ill. ezek viselkedésre gyakorolt tipikus hatásai természetesen nem alkalmazhatók univerzálisan valamennyi férfire és nőre.

Nagyok az egyéni különbségek, így hiba volna a kategorizáció. Ennek ellenére léteznek olyan helyzetek, melyek a nemekre jellemző gondolkodási különbségek okán válhatnak konfliktusforrássá. Ha azonban felismerjük ezeket, nagy részük puszta nézőpontváltással és világosabb kommunikációval könnyen kezelhetővé válik.
 
  Kép forrása: Pixabay
„Figyelsz Te rám egyáltalán?!”

A nők többsége jobban teljesít a figyelmi képességének megosztása során, míg a férfiak hatékonyabbak a tartós koncentrációt követelő feladatokban.

Nem érdemes tehát fontosabb beszélgetésbe kezdenünk életünk párjával, mialatt ő jól látható módon valami egészen mással foglalkozik. Az ilyen kísérletnek általában veszekedés lesz a vége, a férfi ugyanis nem fog bennünket úgy követni, ahogyan azt mi elvárnánk.
Talán a nők képesek a legjobb barátnőjükkel hosszas telefonbeszélgetést lebonyolítani, miközben a gyermeküket etetik, és fél szemüket a rotyogó levesen tartják, a férfiak többsége azonban nem.

Fogadjuk el ezt a tényt, és mielőtt fontosabb beszélgetésbe kezdenénk a párunkkal, mindig kérdezzük meg tőle, most tud-e ránk figyelni. Ha úgy érezzük, hogy nem követi a beszélgetést, kérdezzünk vissza, világosan fogalmaztunk-e, vagy szükséges megismételnünk valamit az elhangzottakból. Megkérhetjük, hogy foglalja össze a beszélgetés eredményét, így ellenőrizhetjük, hogy eljutott-e hozzá az üzenetünk.

Fontos, hogy ilyen helyzetben sose lépjünk fel támadólag, vagy számon kérően.

„Térj már a lényegre!”

A nőknek minden képességük megvan arra, hogy a környezetükből érkező lehető legtöbb információt begyűjtsék, ill. ezeket egymáshoz kötve az így létre jövő asszociációhalmazt kezeljék.

Ez teszi lehetővé, hogy pontosan tudjuk, a kolleganőnk szomszédjának a kutyáját kezelő állatorvos melyik étteremet ajánlotta arra az esetre, ha Szegedre látogatnánk egy romantikus nyári hétvégén. Vagy ennek köszönhetjük azt, hogy pl. egy kerti parti során olyan jelentéktelennek tűnő részletek is megragadják a figyelmünket, mint amilyen a résztvevők ruházata, a játszott dalok stílusa, a felszolgált ételek jellege, a táncoló személyek metakommunikációja, stb.

Ez a fajta érzékenység ugyan határozott előnyt jelent egymás megismerésében, hajlamossá tehet azonban arra, hogy elvesszünk a részletekben.
A férfiak többsége egy-egy esemény során konkrét tényeket ragad meg: neveket, helyszíneket, időpontokat, stb. Épp ezért beszélgetés, egyeztetés, vagy tárgyalás során is hasonló információk cseréjére törekszik.

A kevesebb több elv tehát itt is érvényes. A másik nemmel történő kommunikáció során törekedjünk arra, hogy minél lényegre törőbbek legyünk. Vegyük figyelembe beszélgetőpartnerünk helyzetét, s csak a számára lényeges információt közöljük.
Tegyük fel magunknak a kérdést: „Pontosan milyen információra van szüksége a másiknak ahhoz, hogy megértse, amit szeretnék?”. Ezzel megakadályozhatjuk azt, hogy a másik nem számára gondot okozzon az üzenetünk értelmezése, vagy elveszítve a türelmét idő előtt lezárja a beszélgetést.
 
  Kép forrása: Pixabay

„Ezzel most mit akarsz mondani?”

A nők érzékenysége nem csupán a figyelmük kapcsán érhető tetten. A verbális és nonverbális kommunikációs jelzések értelmezésében is hatékonyabbak a férfiaknál.
A nők többsége a nyílt konfrontáció kerülése okán hamar megtanulja, hogyan fejezze ki magát úgy, hogy közben ne bántson meg másokat. Ez a fajta indirektivitás eredményes stratégiának bizonyulhat a nők egymás közti kommunikációjában, egy férfi számára ugyanakkor bosszantó eszköz a célozgatás.

Fontos tehát, hogy mindig kimondjuk azt, amit gondolunk, vagy érzünk.

A problémát sohasem az okozza, amit mondunk, hanem a mód, ahogyan azt kifejezésre juttatjuk. Ha indulat nélkül, a személyeskedést mellőzve nyíltan elmondjuk, amit szeretnénk, nagyobb eséllyel érjük el a célunkat, mintha abban bízunk, hogy azt a férfi majd magától kitalálja.

Ha pl. azt szeretnénk, hogy a párunk lefekvés előtt megmasszírozza a hátunkat, akkor nem érdemes a kanapén mellé ülve a nyakunkat fájlalva panaszáradatban kitörni, vagy azon nosztalgiázni, milyen jól esett, mikor a kapcsolatunk elején még kérés nélkül megmasszírozott minket. A férfiak nem gondolatolvasók. A tényekre építő, konkrét kommunikációt kedvelik. A példánál maradva tehát a „Fáj a nyakam. Kérlek, masszírozd a hátamat 20 percig. Nagyon jól esne.” közlés nagyobb eséllyel vezet eredményre.

„Te sosem értesz meg engem!”

A férfiakhoz képest a nők hatékonyabbak az érzelmek azonosításában, ill. azok értelmezésében. Annak idején ugyanis a túlélés zálogát jelentették az egymást támogató társas kapcsolatok, melyek kialakítása és fenntartása szempontjából nélkülözhetetlennek bizonyult az, hogy képesek legyünk pontosan felismerni, majd pedig lereagálni mások érzelmi állapotát.
A nők életében a társas kapcsolatok manapság szintén többször jutnak támogató szerephez, így az empátia továbbra is kiemelt jelentőségű. A férfiak többsége számára azonban az érzelmek pontos azonosítása nehézségbe ütközhet. Amikor tehát arra vágyunk, hogy a párunk szavak nélkül megértsen bennünket: pontosan lássa, érezze azt, hogy éppen feldúltak, szomorúak, vagy ingerültek vagyunk, legtöbbször lehetetlen feladat elé állítjuk őt.
Nem a szándék hiányzik belőle, csupán az érzelmeink felismeréséhez szükséges eszköztára szűkebb, mint a miénk, így számára az arckifejezésünk és viselkedésünk értelmezése önmagában vagy nem elégséges, vagy pedig félreértésre okot adható információ.
Ha azt szeretnénk, hogy pontosan tudja, mit érzünk, közöljük vele.

Mondjuk el, hogy „Felhúzott a főnököm. Most nagyon dühös vagyok!”, vagy „Olyan csalódott vagyok, amiért nem tudunk elutazni a hétvégén!”.
 
 Kép forrása: Pixabay

Olykor persze előfordul, hogy jól esik kibeszélni magunkból a sérelmeinket, mely férfi füllel akár panaszáradatnak is tűnhet. Nőként ilyenkor nem teszünk egyebet, mint levezetjük az érzelmi feszültséget. Megkönnyebbülünk attól, ha elmesélhetjük, hogyan viselkedett velünk pl. a főnökünk. Ilyenkor együttérzésre, támogatásra vágyunk, pusztán arra, hogy a mellettünk lévő férfi meghallgasson és átöleljen.

A férfiak számára azonban a szavakkal szemben a cselekvés élvez prioritást. Az ő válaszuk tehát a fenti helyzetben a problémamegoldás lesz, így ne lepődjünk meg azon, ha a párunktól megértés helyett inkább tanácsot fogunk kapni arra nézve, mit tegyünk legközelebb, ha a főnökünk megint így viselkedik.

A férfiak ugyanis csak akkor beszélnek a problémáikról másoknak, ha általa megoldási alternatívákhoz akarnak jutni. A segítő szándéka tehát adott, csak a megválasztott eszköz kelthet bennünk feszültséget.

Ha tanácsok és megoldási javaslatok helyett pusztán együttérzésre vágyunk, akkor ezt kommunikáljuk a párunk felé. A fenti példánál maradva elég annyit mondanunk: „Most nagyon feszült vagyok, mert felhúzott a főnököm. Szeretném elmesélni, hogy mi történt. Arra kérlek, hogy csak hallgass meg. Sokat segítenél vele.”