Büntetés, önbüntetés, de minek?

Ez a kérdéskör abba a kategóriába tartozik, amikor megtapasztaljuk, megérezzük, hogy bizony Shakespearenek igaza volt, mert tényleg "több dolgok vannak földön s égen, Horatio mit sem bölcselmetek álmodni képes" (Hamlet). Ezért nézzük most az élet két olyan törvényszerűségét, amiből a mai témánk fakad:

A kölcsönhatás és az egyensúly törvénye

Mivel kölcsönösen hatunk egymásra ezért folyton adunk és kapunk. Az egyensúly törvénye pedig megköveteli az adok-kapok szabályának betartását.

Önmagadon belül, és azon kívül, a külső világban is. Ez egyszerű, mondhatod: adok-kapok. Hát nem az.

Merthogy mindannyiunknak saját, csak rá jellemző rendszere van. A mikor, kinek, mit, mennyit és milyet, és hogy melyik időszakában, azt nem tudod általános szabályszerűség szerint felírni. Ezért kénytelen vagy megismerni Önmagad.

Ám, ha Te olvasod a cikkeimet, akkor már régóta tudod, hogy a (kül)Világ nélküled is nagyszerűen megy a maga útján.

Na de akkor mégis, miért is vagy TE fontos?

Pont azért, mert egyedi vagy. Mert a Te feladataidat tényleg nem tudja más elvégezni a maga teljességében. Kizárólag csak Te tudod. Akár belül, akár a világban...

Ahhoz, hogy a különböző időszakaidban a saját feladataidat elvégezhesd, belül kell kezdened. Azaz fel kell szabadítanod magadban az öröklött, és a szerzett tudást. A figyelmed által, megértéssel, együttérzéssel, és gondoskodással be kell jutnod a fájdalom-köreiden belülre.
Amikor a belső rendszered egyensúlya töretlen, már nem kérdés a külvilágban való egyensúly fenntartása. Mert olyankor a helyeden vagy. Mert figyeltél, érted és éled a a belső adok-kapok egyensúlyodat. És mivel az Élet impulzus alapú, azonnal számodra jól reagál rá.


Ám amíg nem vagy belül a helyeden, addig, amit a külvilág ad, azt vissza is veszi, úgy, hogy észre sem veszed. Ekkor ott állsz kisemmizve ("büntetés"), és azt kérdezgeted: mivel érdemeltem ezt ki?

Sajnos azzal, hogy NEM a saját, rád szabott feladataidat végezted, hanem mások működő(nek tűnő) mintáit utánoztad, a saját nem működő mintáid helyett. Így a világban betöltött saját helyeden vákuumot teremtettél. És a Világ, az Élet, vissza fog Téged illeszteni a helyedre, hogy ne maradjon hiány.

Magyarul: fontos vagy! Önmagad és az Élet felé fontos kötelezettségeid vannak. Ezt a traumatérkép az újrajátszás törvényének nevezi.

Tehát, a külvilágban betöltött helyedért a belső életed egyensúlya a felelős. Annak fenntartásáért pedig Te, személyesen. Senki más. Sem a szomszéd, sem a szüleid, sem a kor, sem a főnököd. TE VAGY AZ, akinek a tapasztalásai (öröklött és szerzett tudás aktív megélése), a gondolataid és érzelmeid összehangolása által életet támogató eseményeket, helyzeteket kötelező teremtenie.

[kapcsolodo_cikkek] 
Ez pedig csak akkor megy, ha mindazt, amit generációk során át a saját fájdalmas tapasztalásaikkal elérhetővé tettek számodra az őseid, képes vagy szeretet (=figyelem, megértés, együttérzés, gondoskodás) alapon összhangba hozni a szerzett tudásoddal. Ennek az alapigazságnak az alkalmazása révén születik a "rossz"-ból életet támogató jó! (Mielőtt megijednél: eleve ezzel a tudással születünk! Csak "elfelejtjük", és elfedik a fájdalmak. ) Így tudod percről percre szebbé és jobbá tenni az életet a magad, és a világot mások számára.
A "büntetés" maga pedig, ez az újratanulási, önmegismerési és elfogadási folyamat, amíg az élet alaptörvényeit felismered és a saját rendszereddel összehangolva mindennapi gyakorlattá teszed.

A személyes traumatérképed elkészítéséhez pedig csupán az életed eseményeinek időrendbeli felsorolása szükséges, hogy feltárja a belső tudásodat, amelyeket különböző időszakaidban különböző fájdalmak fednek el.