Az artista története

Amikor természetesnek veszi valaki a sikert, az elismerést, a rajongást...

Alig tanult meg járni, már indult is a kifeszített kötél felé. Cirkuszos családokban ez már csak így van. Négy éves korában már több méter magasban egyensúlyozott, közben zsonglőrködött vagy viccesen pukedlizett.

Ahogy cseperedett, egyre magasabbra feszíttette a kötelet, és a kötéllel együtt hírneve is emelkedett. Betöltötte a tizenhatot, és többé nem volt hajlandó biztosítókötelet használni. Úgy nincs benne semmi érdekes, ezt vallotta, és hónapról hónapra újabb mutatványokat eszelt ki. Cigánykereket hányni vagy palacsintát sütni odafenn a kötélen, ez számára a rutinfeladatok közé tartozott.


Egyre nehezebb és nehezebb kunsztokat talált ki és mutatott be, a cirkusz ünnepelt sztárja lett. Amerre csak megfordultak, hódolattal és rajongással vették körül az emberek. Ő ezt észre sem vette, annyira természetesnek találta, hogy mindez jár neki.

Egy nyárestén új produkcióját mutatta be. A legkisebb remegés nélkül állt fejre a kötélen, hogy lábaival a magasba emeljen egy boroshordót, pörgesse egy kicsit, majd ugyanebben a helyzetben csapra verje, és igyon egy pohárkával. Minden tökéletesen ment.

Aztán csend.

Várta a tapsot, de hiába. Lenézett, és... odalenn nem volt közönség.

Azonnal lezuhant, és a nyakát szegte.

[kapcsolodo_cikkek]