Anyák és lányaik - két új könyv 9-12 éveseknek (és szüleiknek)

Rendhagyó, mégis mély és őszinte anya-lánya kapcsolattal találkozhatunk az Abszolút Könyvek két legújabb regényében, melyek a Pagony kiadónál jelentek meg.



Wéber Anikó Cseresznyeliget titka
című új regényének főszereplője, Kitti, ötödikes lány. Egyáltalán nem számít menőnek, inkább furának tartják a saját barátai is. Sőt: ő is unalmasnak érzi magát és az életét is.

Egy ötfős baráti társaság tagja, de valahogy mindig ő az, aki egyedül marad ültetésnél, akinek az üzeneteire nem érkezik izgatott válasz, és akit egy kicsit különösnek is tartanak a többiek. Anyukája a 12. születésnapjáig azt sem engedi neki, hogy Instagram-fiókja legyen. Emiatt úgy érzi, még inkább kimarad az eseményekből. Mindenáron különlegessé szeretne válni, felmutatni valami izgalmasat és érdekeset, hogy végre róla is tudomást vegyenek, és ne ő legyen az, aki mindig a sor végén kullog. Egyedül neveli elfoglalt anyukája, ezért Kitti sokat van egymaga.

A nyári szünete sem ígérkezik kimondottan izgalmasnak: a nagybátyjáéknál kell töltenie két hónapot. Néhány napig teljes letargiában lustálkodik a cseresznyeligeti kertben, amikor végre valami felkelti az érdeklődését: nagybátyja elmeséli neki, hogy régen boszorkányok éltek a kis faluban, és valahol el van rejtve a titkos könyvük. Kitti fantáziája egyből beindul, nyomozni kezd, és közben új barátokra lel a szomszéd ikerpárban. Kitti a cseresznyeligeti nyár eseményeit levelekben meséli el édesanyjának, aki nemcsak végtelenül humoros és megértő, de talán a lány legjobb barátja is – fél szavakból is tudja, mi nyomja a lány lelkét és jótanácsokkal látja el őt.

A regény több társadalmi problémát is érint, mint a szegénység vagy a közösségi média nyomása a fiatalokra. Interjú a szerzővel. 


 
Annet Huizing Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?
című regényének főhőse, a 13 éves Katinka, író szeretne lenni. A szomszédjában szerencsére egy igazi író él, és ő vállalja, hogy segít a lánynak, mi pedig a beszélgetéseik során megismerjük Katinkát és családját. Hamar kiderül, hogy Katinka hároméves korában elveszítette édesanyját, és azóta hármasban él apukájával és öccsével.

Akkor kavarodnak fel az érzelmei, amikor apja új párra talál, aki igazából nagyon is kedves, de az ő megjelenése miatt a lányban feltör a régóta elnyomott veszteségérzés. És Katinka munkához lát: megpróbálja rekonstruálni a múltat, hogy megértse a benne zajló folyamatokat. Van-e olyan, hogy valami mindig fájni fog, és van-e olyan hiány az ember életében, ami örökre megmarad? És ha van, akkor mihez lehet kezdeni vele?

Ezekre a kérdésekre nincs egyértelmű válasz, a könyv sem kínál számunkra ilyet, de foglalkozni velük nagyon fontos. A könyv olvasása közben belepillanthatunk Katinka írásgyakorlataiba, jó kreatív-írás tanácsokat olvashatunk, és a könyv végén lehetőség van saját történetünk megírására is, segítségként kigyűjtve a tanácsokat a történetből. A regényben az írás terápiás folyamattá is válik: az anya hiányának megértése, tudatosítása folyamatosan bontakozik ki Katinka történetében.

[kapcsolodo_cikkek]