Húsvét, avagy Ki-Kelet az égre tekintve

Minden, a teljesség felé irányuló elmozdulásunk, újjászületésünk a teliholdnál ér révbe, és ezt szinte azonnal követi a Nap jegyváltása.

Idén nagypéntek délutánra esik a telihold,  a Kos utolsó fokán a Bikába történő ugrás előtt "álló" Nap, a vele szemben elhelyezkedő, örök-változó Hold a Mérleg utolsó fokán előre egyeztetett randevújaként. Közben a Bakban "rosszalkodó" Szaturnusz és Plútó mindent megforgató, új alapokra helyező házibulija még zajlik. Az a tény, hogy közben az általában "különvéleményes, és utólag kiderül, hogy igaza van" Uránusz a Bika elején szépen közreműködik, meglepis huncutoskodása húzza a talpalávalót, csak hab a tortán! Mindez a nagy húsvéti készülődés közepette: feszültséges, harmóniát bontani igyekvő energiákat kínál első körben.



Mi zajlik a kulisszák mögött?

A Nagypénteki, a Nap jegyváltását szűk egy nappal megelőző, várakozó, készülő, kissé vagy nagyon is fel-fellobbanó akarati, szeretem-szeretném elmejátékok hatványozottan bukkannak elő: "még ezt sem fejeztem be; jajj, végül is lefoglaltad a szállást?; gyerekek jöjjenek?; minek készüljek, úgyse néz rám a kutya sem; inkább maradjunk itthon; de hát várnak minket Nagyiék, és különben is, már leegyeztettem Daniékkal, hogy átugrunk hozzájuk, tudod, osztálytársam volt, és baráti grillezés van; kíváncsi vagyok a fiúk milyen facebookos/instagramos mémekkel bombáznak majd..."; stb.

Ilyenkor minden, teljesség felé irányuló elmozdulásunk, újjászületésünk a teliholdnál ér révbe.
Tiszta Fény, ami a Nap, és Társa a Hold egymásra tekintő nászából születik. Mindenki számára "nyitva van az Aranykapu", mely a Kelet, az Ébredés, az emelkedés(Ascendens) soha nem pihenő, finoman támogató, Ember-Embert Krisztussá avató hétköznapi ünnepében manifesztálódik. Ki-Kelet ünnepe kezdő-akkordjaként, madárcsicsergéssel, frissen nyíló virágok zamatával, frissességgel ajándékoz meg minket.

A keresztény kultúrkör szépen, direktben, igen erős és jelentőségteljes történeti, képi, írott és íratlan verbális szimbolika-tárházában megtaláljuk az ősi, első terményeket, földi-égi áldásokat ünneplő ember gyökereit. A Krisztussá válás misztériuma, a halál /a lélek elhagyja a testet-(Éli,Éli, L’áma Szha-Bhakthani); belemegy a test-lélek szétválásába, miközben végigjárja 3 Nap alatt a tisztító-megújító, újjáélesztést saját magán megengedő, áttranszformáló végső beavatást; majd a Hajnal még éppen csak derengő szürkeségében Teljes, Újjászületett Emberként él tovább.

Mit tehetünk, hogy az Ember újjászülethessen bennünk? Egy pár perc, óra elcsendesülés mindenkinek jár, engedjük meg magunknak, és mindenkinek, hogy megtehesse. Mindenkinek legyen benne része hagyományoktól, életkortól, nemektől vallási, világnézeti, etnikai hovatartozástól bőr-és szemszíntől függetlenül.

[kapcsolodo_cikkek]