Az élet most van

Régi szép idők… Bezzeg az én időmben! - ma már nemigen hallod ezeket a nosztalgikus sóhajokat. Talán már nem is tűnnek olyan szépnek a régi idők, talán már nincs is mire azt mondani, hogy bezzeg. Elkopnak a régi emlékek, egyre kevesebben idézik a régvolt eseményeket, azokat a híres békeidőket.

A régi szép időkben sem volt nagyobb a béke, legfeljebb nem figyeltünk a távoli helyekre, eseményekre. Nem volt ekkora mozgásterünk, a virtuális világ pedig még meg sem született. És lám, most aztán minden a rendelkezésünkre áll, hogy ne találjuk meg a békénket. A hírek, a médiumok, a nyilvánosság mintha nem azon igyekeznének, hogy belül megtaláljuk a saját nyugalmunkat, és ne tereljék el a rém- és álhírek a figyelmünket. Igen ám, csakhogy nem a világ irányít minket, hanem mi döntünk arról, hogy mire figyelünk, minek adunk hitelt, és mivel töltjük a mostanság igencsak megnövekedett időnket.

Szabadidőnek nem nevezem, mert nem az idő szabad, hanem az, akinek rendelkezésére áll, aki beosztja, aki pillanatról pillanatra elhatározza, hogy azt éppen mire fordítja.



Szerencsés, ha a jelen pillanaton van a figyelmünk, hiszen most élünk. Az élet most van. Érdekes, izgalmas, kihívásokkal teli korban vagyunk. Soha ennyi lehetőséget még nem kaptunk arra, hogy tudatosak maradjunk.

Érdemes észrevenni, hogy mennyi áldásban van részünk. Gyönyörű tavasz van, szépséges hajnalokkal és rózsaszín naplementékkel, mindenfelé nyíló, színes virágokkal, a madarak szívet-lelket gyönyörködtető énekével, apró fészkekre bukkanhatunk a háborítatlan sövényben, és érezzük, hogy most valami más is van a levegőben. Nem csak a félelem, a pánikkeltés egyre erőtlenebb hullámai, hanem valami egészen más, amit kicsit nehezebb érzékelni és meghallani. Biztos vagyok benne, hogy te, aki nyitott vagy a nem tapintható, szemmel nem látható, de létező dolgokra, pontosan tudod és érzed, hogy miről beszélek. Tudod, hogy ezek az idők különlegesek, nem olyanok, mint a régi szépek, a „bezzegek”, hanem sokkal magasabban rezgő tartalmakat hozó tanítások és lehetőségek.

Mintha a Nap is azért sütne, hogy segítsen a mentális egészség megtartásában, a kötelező fertőtlenítésben, a levegő felmelegítésében. Mintha a szél is azért fújna, hogy számunkra a levegőt tisztán tartsa. Mintha a hőmérők is mást mutatnának, mint amit érzékelünk, mintha átkalibrálódna minden mértékegység, amiben eddig hittünk.

Itt az ideje, hogy mi is átformáljuk az eddigi értékrendünket. Eljött a pillanat, hogy elfogadjuk azt, ami van, amin változtatni nem tudunk – ellenben óriási lehetőséget kapunk arra, hogy megváltoztassuk bármihez a hozzáállásunk. Micsoda áldás, hogy nem függünk semmitől és senkitől, csak a saját döntésünk eredményeként teremtett békénktől vagy békétlenségünktől. Az ijedség, a fájdalom, a pillanatnyi indulat nagyon emberi, de már képesek vagyunk mindenen sokkal hamarabb felülemelkedni. Képesek vagyunk a dolgokba nem beleragadni és belesüllyedni, hanem kívülről szemlélni; ami megérkezett az életünkbe, azt fogadni, és ha valami nem szolgál minket, azt el is engedni.

[kapcsolodo_cikkek]
Kezdjük felfedezni a saját bölcsességünket, hiába próbálnak a szokásaink, a programjaink és az emlékeink irányítani minket. Már más időket élünk. Számíthatunk magunkra, bízhatunk magunkban, mert bőségesen van spirituális tartalékunk. Ha jól gazdálkodunk az energiánkkal, törődünk a fizikai és mentális egészségünkkel, sokat teszünk magunkért, az egész emberiségért, a világért. Nem lesz olyan kérdésünk, hogy „Miért éppen én?”, „Mikor lesz már vége?”, mert nem azt akarjuk, hogy vége legyen. Nincs kétségünk afelől, hogy valami új, valami felemelő, valami egészen más van születőben. És szívesen részt veszünk a magunk teremtette új világban, a lassan gyógyuló és megbékélő Föld csodáiban.

Nincs út kifelé, nincs hátsó kijárat, de mindig van segítség. Merd kérni! Attól érdemes, aki mindenkinél jobban szeret, aki teremetett téged. Nevezd hited szerint, de mindig csak azt kérjed, hogy a számodra legjobbat adja. Ő már tudja, mielőtt még kéred.