Szexuális felvilágosítás szülőknek

Sok szülőnek eléggé zavaros kép él erről a fejében, ha egyáltalán hajlandó gondolkozni rajta. Többnyire elképzelnek egy alkalmat - inkább nagybetűkkel írom, AZ ALKALMAT, amikor majd ŐK úgy érzik, hogy itt az ideje - talán még ünneplőt is húznak, és akkor majd. Majd azon alkalomkor majd jól lerántják a leplet. Kedves ekképp gondolkodó szülők, csak szólok, hogy elkéstetek.

Pár hete felvetettem ezt a kérdést egy anyukás fórumon, és elképesztő hány anyuka vallotta azt, hogy már kérdezgeti a gyereke, de ahogy csak tudja, tereli a témát, mert nem akarja még ezzel „terhelni” a gyermekét.

Kedves szülők!
Az Önök gyermeke (jó esetben) szexuális úton fogant, és születése óta is folyamatosan körülveszi őt a szexualitás. Már 1 évesen guggol a földön, és nézi, ahogy a bogarak egymás hátára másznak. Gyönyörködik az állatok násztáncában, és jó esetben (sajnos Magyarországra ez nem annyira jellemző) alapból egy erotikus közeg veszi körül. Ami azt jelenti, hogy az utcán, a közértben, a hivatalban, mindenhol jelen vannak Férfiak és Nők, és valamilyen módon többnyire reagálnak is egymásra.

 

A szexről minden életkorban lehet és érdemes is beszélni
, természetesen az életkornak megfelelően. Nem gyakran hozzák fel ezt a témát a gyerekek, de igenis felhozzák, már amikortól képesek beszélni, és azt a 2-3 alkalmat évente érdemes jól csinálni, ha már az a megtiszteltetés ér minket, hogy a gyerek MÉG tőlünk kérdez. Nem hiszem, hogy létezik olyan téma, ami „teher” a gyereknek, ha jól van tálalva. Hiszem, hogy ami érdekli, arról beszélni kell vele, bármi is legyen az. Aki egyetlen ALKALOMRA akarja ezt redukálni, az az alkalom szükségszerűen görcsös és elcseszett lesz, és szinte garantálja azt, hogy többször a gyerek nem otthon fog kérdezni. (Különösen abszurd volt egy anyuka megjegyzése, hogy azok a szülők, akik „korán” beszélnek a gyerekükkel a szexről, legalább szóljanak annak a gyereknek, hogy a többi gyerekkel ne beszéljen erről az iskolában – hogy mi van??? Vegyem a vállamra mások gátlásait, és még a gyerekemnek is tabusítsam a témát???)
 
Nem tudom miért késleltetik ezt a szülők, mitől félnek tulajdonképpen?
Mintha az élne a fejekben, hogy első aktus időpontja is kitolódna a gyereknél, ha később szereznek tudomást arról, hogy mi az a szex? Már bocsánat, de ha jól belenéztek a saját múltatokba (én is élő példa vagyok rá), akkor mindenki tudja, hogy ez baromság és hiú remény. Pont azok próbálják ki leghamarabb, akik ezt valami nagyon misztikus, titkos, tiltott dolognak tartják.
 
Persze a legtöbb sztereotípia, mesterségesen felépített korlát bennünk, emberekben a szexualitással kapcsolatos, nem véletlenül: mivel ez az egyik legfőbb hajtóerőnk, ezen keresztül próbáltak és próbálnak minket a mai napig irányítani. Így nagyon sokan görcsösek és ezer dologtól félnek ezzel kapcsolatban, ezért nyilván nehezebb könnyedén beszélni erről a témáról a gyerekkel is. Csak hogy egy korlátot kapásból leromboljak ezzel kapcsolatban: elhitetik velünk, hogy a szex csak tartós párkapcsolatban, netán házasságban helyénvaló. Ugyan. Szerintem sokan átéltük már, hogy egy pár órás ismeretség után olyan élményben volt részünk, amitől leszakadt a világ, és sajnos azt is, hogy egy sok éve tartó, ám már rég kiüresedett kapcsolatban mennyire lélekölő lehet ugyanaz az élmény.

A szex jó esetben a világ legcsodálatosabb, egyik legfontosabb dolga, a napjainkat természetesen átszövő, szerves része. A szex, lecsupaszítva és mindentől megszabadítva csak ennyi:
Két (vagy akár több) ember találkozik azzal a szándékkal, hogy megosszák a pillanatot egymással. Egy irányba fókuszálnak, hogy élményt teremtsenek, a jelenben legyenek és ezzel közösen, ott és akkor egy rendkívüli összhatást érjenek el.
 
Az összes többi csak ráépített maszlag, mesterségesen felépített külső korlátok. Azt például igenis fontosnak érezem, hogy hamar tudják a lányaim: létezik biszexualitás és homoszexualitás, mert szeretném, ha ez irányba is elfogadóak lennének.
 
És teljesen biztos vagyok abban, hogy azon nagyon kevés szülők közé fogok tartozni, akik ELŐRE tudni fogják, amikor a gyermekük erre a gyönyörű élményre először vállalkozni fog. Mint ahogy most is pontosan tudom, hogy hol állnak most épp ezzel, és legfőbb reményem nem az, hogy „minél később” kezdjék el, hanem az, hogy akkor éljék át ezt az élményt, amikor ők személy szerint készen állnak rá, és hogy minél kevesebb görcsösség vagy kérdés legyen bennük ezzel kapcsolatban, hogy minél nagyobb eséllyel örömtelinek élhessék meg azt.