A Blarney-kő titka

Ír tanárom, aki az egyetemen a brit történelmet tanította nagy vehemenciával, hihetetlenül tudott mesélni, nagyszerű körmondatokba szőve Nagy-Britannia és élete eseményeit.

Kocsmába egy sör mellé beülve pedig egyszerűen felülmúlhatatlan volt sztorizgatásban. Amikor kérdeztük, hogy honnan e csodás beszélőképessége, nagy sejtelmesen csak annyit közölt, hogy ő bizony már megcsókolta a Blarney-követ. Csak később derült ki róla, hogy hisz a kelta legendákban és mesékben, a fában lakozó ír tündérekben és koboldokban. Ennek fényében már érthetőbb volt az is, hogy ügyes szófordulatait is egy mágikusnak tartott kő megcsókolásának tulajdonítja.

De hol is van ez a kő?
Ennek jártam utána, hátha elkelne egy pár olvasónak is ez az ugyancsak hasznos adomány. Sajnos egy kicsit messzire kell utaznunk a kő városkájába, az ír Blarneyba – bár manapság egy ekkora távolság könnyen és viszonylag olcsón átszelhető egy fapados járattal – amely városkának legnagyobb nevezetessége a közeli Blarney-vár. 1446-ban építették a sziklára, tornya eredetileg három emeletes is megvolt. A legfelsőbb emeleten találjuk a minket leginkább érdeklő látványosságot, magát a Blarney követ, amely tehát ékesszólást ad mindenkinek, aki veszi a fáradtságot és megcsókolja. Fáradtság, mert, amint a képen is látszik, az ügylet nem olyan egyszerű: ki kell hajolni teljesen a mellvédről, hogy a követ ajkunkkal illethessük. Ma már biztonságos ugyan a művelet, ám régen még nem volt védőrács, így egy szerencsétlen napon egy zarándok a várkastély árkában lelte halálát, mivel kicsúszott keze a barátaiéból: azóta vannak biztonsági óvintézkedések, illetve újfajta csókolási módszerek. Íme az egyik, arra az esetre, ha arra járnánk: először is, háttal a kőnek ülünk, aztán megkérünk valakit, hogy üljön a lábunkra, ezáltal rögzítve azt. Ezután kell jó mélyre hátra hajolnunk, miközben fogjuk a vaskorlátot. Így már elérjük az ominózus követ.

Az, hogy mióta csókolgatják már a Blarney-követ, nem tudható. Egy helyi legenda szerint egy öregasszony, akit Munster királya kimentett egy tóból, azzal hálálta meg a nemes tettet, hogy ha a király megcsókol egy követ a vár fokán, úgy fog tudni beszélni, hogy mindenkit megnyer magának. A legenda bár elhalványult, a blarney kifejezés bekerült az angol szótárba, és az anekdoták közé is. Ezt bizonyítja a következő adoma is: I. Erzsébet idejében a kastély urának, csakhogy bizonyítsa a királynő iránti hűségét, fel kellett volna adnia a várat. Természetesen a várúr, Dermot McCarthy nyilatkozata szerint „örömmel” feladja a várat, de valahogy mindig adódott valami, ami miatt ez nem történt meg. Végül már annyi ürügyet talált ki, és annyiszor „kidumálta magát” az úriember, hogy a királynő már csak legyintett szavaira, mondván „blarney-beszéd az”. Azóta a szó jelentése: szép szavakkal befolyásolni, megnyerni valakit. Amennyiben tehát ez a képesség a kedves Olvasóknak is kapóra jönne, induljanak el Írország felé, és ne feledje: tartsák a korlátot jó erősen!
(kép forrás és háttér: sacredsites.com)

SV