A tudatosság és a harmadik szem

Az ősök csarnoka című művének az első kötetét, és az ott olvasottakon meditálva, azt, amit az alkimisták a harmadik szem kinyitási műveleteként emlegetnek, elérhessem. Hogy eben a szellemi háttérben és a spirituális naplóírás segítségével, meditációimban az egyetemes egység-érzetemet, a teremtői-azonosság tudatomat elmélyíthessem.

- Majdnem egész nyáron hiányoztál Csíkszeredából. Külföldön jártál?
- Nem. Nem külföldön jártam, hanem belföldön, a szónak materiális értelmében is, de főként spirituális értelmében, úgy, hogy majdnem az egész nyarat egyetlen erdélyi helyiségben, egészen pontosan: a Sepsibesenyői tó partján töltöttem. Régi vágyamat és a belső, egyetemes öntudatom hangját, a szellem hívását követve, a civilizáció stresszétől valamelyest izoláltan, a belső tájaimon járhattam, ha nem is egyfolytában, de éppen eleget ahhoz, hogy a napi teendők mellett, háromszor is elolvashassam figyelmesen Hamvas Bélának.

Az ősök csarnoka című művének az első kötetét, és az ott olvasottakon meditálva, azt, amit az alkimisták a harmadik szem kinyitási műveleteként emlegetnek, elérhessem. Hogy eben a szellemi háttérben és a spirituális naplóírás segítségével, meditációimban az egyetemes egység-érzetemet, a teremtői-azonosság tudatomat elmélyíthessem.

- Egyedül voltál sátorral, mint ahogy szoktad a korábbi években, a csíki hegyekben?
- Ezúttal egy sepsiszentgyörgyi ismerősöm félkész villájában töltöttem a nyarat dolgozgatva, nagyokat úszva, olvasva és meditálva, ahol nem kellett törődnöm az időjárás viszontagságaival, mint egy sátorban, de ahol a családom megérkezéséig jó sokáig egyedül lehettem, és amint mondtam, jó sokat és mélyen meditálhattam amellett, hogy teljesen egészséges, úgymond természeti étrenddel egybekötött, tiszta életrendet is követhettem. Utóbbi még inkább hozzásegített a gyermek- és fiatalkoromban megrongált egészségem helyreállításához, a szellemi elmélyüléshez, a spirituális látásmódom további tágításához, elmélyítéséhez, élesítéséhez és szilárdításához.

De nem kell öncélú remetéskedésre, misztikus elvonulásra gondolni, mivel elsősorban az Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társaság nyári táborának minimális civilizációs feltételeit megteremteni, vagyis tábort szervezni és tábort tartani (nem csak szervezője, hanem főelőadója is voltam a tábornak) utaztam el és a félkész villa épületében és udvarán akadt bőven tennivaló. Talán az is ismeretes, hogy nem vagyok afféle csodabogár misztikus, hanem két lábával a földön járó, három gyermekes családapa, és miután lakhatóvá tettük a villa nagyobb részét és az udvart is sikerült bekertelni, a feleségemmel együtt (aki ugyancsak előadója volt a tábornak) kijöhetett a három apró kislányom is, vagyis több mint egy hónapot tölthettek velem a természetben. Ez a részlet azért fontos, mert ha nem tudhattam volna őket magam körül, akkor nem sikerült volna ilyen mélyen behatolni a spirituális dimenziókba. Az előbbiekhez tartozik ugyanis az is, hogy metafizikai perspektívából teljesen téves az a hagyományos elképzelés (és vallásosan berögződött gyakorlat), miszerint a spirituális élet föltétlenül teljes izolációt, vagyis egyedüllétet és magányt követel. Katolikusnak kereszteltek, annak neveltek és így kaptam az első keresztény beavatásomat is, a bérmálást, de mindezek ellenére, több mint egy évtizede, hogy nem hiszek a család nélkül élő személyek (ebben az esetben a cölibátusban élő papok, remeték és szerzetesek) és a normális életrendtől eltérő életet folyató, úgynevezett szentek példájának a spirituális értékében, pozitív értelmében.

- Na, ez igazán érdekes. Katolikusnak vallod magad, és közben nem hiszel a család nélkül élő papok, szerzetesek és remeték, valamint az egyesek által példaadónak vélt szentek rendkívüli életének és sorsának a spirituális értékében… De tudomásom szerint a keleti guruk és lámák sem folyatnak családos életet.

- Katolikus, a szó eredeti értelme szerint egyetemeset jelent. Az egyház, amely katolikusnak nevezi azt a dogmarendszert, amelyet hirdet, ezt jogtalanul teszi, nem csak azért mert rajta kívül van még négy un. világvallás a földön, hanem azért is, mert távol áll attól, hogy egyetemesen érvényes magyarázatot adjon a lét és az élet minden kérdésére, arról nem is beszélve, hogy már csak a cölibátus által is lehetetlenné teszi azt, hogy un. egyetemes létélményhez és ezáltal spirituális tisztánlátói képességhez jussanak, hiszen a családtól és a szexuális élettől fosztott papok nem élhetik át az élet teljességét, ami az egyetemes egységélménynek és egységtudatnak az elemi feltétele. A normálistól eltérő életrend, a rendkívüliség keresése és választása, akárcsak a fanatizmus, megfosztja az embert attól, hogy teljes értékű életet éljen, hogy az élete egyetemes értékét és értelmét felfedezze. Nem hiszek tehát a papok, a remeték, a szerzetesek, valamint a keleti vallások misztikus lámáinak és guruinak a család- és gyermekmentes életének az állítólagosan tisztító - megváltó értékében, mivel gyakorló asztrológusi tapasztalataim alapján, minden esetben károsnak bizonyult a gyermekáldás elleni védekezés, illetve annak bármiféle módon történő elkerülése, elhárítása, vagyis az egyetemes teremtés (Isteni!) törvényével való szembeszegülésnek bármiféle vallásos eszmeiség, vagy tudományos fedőnév alá rejtett (pl. un. tisztasági fogadalom, vagy családtervezés) kicselezése.

- Azt is tapasztalnom kellett gyakorló asztrológusként, hogy az élettársi - házastársi viszony megtagadása, vagyis a szexuális élettől való teljes tartózkodás, spirituális - metafizikai szempontból semmivel nem jobb annál, mint amit az ószövetség Onán bűnével illet, és lényegileg nem más, mint az élet lényeges tapasztalatainak, vagyis a tényleges harmónia-képességek elnyeréséhez szükséges életfeladatoknak a megtagadása, misztifikált elkerülése, magyarul: kicselezése.


- Ez azt jelenti, hogy nem értesz egyet a cölibátussal, de ugyanakkor a pápával, a pápákkal egy követ fújsz a magzatelhajtást, illetve a magzat-foganás elleni védekezés kérdésében.

- Hogy kicsoda miben és kivel ért, vagy fúj egy követ és kivel nem, az részben egyszerű szellemi - intellektuális felvilágosultság kérdése és részben metafzikai tudás és tisztánlátási képesség kérdése. Másrészt, ha az un. szellemi - spirituális igénnyel élő személyek eltérően nyilatkoznak az élet döntő kérdéseiről, nyilvánvaló, hogy valahol politikai, ebben az esetben egyházpolitikai érdek ékelődik az eszmeiség és a gyakorlat közé.

Valószínű, hogy a Jézus előtti beavatási rendszerek és megváltástanok szellemi örökségét is öröklő - ismerő kereszténység pápái, kezdve az I. István királyunkat is megkoronázó II. Szilveszterrel, aki mellékesen nagyon jó asztrológus is volt, tudták és tudják azt, amit a személyi horoszkópokból kiolvasható spirituális fejlődési és kiegyenlítődési életprogramokat több generáción keresztül követő asztrológus is megfigyelhet.

Tudták és tudják tehát azt, hogy annak, ha a nők a magzat elleni huzamos ideig tartó védekezés, esetleg egy, vagy több abortusz után egy, vagy több gyermeket szülnek, de anélkül, hogy a spirituális hibabelátás és bizonyos önként vállalt, tudatos vezeklés segítségével megtisztítanák a lelki világukat (freudi pszichológiai kifejezéssel: mélytudattalanjukat), micsoda személyi és családi tragédiákat is előidéző, káros hatásai, kegyetlen következménye van a harmadik - negyedik generáció egyedeire nézve, nem csak a testi - szervi épség, hanem szellemi - morális integritás szempontjából is.

Ezt persze, nem értik - mert nincs ahogyan érthessék! - például a materialista meggyőződésű, bal-liberális népvezérek és úgy képzelik, hogy a magzat elleni védekezés lehetőségének a "nyakas" elvetése a pápák részéről (Pl. az éppen elhunyt II. János Pál pápa részéről) mindössze ostoba papi szeszélyeskedés. A papi cölibátus bevezetése és "abszurd" fenntartása viszont, bármilyen misztikus ködösítés is van körülötte, igazából és mindössze (és merőben csak az!) intézmény-fenntartási, intézmény-működtetési, vagyis egyházpolitikai érdek a katolikus egyház részéről.

A probléma csak az, hogy ennek a hatalmas egyházi világapparátusnak a cölibátus segítségével történő fenntartása megéri-e, nem annyira első sorban az egyház szolgái részéről, a papok részéről megkövetelt, fölösleges és a legtöbb esetben lelki- és tudati zavarkeltő áldozatot, hanem azt, hogy milyen erkölcsi és spirituális hitele van a mai, iskolázott hívek szemében annak az állítólagos spirituális vezetőnek, aki cölibátusban él, miközben a szószékről, illetve az oltár elől, a gyermekáldás elleni védekezést mélyen elítéli és az ellen prédikál? Hiszen már csak a két, három gyermeket gondozó - nevelő hívek agyában is elkerülhetetlenül felmerül a gondolat, hogy "könnyű neki dumálni, mivel nem kell reggeltől estig gyermeksírást hallgatni, kakás csecsemő feneket mosni, nem kell az éhes gyomrokat megtömni, nem kell a gyermekeket iskolába járatnia, orvoshoz hordoznia, ruhát, iskolaszert, gyógyszert vásárolni, egyszóval reggeltől estig a gyermekekért dolgoznia, azok egészégéért és testi épségéért aggódni". Egy misztikus guru-nőtől halottam egy erdélyi életmódtáborban azt a "megértő" megjegyzést, hogy "egy is őrület", amikor azért kértem elnézést tőle, hogy nem vehettem részt az egész előadásán, mert épp a három gyermekünk hosszúra nyúlt étkezés utáni "székeltetésével" voltam, a feleségemmel együtt elfoglalva.

Ha egyetlen gyermek gondozását is őrületnek tart egy magát spirituális tanítóként hirdető szülő, hiába várjuk az egyszerű hívek részéről, hogy szemet hunyjanak a spirituális szózat (a prédikáció) és a szózatot hirdető személy családi állapota közötti eltérés felett. A gondolat, vagyis szó és a tett közötti eltérés és ellentmondás ugyanis a legszembetűnőbb jele a spirituális korrupciónak, vagyis a hiteltelenségnek. A katolikus egyház tehát a saját papjait (nyája spirituális vezetőit) teszi hiteltelenné spirituálisan amikor a cölibátus fenntartásával azt kéri tőlük, hogy a magzatfoganás elleni "tudományos" eljárások és a magzatelhajtás (abortusz) ellen prédikáljanak.


- Úgy véled tehát, hogy a katolikus egyház maga teszi hiteltelenné a magzatfoganás elleni védekezés, illetve a magzatelhajtás kérdésében kifejtett álláspontját a cölibátus fenntartásával és ez által a híveit elbizonytalanítva, a keresztényi alapállás értékét is elbizonytalanítja? Szívesen eltérnél egy más keresztény vallásra?

- Az első kérdésedre a válaszom igen, és ez a tény sajnos nem csak mint keresztényt sebzi a lelkemet, hanem mint a tragikusan sorvadó számú magyar nemzet tagját is, mivel elkeseredetten látom a jóhiszemű és igen sok esetben kiváló erkölcsi kvalitásokkal is rendelkező székelyföldi papjaink csaknem sziszifoszi igyekezetét, hogy megállítsák a magyarságot leginkább sújtó civilizációs egoizmus által okozott átkot, a székely falvak kiöregedését és elnéptelenedését.

A másodikra az, hogy nem. Metafizikai szempontból, nem csak hogy nem látom értelmét a vallás-cserélgetésnek, hanem spirituális szempontból elhibázott tettnek, zavarkeltő lépésnek is tartom azt. Hiszen az egyik vallás sem jobb és nem előre valóbb a másiknál, mivel a vallások, bár egytől egyig a teljesség igényével lépnek fel, valójában a valóság igen szűk területét befogni képes (leszűkített értelmű), mitologikus motívumokkal (misztikus elemekkel: irracionális történetekkel) vonzóvá tett megváltáselméletek és erkölcstanok dogmarendszerei, úgymond népi metafizikák.

A vallás tehát annak megfelel, hogy az ember spirituális igényeit bizonyos mértékben kielégítse, és erkölcsi eligazítást adjon ott, ahol a gyakorlati észjárása nem segíti, de a magával szemben magasabb elvárásokat támasztó, spirituális fejlődést szomjazó személy számára mindössze kezdésnek jó, vagyis arra, hogy körülnézhessen általa az adott spirituális világban, majd onnan tovább léphessen. Ez a továbblépés viszont, nem kell jelentse az eredeti vallása megtagadását, vagy annak a felcserélését egy, a valóságnak mindössze egy másik területére leszűkített dogma- és hitrendszerre, hanem a többi vallások tanításából kiszűrhető spirituális tudást és a természettudományok következtetést az eredeti hitrendszerhez kapcsolva, egy olyan spirituális látókörre és szellemi alapállásra tegyen szert, amelynek még pozitívabb visszahatásai legyenek a személyi kvalitásaira (egészségére: az egész át-és megélési képessége kialakítására) nézve, mint az eredeti vallásának, mondom, anélkül, hogy azt megtagadná.

Ha a vallásomra kérdeznél rá, gondolkodás nélkül azt válaszolnám, hogy római katolikus keresztény, de ez még nem hit. Rengeteg vallásos személyt ismerek, akiknek nem hogy nincs hite, hanem ez a babonás hit egyenesen negatív (ördögi) és mindegyre csak betegséget és sorsszerencsétlenséget, hátráltatottságot képesek beidézni általa maguknak beidézni. ("Legyen a te hited szerint." Jézus) Az egészség és boldogság adó hitemet tehát nem vallással, hanem a metafizikai ismereteim segítségével szereztem. Hiszek a teremtésnek a pozitív értelmében és abban, hogy ebben az eredeti Isteni értelemben, felelősségtudatomon keresztül és teremtő képzeletemen keresztül, én is részt veszek, és ebből az eleve adott pozitív lehetőségből következően, képes vagyok a pozitív teremtői értelembe és energiatérbe bekapcsolódni, azzal együttműködni és együtthatni és ennek az együtthatásnak, pozitív megvalósításokban és az évek múlásával nem hogy csökkenő, hanem növekvő egészségben kell tükröződnie az életemben. Sőt: a közvetlen környezetemben is, a családtagjaim életében és egészségében is.

De vigyázat: a teremtés eredeti logikájához, pozitív értelméhez való igazodás és a spirituális kvalitásoknak, például tisztánlátói képesség elérésének az egyik igen fontos feltétele, annak a megértése is, hogy az ember nem az állatvilág szanitéce és ennek következtében nem rendelkezik olyan genetikai felépítettséggel és képességekkel, mint a dögevő állatok és rovarok, valamint a csúcs-ragadozók. Az Isten, vagy a természeti evolúció - Most nevezzük éppen, ahogy akarjuk! - eredetileg nem rendelt minket arra, hogy bűzlő és fertőzött állattetemeket takarítsunk el és, hogy a növényevő állatok és a kisebb ragadozók természeti kiválasztódásának a serkentői és fenntartói legünk. Mondjanak bármit is a húsevésről lemondani képtelen tudósok, de egészen világos, hogy eredeti rendeltetésünknek megfelelő biológiai felépítettségünkkel, vagyis az adott genetikai struktúránkkal, nem vagyunk képesek az állattetemekben, a leölt állatok húsában található hullamérget feldolgozni. Arról nem is beszélve, hogy a fertőzött hús, vagy a genetikailag hibás állati struktúrák feldolgozására egyáltalán nem vagyunk képesek, holott a dögevő keselyűknek pl., bármilyen fertőzött teteme is fogyasztana el, még az ürüléke sem fertőző, tehát nem lehet veszélyes más élőlényekre, nem hogy magára az állatra.

A közelgő madárinfluenza járvány pl., akárcsak korábban a világméretű kerge marhakór és a sertésfertőződések, abból a "tudományos" tévhitünkből is fel fog ébreszteni bennünket, hogy ha a disznó- és a marhahús egészségtelen is, de szárnyas húst azt fogyaszthatunk, mivel nem káros az egészségünkre. És erre a legjobb példa az, hogy számtalan, Magyarországon is megtörtént esetről írnak már a szaklapok, amikor rákos daganatos betegek és más, az orvostudomány által gyógyíthatatlannak bélyegzett (pl. allergiás) betegek gyógyultak meg mindössze attól, hogy abba hagyták a húsfogyasztást. Sőt: a természetesen táplálkozó nők esetében sokkal kevesebb a várandóssági időszak és a szülés közbeni szövődmény, mint a húsfogyasztó nők esetében. És sőt: a természetesen táplálkozó nők egyáltalán nem szülnek szervhiányos, illetve agy-, vagy idegsérült gyermekeket!

A természetes táplálkozást (figyelem: nem a vegetáriánus táplálkozást, mert logikus, hogy hús nélkül, a főzött és sütött zöldséggel, vagyis a vitamin-fosztott zöldséggel és a szintén a természetes vitamin- tartalmától fosztott, kompótként, befőttként fogyasztott gyümölccsel legyengülünk!) ellenző, "szakértőknek" ugyanis, sejtelmük sem lehet arról, hogy a hússal együtt elfogyasztott hullaméregtől, éppen annyira el vannak kábulva spirituális értelem szintjén (spirituális értelmezési képességek szintjén), mint hogyha éveken és évtizedeken át, napi rendszerességgel, óránként meginnának egy kis pohár pálinkát. És éppen azért, mert spirituálisan kábultak a hullaméregtől, vagyis a hússal együtt a szervezetbe kerülő és az agyműködést is befolyásoló, irányító méreg-hormonoktól, a számukra hamis genetikai információtól, aminek a kiszűrését és feldolgozását az emberi szervezet nem képes elvégezni. Magyarul: a dögevő és a ragadozó egészségét nem veszélyezteti és semmiképp nem befolyásolja negatívan (nem kábítja el) a hullaméreg, de minket igen. Ezért pl. a betegségükből állítólag kigyógyult kábítószerfüggők és az alkoholisták mindaddig visszatérhetnek, amíg az egész emberiség kábítószeréről, a hullaméreg által okozott kábulat "élvezetéről" le nem mondanak.

- És mi köze van mindennek a korábban említett szellemi tisztánlátásod, az un. harmadik szemed élesebbé válásához és megerősödéséhez?

- Kizárt dolog, hogy aki a szellemi korrupciót, vagyis a hétköznapi tett és a szó (vagyis a gondolat, a hirdetett eszme) közötti eltéréseket, a logikailag olyan szembetűnő ellentmondásokat, mint ami fennáll pl. a cölibáus fenntartása és a magzatfoganás elleni védekezés elítélése közötti eltérés, vagy a teremtés koronái (És nem állat-szanitéci!) státusz, és a dögevői, ragadozói táplálkozás közötti ellentmondást helyénvalónak tartja, képes legyen a spirituális tisztánlátásra. Nem csak azért mert, az ilyen ember azzal áltatja magát, hogy az a pap hiteles lehet, aki a szószékről több gyermek vállalására buzdít, miközben ő nem vállal családot és gyermek-gondozást - és most mindegy, hogy milyen okból! - az élet más lényegi kérdéseiben is áltatja magát és az un. kegyes hazugságok labirintusában él, amelyben képtelen az igazságot megkülönböztetni a hazugságtól, a tévedéstől. Hanem azért is mert a szervezetében levő hullaméregtől: a szellemünk számára idegen hormonális - genetikai információtól egy, a hétköznapok megszokott eseményei között érzékelhetetlen és észlelhetetlen, de a szokottól eltérő élet- és sorshelyzetekben ok nélküli szorongásban és irracionális agresszivitásban, valamint rombolási és önrombolási (öngyilkossági) hajlamokban, hisztériázási és pánikolási késztetésekben megnyilvánuló, folytonos lelki és szellemi kábulatban él. Minden jelentős világvallásnak van teremtéstana (metafizikai, vagy misztikus, mitologikus kozmogóniája) és ebből kikövetkeztetett megváltás-tana. Ha ezeknek a vallásoknak a metafizikai alapjait, vagyis azt a metafizikai rendszereket, amelyekre a vallásokat alapozták, megvizsgáljuk, kitűnik, hogy minden emberi személynek van az általános emberre, és van személy szerint az individuumra vonatkozó életfeladata.

Az abszolútum (Isten) tulajdonképpen megmenti önmagát - helyre állítja a más állapotra irányuló, belső negatív sóvárgása által megzavart állapotát, a teremtés - a tudatos kiáradás - által és a teremtésen belül, a teremtésnek az általunk fizikainak nevezett határállapotán belül véghez vihető kiegyenlítődés: az egyetemessé emelődő megváltás kozmikus (Isteni) műveletei által. Ebből az eredeti teremtési - megváltási örökfolyamatból, a megváltási, megváltódási logikából, vagyis a teremtés eredeti céljából és rendeltetéséből kell levezetni mindent, ami a hétköznapunkra vonatkozik. Márpedig ebből az vonatkozik rám, a személyre, akit az isten a maga képére és hasonlatosságára fejlesztett (és nem azért, hogy dögevő legyek) és aki ennek az egyetemes nagy isteni műnek ez egyik szereplője és kreatív megtestesítője vagyok, hogy amennyiben a természeti (biológiai) képességeim azt lehetővé teszik, kötelezően részt kell vennem a teremtésben.

Vagyis a gyermeknemzésben (nők esetében: szülésében) és a gyermekeim gondozásában és nevelésében. És ugyancsak kötelező módon részt kell vennem a teremtésnek, valamint a teremtett világnak a kívülről - belülről történő megismerésében és az ismeretek segítségével történő kiegyenlítődési (megváltódási - harmonizálódási) törekvésekben. Ez az egyetlen, de kikerülhetetlen egyetemes determináció és az emberi predesztináció is egyben: a teremtésben, a megismerésben és a kiegyenlítődésben részt venni. Amennyiben ezt nem látja be valaki, illetve ha látja, de megtagadja és ezen a nem látáson, illetve emberi funkció- és rendeltetéstagadáson alapuló logika szerint, Hamvas Béla szavával: téves, vagy hamis alapállás szerint él, vagyis ha hamis és sors-kicselezési téveszméktől terhelt az életképzelete, nem csak, hogy nem nevezhető tisztánlátónak, de még csak egészséges sem lehet. És ha nem egészséges testileg, akkor egészségtelen lelkileg, vagy szellemileg. Nos, én ezen a spirituális egészség-szűrőm segítségével vagyok tisztánlátó, mivel látom, egészen pontosan tudom, hogy mi miből ered, milyen balesetnek nevezett sérülés, tragédia, betegség, milyen sors-nehézség, vagy szerencsétlenség miből ered és mi mivel függ spirituális szempontból össze.
Folytatás holnap