Ami elmegy, visszaérkezik

Életünk sorsfordító eseményei számtalan kérdés megválaszolására kényszerítenek bennünket: vajon elég jók voltunk-e, ott voltunk-e akkor, amikor kellett volna, nyújtottuk-e kezünket, amikor szükség volt rá, tartottuk-e arcunk másik felét is, amikor azt kellett volna tenni?

A televíziós portréműsorban az idős művész a riporter kérdésére – ha újra kezdhetné, mit tenne másként – azt válaszolta, ha tehetné, jobb ember lenne. Jobb ember lehetett volna… mondja magáról az elismert színművész, akinek az élete ma is nyitott könyv a nagyközönség számára, aki hosszú pályafutása során ezer halált halt a színpadon, megformált száz és száz gonosz és jó jellemet… aki emlékezetes film- és színházi szerepeivel írta be magát a közönség emlékezetébe…

Életünk sorsfordító eseményei hasonló kérdések megválaszolására kényszerítenek bennünket: vajon elég jók voltunk-e, ott voltunk-e akkor, amikor kellett volna, nyújtottuk-e kezünket, amikor szükség volt rá, tartottuk-e arcunk másik felét is, amikor azt kellett volna tenni… Baleset, súlyos betegség, közeli hozzátartozó elvesztése, a lelki szenvedés sokszor átértékelteti életutunkat (mennyire igaz: semmi sem hiábavaló, ami velünk történik).
 

És ekkor tevődik fel legtöbbször a kérdés: hát csak ennyi? Csupán a fizikai szükségletek kielégítéséről szólna az élet? De a szürke, örömteli történésektől mentes lét, a változás-változtatás igénye is motiválhatja az embert jó cselekedetre, segédkezésre. Mások javát szolgáló tevékenységet többen vállalnak személyes érintettség révén, családi hagyomány követése, vagy más elkötelezettség miatt, de lelki szükségletté is válhat a fizetség nélküli munka: alapítványi szolgálat, rendszeres beteglátogatás, pénzgyűjtés gyermekek javára, vagy egy műemlék épület megmentésére. A jótékonyság és az önkéntes segítségnyújtás mélyen gyökerezik a közösségben élő emberek egymásrautaltságában, és talán az emberi természetben is.

Szükségünk van a megerősítésre, fontosságunk tudatára, a valahová tartozás érzésére, helyünk meghatározására
, s mindez arra indít, hogy segítségükre legyünk a gyengéknek és rászorulóknak. Anyagi javadalmazás nem jár a jóságért, ám egy-egy szervezet munkájának segítése, vagy csupán egy alkalmi jó tett hozhat ismertséget, jó hírt, elismerést, megbecsülést, új kapcsolatok kialakításának lehetőségét, önbizalmat, új tudást, az önmegvalósítás esélyét, és a segítés jó élményének megélését. 

Az önkéntes munka, a közvetlen viszonzás nélküli jó tett hozadéka lehet annak megtapasztalása is, hogy vannak dolgok, amik fölötte állnak a napi politikának, hogy nemcsak passzív alanyai, hanem cselekvő részesei lehetünk pozitív értékrendek kialakításának. A jóakarat mindig megtérül, mert amint tudjuk: ami elmegy tőlünk, az egyszer úgyis visszaérkezik hozzánk. 

[kapcsolodo_cikkek]