include("include/median_1.php"); ?>
harmonet.hu
include("include/median_2.php"); ?>
Lelkes Miklós: Húsvéti versek
Harangszó-hintán fény lendült tova.
Olyan fehér felhő nem lesz soha,
s oly zöld a zöld, s oly izgatott idő:
tágult szemmel ajándék-kereső.
Játékbárányka bámult, bégetett
mikor ráleltek ujjongó kezek.
H Ú S V É T I T O J Á S O K
Tükörarcon boldogság nevetett.
Fű közé bújtak tojásgyerekek.
Harangszó-hintán fény lendült tova.
Olyan fehér felhő nem lesz soha,
s oly zöld a zöld, s oly izgatott idő:
tágult szemmel ajándék-kereső.
Játékbárányka bámult, bégetett
mikor ráleltek ujjongó kezek.
Mackó mosolygott. Tréfás könyv szaladt
elénk képpel. Kíváncsi pillanat
kukkantott velünk új bokorba be:
van-e ajándék, nyúl-hozta mese?
S a tojások! Díszes szoknyájú dal
perdült velük: húsvéti diadal...
Ó, volt-öröm! Az még ma is ragyog,
míg múltam szélén ülök, hallgatok
vagy írom tovább a nyúl-hozta kék,
piros, zöld, sárga, égtáncú mesét,
s a táj, az ünnep álomtelt-csodás,
színeiben tavasz, feltámadás,
s este kigyúl fent gyermekkor-haza
talányosan tündöklő csillaga.
Lelkes Miklós
H Ú S V É T I H O L D
Húsvéti hold, gyermekes álmú hit,
ha faág fehér sziromrímeit
árnyakra szórja, s fentről csillagok
ígérgetnek piros pillanatot!
Gyermekszívvel sokkalta szebb a szép,
s mikor szétugrál fény-manócskanép
a kelő napról visszatündököl
egy hímestojást dajkáló tükör.
Gyermekálom-hit régen elhagyott.
Húsvét-holdamon felnőtt bánatok,
s nem hozza már nyulacskák lábnyomát
fürdető szélben felfrissült világ.
Ám olykor mégis egykor-ég emel
az alkonyomon túli tájba fel,
hol Messzeség kíváncsi gyermeke:
szívekbe látó Tavaszhold-mese.
Lelkes Miklós
HÚSVÉTI ÁLOM
A nedves fény úgy udvarolt a zöldnek
akár életnek álomtelt remény,
s a nagy tájban ott volt a hihetetlen:
csillagszívvel dobogó költemény.
Valahol Nyúl is volt, s amíg tojásra
hajnalt festett, vártuk, hogy felragyog
majd az a Hajnal, amit el nem hoztak
könnyharmatcseppes-múltú hajnalok.
Valahol Nyúl is volt, hímes tojással,
bízó öröm...igen, emlékszem én...
s kis madárhang-szigetek csillogása
mint ujjongott a tavasz égvizén!
Igen, igen, voltál Húsvéti Álom,
holdtündöklés, mikor az este jött.
Rád gondolok, hihetetlen Varázslat,
s ha megpihenek két bánat között,
újra látlak hímes tojás, Te Szépség,
és hallom amint piros szív dobog,
látom-hallom Csodád: az érkezésed, -
s ez így lesz mindig, míg meg nem halok.
Lelkes Miklós
HÍMES TOJÁS
Hímes tojás, a szürkén átderengő
fény, már lassan pirosba készülő,
fűszál-hálóból mosolygó ajándék, -
hol vagy te múlt, elrejtőzött idő?
Hol vagytok ti, reggeli madárhangok,
melyeken égő ezüst csend ragyog?
Szélvitte csillag? Csodálkozó égbolt?
Világom végén ülök, hallgatok.
Hímes tojás, volt-öröm, vesztes ének, -
együtt vagytok nagy álomkék szemen:
öröm bánattal végleg kéz a kézben,
s a tőr szívemben, - az is gyermekem.
Feltámadás? Feltámadhat az ember?
Feltámadáshoz a hit túl kevés.
Az ember nem más: áldozati bárány, -
s a késnek közönyös a bégetés.
Hímes tojás, mi haggyunk hitet, vágyat,
s nézzük csupán, amíg a zöld szalad,
hogy lángarany tükörben mint ígérget
öröklétet hízelgő pillanat!
Mi emlékezzünk a kedves kezekre,
melyek dajkáltak, díszt adtak reád,
Hímes Tojás, - múló, törékeny Szépség!
...de Szépség nélkül mit ér a világ?!
Lelkes Miklós
Lelkes Miklós cikkeiről beszégessünk