Lelkes Miklós: Húsvéti versek

Harangszó-hintán fény lendült tova. Olyan fehér felhő nem lesz soha, s oly zöld a zöld, s oly izgatott idő: tágult szemmel ajándék-kereső. Játékbárányka bámult, bégetett mikor ráleltek ujjongó kezek.

H Ú S V É T I T O J Á S O K

Tükörarcon boldogság nevetett.
Fű közé bújtak tojásgyerekek.

Harangszó-hintán fény lendült tova.
Olyan fehér felhő nem lesz soha,

s oly zöld a zöld, s oly izgatott idő:
tágult szemmel ajándék-kereső.

Játékbárányka bámult, bégetett
mikor ráleltek ujjongó kezek.

Mackó mosolygott. Tréfás könyv szaladt
elénk képpel. Kíváncsi pillanat

kukkantott velünk új bokorba be:
van-e ajándék, nyúl-hozta mese?

S a tojások! Díszes szoknyájú dal
perdült velük: húsvéti diadal...

Ó, volt-öröm! Az még ma is ragyog,
míg múltam szélén ülök, hallgatok

vagy írom tovább a nyúl-hozta kék,
piros, zöld, sárga, égtáncú mesét,

s a táj, az ünnep álomtelt-csodás,
színeiben tavasz, feltámadás,

s este kigyúl fent gyermekkor-haza
talányosan tündöklő csillaga.
Lelkes Miklós

H Ú S V É T I H O L D

Húsvéti hold, gyermekes álmú hit,
ha faág fehér sziromrímeit
árnyakra szórja, s fentről csillagok
ígérgetnek piros pillanatot!

Gyermekszívvel sokkalta szebb a szép,
s mikor szétugrál fény-manócskanép
a kelő napról visszatündököl
egy hímestojást dajkáló tükör.

Gyermekálom-hit régen elhagyott.
Húsvét-holdamon felnőtt bánatok,
s nem hozza már nyulacskák lábnyomát
fürdető szélben felfrissült világ.

Ám olykor mégis egykor-ég emel
az alkonyomon túli tájba fel,
hol Messzeség kíváncsi gyermeke:
szívekbe látó Tavaszhold-mese.

Lelkes Miklós

HÚSVÉTI ÁLOM

A nedves fény úgy udvarolt a zöldnek
akár életnek álomtelt remény,
s a nagy tájban ott volt a hihetetlen:
csillagszívvel dobogó költemény.

Valahol Nyúl is volt, s amíg tojásra
hajnalt festett, vártuk, hogy felragyog
majd az a Hajnal, amit el nem hoztak
könnyharmatcseppes-múltú hajnalok.

Valahol Nyúl is volt, hímes tojással,
bízó öröm...igen, emlékszem én...
s kis madárhang-szigetek csillogása
mint ujjongott a tavasz égvizén!

Igen, igen, voltál Húsvéti Álom,
holdtündöklés, mikor az este jött.
Rád gondolok, hihetetlen Varázslat,
s ha megpihenek két bánat között,

újra látlak hímes tojás, Te Szépség,
és hallom amint piros szív dobog,
látom-hallom Csodád: az érkezésed, -
s ez így lesz mindig, míg meg nem halok.

Lelkes Miklós

HÍMES TOJÁS

Hímes tojás, a szürkén átderengő
fény, már lassan pirosba készülő,
fűszál-hálóból mosolygó ajándék, -
hol vagy te múlt, elrejtőzött idő?

Hol vagytok ti, reggeli madárhangok,
melyeken égő ezüst csend ragyog?
Szélvitte csillag? Csodálkozó égbolt?
Világom végén ülök, hallgatok.

Hímes tojás, volt-öröm, vesztes ének, -
együtt vagytok nagy álomkék szemen:
öröm bánattal végleg kéz a kézben,
s a tőr szívemben, - az is gyermekem.

Feltámadás? Feltámadhat az ember?
Feltámadáshoz a hit túl kevés.
Az ember nem más: áldozati bárány, -
s a késnek közönyös a bégetés.

Hímes tojás, mi haggyunk hitet, vágyat,
s nézzük csupán, amíg a zöld szalad,
hogy lángarany tükörben mint ígérget
öröklétet hízelgő pillanat!

Mi emlékezzünk a kedves kezekre,
melyek dajkáltak, díszt adtak reád,
Hímes Tojás, - múló, törékeny Szépség!
...de Szépség nélkül mit ér a világ?!

Lelkes Miklós

Lelkes Miklós cikkeiről beszégessünk