Az emberi élet 7 éves ciklusairól

"Az ember földi élete egy hatalmas, fenséges mozdulat, a Szellem Világából való kiszakadás (születés) pillanatától egészen az oda való visszatérés (halál) pillanatáig, és ezt a mozdulatot a Teremtő Hierarchiák, valóságosan az egész Kozmosz lényeinek mélységes figyelme kíséri."

„Az ember földi élete egy hatalmas, fenséges mozdulat, a Szellem Világából való kiszakadás (születés) pillanatától egészen az oda való visszatérés (halál) pillanatáig, és ezt a mozdulatot a Teremtő Hierarchiák, valóságosan az egész Kozmosz lényeinek mélységes figyelme kíséri.”- olvasom az Arkánum Szellemi Iskola egyik könyvében.

A szellemi iskola szerint 7 éves periódusokon belül figyelhetjük meg az élet fejlődési, finomodási folyamatát. A magam tapasztalataival és gondolataival kiegészítve ezt a hatalmas témát, a teljesség igénye nélkül adom most közre a kedves olvasónak, hogy akár ő is behelyettesítse önmagát, rokonait, ismerőseit ezekbe a hetes ciklusokba.

0-7 „Az ember születésével először az imitáció (utánzás) korába lép, amikor cselekedetei híven tükrözik a környezetét, amelybe bele született.” Ilyenkor sajátítjuk el tehát azt az alapot, amely egész életünk egyik meghatározója lehet. Itt vésődhetnek belénk családunk összes „jó” és „rossz” viselkedési szokásai. Az anyáról való leválás a fizikai szinten történik meg.

7-14 „Innen átlép az identifikáció(azonosulás), vagy felismerés korába a gyermek, ahol óriási szüksége van a tiszteletet ébresztő példák és jelenlétek erejére.” A mai apaképet súlyosan hiányoló családokban, vagy a „ráhagyós” nevelési elvek miatt viszont a gyermekeknek egyszerűen nincs kire felnézniük, nincs „vezetőjük”, aki irányt mutatna, nincs „gazdájuk”, akiben feltétel nélkül megbízhatnának, s akitől eltanulhatnák a felnőtt élet praktikáit. Így maga a gyermek válik már idejekorán kvázi „családfővé”, sokszor terrorizálva ezzel mindenkit, miközben ő maga sem boldog ebben, és későbbi kapcsolatteremtési problémák is jelentkezhetnek.

14-21 „Ezt követi a függetlenség kora, amikor az ifjú ember a magába szívott koncepciókból felépíti saját belső világát.” Ebben az életszakaszban óhatatlan a szülőkről való leszakadás, ami sokszor fájdalmas vagy nagyon harcos, mindkét fél részéről.
De mese nincs!
Egy 21 éves emberi lénynek már önálló életet kellene élnie. Ebben a harmadik hetes szakaszban válik le végleg az anyjáról. Mennyire szomorú, hogy ezt sem a családok, sem a társadalom nem hagyja igazán szárába szökkenni. Az élethosszig való tanulással, és tandíjfizetéssel, huszon-harmincon korukig is sokszor a szülőket szipolyozzák a gyermekek. Viszont a szülők elöregedvén, beteggé, gyengévé válván ismét magukhoz akarják láncolni felnőtt gyermekeiket. Pedig a szülők dolga, hogy gyermekeiket eléggé erőssé tegyék ahhoz, hogy „kirepülhessenek” a fészekből, hogy önálló életet élhessenek.

21-28 „A negyedik 7 éves periódus a Felfedezések kora, amikor az ember „elfogadja” a világot felfedezésre, megdolgozásra, hogy innen átléphessen majd az Élmények Feldolgozásának korába.

”Istenem! Mennyi félreértelmezett kapcsolat születhet ilyenkor idősebb férfi és fiatalabb nő vagy fordítva, idősebb nő és fiatalabb férfi között! Én például a nálam 30 évvel fiatalabb fiú közeledését úgy éltem meg, mint nőiségem másodvirágzását, holott ez egy „tanuló kapcsolat” volt. Egyébként pedig szerintem itt válunk-válhatunk igazán felnőtté is.

28-35 „Életkelyhe legalját, a „tű fokát”, az inkarnáció( az emberré válás) mélypontját, krízis-forrását ekkor éri el az emberi lény. Életbevágóan fontos korszak ez; első igazi megmérettetés, megpróbáltatás, a személyiség és az Én első döntő mérkőzése.

”Aki itt rosszul dönt, elveszett. Lehet, hogy élni fog tovább, de spirituális szempontból halott.

35-42 „Ezt követi a sötét magány kora, a keresés, a kérdőjelek, az újonnan született, még törékeny Én-lehetőség további kutatása.

Azután a 42. év körül következhet az emberi Én és a világ felelősségteljes találkozása a Munka, és a Szolgálat kezdete…”


42-49 Akinek eddig sikerült „életben maradnia” a szó spirituális jelentésében, azaz, ha nem futamodott meg magától és a világtól, akkor hihetetlen erőtöbblettel folytathatja életútját. A váltást ő sem kerülheti ki, sem pedig az azzal járó kockázatokat és fájdalmakat.
De az Én felé közeledő személyiség már nem fut sem a tükör, sem pedig a tükör által felidézett fájdalom elől. Így lesz a fájdalomból cselekvőképes transzformatív (átalakító)erő.

49-56 „Az 55. év után új életerő, új feladatok, sőt igen gyakran új karmikus képletek megjelenése, professzionális váltások, késői gyermekek, új kapcsolatok, nagy helyváltoztatások jelenhetnek meg a tudatosan fejlődő ember életében.

Vagy hanyatló egészség, önközpontú befelé- fordulás, fáradt pesszimizmus, az életnek, mint végül is rejtélyes, érthetetlen és hiábavaló folyamatnak kesernyés, sőt sértődött szemlélete is megjelenhet.”


56-63 „Ifjú és idősödő lények rendkívüli erővel bíró karmikus találkozási pontjai ezek, amikor a készülődő ifjú embernek segítő kezet nyújthat az, aki magában már beérlelte hátrahagyott élet-szakaszainak igazi szellemi esszenciáit és ezeket – sokszor szavak nélkül – képes átadni a készülődő kereső, az erők viharában még biztos bázist nélkülöző, sodródó fiatalnak.” Ugyanakkor önmagában is ez a korszak lehet az, amikor az eddig felhalmozott tapasztalatait rendezi, rendszerezi, megemészti és feldolgozza az ember, amikor új alkotóerővel a „régi” értékeket beteljesíti.

63-70 „A születés, megérkezés, imitáció korszakában élő gyermeknek hatalmas ajándékot adhat a kilencedik hetes ciklusát taposó, megnyugodott szellemi közelséget sugárzó nagyszülő.” Így nem lesz vitriolos, rosszindulatú öreggé az idősödő ember sem, és a gyermek is megkapja azt a figyelmet, amire az egészséges lelki fejlődésének szüksége van, s amelyet rohanó szüleitől nem kaphat meg. Ez egy csodálatos, láthatatlan iskola láthatatlan tanterve, kibontható, felismerhető minden családi, baráti sorsképletben, és egyre függetlenebbé válik a vérségi kapcsolatoktól.

70-77… „A 74. év után a karmikus kötelezettségek terhétől megszabadult lény „megfiatalodhat”, magas szintű kreativitásról tehet tanúbizonyságot, gondolkodása rugalmas, fantáziája élénk, életszeretete ragályos, kifinomult élettere mágnesként vonzza az embereket. A Szellemről csak akkor beszél, ha kérdezik, de életét úgy éli, hogy állandóan kérdezni fogják.
Míg a spektrum másik végén a keserű, elhomályosult emlékezetű, nyűg testét orvostól-orvosig vonszoló „öreg” áll, aki saját panasz-áradatának áttörhetetlen barikádja mögött szenved és szenvedtet.”

A test elhervad, de a lélek megizmosodik
„Az ember testének, lelkének és szellemének fejlődése a földi élet folyamatában egymás mellett zajlik, irányuk azonban ellentétes. A test földi szempontból tekintve a születéstől halálig vezető útját járja, miképpen egy növény: kisarjad, kivirágzik és pusztulásba hervad.
Az emberi szellem azonban a Szellemvilág szemszögéből tekintve a halálból halad a születés felé.”

Tehát: figyelj az életedre, mint egy hatalmas, fenséges, bonyolult mintába rendezett, eltagadhatatlan törvényszerűségeket mutató folyamatra!
Minden halállal megírunk egy fejezetet az élet könyvéből. Akikkel az Úton találkoztunk, akiknek a kezét megfogtuk, szívét megérintettük, szintén magukban hordozzák ennek a könyvnek egy-egy fontos fejezetét. A mű csak másokkal együtt lehet teljes.

MIRA ( forrás: Arkánum Szellemi Iskola és saját élettapasztalataim)

Fejtsd meg a 7 pecsétes titkokat! - Irány a játék!