Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Kedvenc versek 6.
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3 ... 60, 61, 62, 63, 64  Következő
 
Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Versrovat
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
Bús Királylány
Mester


Csatlakozott: 2005.04.20. Szerda 15:51
Hozzászólások: 1173

HozzászólásElküldve: 2010. 12. 07. 05:55    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Varró Dániel: Randi



Kimondok minden mondhatót
(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód,
hogy mibenlétem konstatáljam.

Meg a te mibenlétedet.
A csíkos kabátot, a kesztyűt,
a szipli-szeplős részeket
a soha-már-be-nem rekesztjük

röhincsélések tetején
(hogy nem potyog nyakadra egy sem?)
vagy azt, hogy ez a te meg én
végsősoron mit is jelentsen.

Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk.

Hogy akkor ez most szerelem
(tudod, a soha-el-nem-válunk
én-csak-veled-te-csak-velem)
vagy egyszerűen csak úgy járunk?
_________________
"...szól a szem és szól a szív:
folyamodnak teérted...."

queen
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
Bús Királylány
Mester


Csatlakozott: 2005.04.20. Szerda 15:51
Hozzászólások: 1173

HozzászólásElküldve: 2010. 12. 09. 05:30    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Földeáki-Horváth Anna:
VIGYÁZZ RÁM, S ÉN TÁNCOLOK

Óriás tenyered szélcsöndes barázdáiban megbújni vágyom.
Ott szeretném élni életem parányi barátaim között.
Nem is érzékelnéd jelenlétem, miközben puszta léteddel őrködnél fölöttem.
Védett, biztonságos tenyered – melyet nem baj, ha néha összecsuknál –
lenne az otthonom.
Arra azonban vigyázz, ne szoríts erősen a markodba, mert abba belehalok.
Ha nyitva tartod tenyered, de legalábbis időnként kinyitod, örökre ott maradok.
S ha szükséged lenne társaságomra, csak fújj rám háromszor.
Én máris felébredek, megszépítkezem, kifényesítem szárnyaimat, felszállok tenyeredből,
gyönyörű táncot járok örömödre a levegőben.
Azt akarom, hogy boldog légy, mert vigyázol rám.
Ha beteltél a látványom nyújtotta örömmel, ismét visszaszállok otthonomba,
s pihenek, ábrándozom, élek tovább…

Tudom, már szerepelt ez a vers, de ma annyira, de annyira.......felébredtem.... Embarassed
_________________
"...szól a szem és szól a szív:
folyamodnak teérted...."

queen
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
perdy
mátrix


Csatlakozott: 2004.07.28. Szerda 16:44
Hozzászólások: 11651

HozzászólásElküldve: 2010. 12. 11. 19:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

(Goethe)
_________________
Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.
(Fodor Ákos)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
perdy
mátrix


Csatlakozott: 2004.07.28. Szerda 16:44
Hozzászólások: 11651

HozzászólásElküldve: 2010. 12. 11. 19:42    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nem értik meg, csak a suttogók,
Hogy mi az édes, az igazi csók.
Nincs abba jog, nincs akarat, se szándék,
Nem csere az, de kölcsönös ajándék,
Szüli a perc váratlan, hirtelen,
Midőn egy szikra gyújt két födelen.
Édes a csók, ha alszik kedvesed
S mit önként adna, lopva elveszed;
Édesb a csók, ha durcás ajakat
Megrabolsz csókért, melyet az nem ad.
Legédesb csók, ha minden szomjú fél
a csókot adva, csókot lopni vél,
Ha vágyát érzi csak, de nem jogát,
Csak menni vágy s nem érzi azt, hogy ád.
Ám ilyen csókot is százat terem,
Nem házasság, de édes szerelem;
De ami ennek is még mézet ád:
Ha a világ, az irigy, a mostoha,
Mint őrszem leskelődik rá s reád,
S jön perc, hogy érzed: Mostan vagy soha!
S a karba kar és ajkra ajk repül,
S minden erő és érzés az ajkba gyűl,
Mindenik első, végső mindenik,
Mindenik csókol és csókoltatik;
A vágy, mint búvár, amint vízbe ére,
Leszáll a pillanatnak fenekére -
Óh, egy arasznyi percben mennyi kincs!
Nem is csók az, hidd el, amely tiltva nincs!"

( Dóczi Lajos )
_________________
Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.
(Fodor Ákos)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Bús Királylány
Mester


Csatlakozott: 2005.04.20. Szerda 15:51
Hozzászólások: 1173

HozzászólásElküldve: 2010. 12. 15. 05:04    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kántor B. Péter:
VIASZCSEPPNYI IMÁDSÁG

A gyertya lángja újra táncol, lobban,
Öregszik az este, immár egyre jobban.
Öregszik a csend is, mélyülnek ráncai,
Ránc-parketten csillannak békesség-láncai,
Megkötik a Rosszat, béklyóban ma minden,
Verset ír, mosolyog, cirógat az Isten.

Hozzá suttog hangom: hangya szól az éghez,
Elfáradt kis tintafolt fölsóhajt a Széphez:
„Adj nekem ma hitet, újraéledt Csoda,
Törd szét ma az időt: nincs örökké, soha;
Törj szét minden szürkét, adj ma a szeretet
Szivárványszínéből néhány kis szeletet.
Karácsonyi gyermek, szívemben gőgicsélsz,
Otthon vagy, tudod már, ma újra hazatérsz.”



judit :: 22:20
_________________
"...szól a szem és szól a szív:
folyamodnak teérted...."

queen
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
szj
Neofita


Csatlakozott: 2005.09.08. Csütörtök 18:01
Hozzászólások: 192

HozzászólásElküldve: 2010. 12. 24. 05:05    Hozzászólás témája: karácsonyra Hozzászólás az előzmény idézésével

Szabolcska Mihály: BETLEHEMBEN

Szikrázó alkonyesti csillagok már
Jelentgették a kora éjet,
Mikor fáradtan Mária és József
Betlehembe megérkezének.

Gazdája a vendégfogadó háznak
Kint állt telt háza kapujába'
S a szállást kérő vándorokat durván
Továbbkergette, meg nem szánta.

Áldott terhével Mária leroskadt,
Ott közelén a vendégháznak...
És megesett a szíve-lelke rajta
Az istállóbeli szolgának.

És akkor éjjel nagy fényes csodákkal
Lőn tele az egész természet.
A vendéglő gazdája kínos-ébren
Gyötrődte át az egész éjet.

Nem bírt aludni. A búsás bevétel
Valahogy a lelkére lázadt:
Hasztalan számolt, nem tudott olvasni
Harminc ezüst pénznél továbbat.

S az istállószolgának akkor éjjel
Csodálatos álmai voltak:
Kárpitjai a kéklő menny-íveknek
A jászolfákig lehajoltak.

A szarufákról fényözön sugárzott...
A négy fal nőttön-nőtt föl az égnek...
S hajnalra-kelve remegő szívében
Még visszhangzik az angyal-ének,

Az istállót fényes templomnak látja
- Barmai nagy-csendesen állnak -
És látja álmélkodva folytatását
Az éjjeli álomlátásnak.

S míg jönnek a pásztorok és a bölcsek,
Ő a jászol belső végében,
Maga se tudja, mért, csak boldogan ott
Sír, sír rejtelmes örömében.

(forrás: Új Aranyhárfa Bp.2001)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
szj
Neofita


Csatlakozott: 2005.09.08. Csütörtök 18:01
Hozzászólások: 192

HozzászólásElküldve: 2011. 01. 01. 22:22    Hozzászólás témája: BÚÉK Hozzászólás az előzmény idézésével

Túrmezei Erzsébet: NEM ELÉG!
(Madách balassagyarmati szobrához)

Kerülgettem a hórakásokat,
és szemem a síkos útra tapadt.
Aztán... elnéztem hópalástodat,
magasba emelt, csontos ujjadat.

Köszönöm, hogy nem fáradtál bele,
s nem lankadt még le fölemelt kezed.
Millió szem meredhet lefele...
látják, nem látják, sose kérdezed.

Köszönöm. De jaj, nem elég most mégse!
Bár megnőne egy csodaérintésre
az az ujjad, s a végtelenbe nyúlna...

izzón-fénylőn mutatna utat nékünk,
hogy küzdve-küzdő, lázas nemzedékünk
a "bízva bízzál"-t végre megtanulja!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Bús Királylány
Mester


Csatlakozott: 2005.04.20. Szerda 15:51
Hozzászólások: 1173

HozzászólásElküldve: 2011. 01. 04. 05:51    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Arthur Rimbaud: ÁLOM, TÉLIRE

Télen egy rózsaszín és kékpárnás vagonban
utazni jössz velem.
Jó lesz. Őrült öröm. S minden puha sarokban
csókok fészke pihen.

Szemed majd behunyod, hogy ne lásd esti békéd
megrontva az ablakon át
fintorgó démonok fekete söpredékét
s fekete farkasok hadát.

S egyszer csak valami az arcodat kaparja…
Egy pici csók lesz az, bolond pókként nyakadra
aláiramodó.
Hozzám fordulsz: „Keresd!”, s a fejedet lehajtod.
S üldözni lesz időnk soká a kis bitangot,
aki – nagy utazó!

(Szabó Lőrinc fordítása)
_________________
"...szól a szem és szól a szív:
folyamodnak teérted...."

queen
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
kiscipő
Mágus 3.kör


Csatlakozott: 2004.11.19. Péntek 1:53
Hozzászólások: 1381

HozzászólásElküldve: 2011. 01. 04. 08:33    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sik Sándor-Fehér mezők

Itt sárba fúl a fehérfátylú tél.
Itt rút lucsok les a hulló pihére.
Oda vágyom, ahol a hó fehér.

Fehér, fehér, minden, amerre látok.
Hóköntösű, nagy, hallgató mezők.
Kóbor szelek járják a hóvilágot.

Sok dudorászó, füttyös, fürge szél.
A nap szikrát vet a patak jegére.
Oda vágyom, ahol a hó fehér.

Hűsfényű, hideg, holdas éjszakákon
A föld egy néma, óriási alvó,
A hold egy fényes, ígéretes álom.

Minden halott, és mégis minden él.
Alvó világok. Csírázó világok.
Oda vágyom, ahol a hó fehér.

A hómezők nagy titkokról dalolnak.
Az ő daluk az erő és a szépség,
Az ő daluk a tegnap és a holnap.

A hómezőkön halkkal jár a tél,
Csendes dalokkal, hamiskás mosollyal,
Oda vágyom, ahol a hó fehér.

_________________
"Altass el, ringass mint régen,
Már értem a mesét,
hogy jól csak a szíveddel látsz"
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Bús Királylány
Mester


Csatlakozott: 2005.04.20. Szerda 15:51
Hozzászólások: 1173

HozzászólásElküldve: 2011. 01. 07. 05:29    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Fáy Ferenc: KELLESZ NEKEM

Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak mint a víz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor, furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.

Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.

Úgy nézek rád, mint vízcsepp néz az égre,
Irigylő vággyal vén felhőkre lát.
És hogyha feljut: titkon, lopva, félve,
Anyjában nézi vágyva önmagát.

Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok.
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz: veled pusztulok.
_________________
"...szól a szem és szól a szív:
folyamodnak teérted...."

queen
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
Bús Királylány
Mester


Csatlakozott: 2005.04.20. Szerda 15:51
Hozzászólások: 1173

HozzászólásElküldve: 2011. 01. 10. 06:03    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Alain Bosquet: Nyaralás
(Villégiature)

Akarsz-e nyári szabadságra
versembe jönni?
Minden évszakban vannak kiadó szobáim
a végtelenre s az önkívületre nézők – tetszés szerint.
Nem vagyok drága: hosszú csend, rövid sóhaj
és lakóm lehetsz
az idők végezetéig.
Közöld barátaiddal is:
mentől álmodozóbb valaki, annál inkább csalódik,
s kell a csalódás hideg századunkban,
nem így gondolkozol te is?
Versem ingyenes, mint egy luxusszálloda,
amely nagy madarakra néz.

(fordította Képes Géza)
_________________
"...szól a szem és szól a szív:
folyamodnak teérted...."

queen
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
29/11
Adeptus


Csatlakozott: 2010.01.04. Hétfő 16:24
Hozzászólások: 381
Tartózkodási hely: budapest

HozzászólásElküldve: 2011. 01. 11. 00:17    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Faludy György: Kirándulás a Koloska-völgybe

A múltkor a Koloska völgybe
indultunk, esős délután,
s ahogy ballagtunk felfele,
szemközt a dombhát méregzöldje
mozdult, mint Macbeth erdeje.

– Ahá – gondoltam –, még megismer
s így járul elém kegyesen.
S a kedves kezét kézbe vettem,
hogy a kis tisztást megkeressem,
mely évről évre fekhelyem.

Majd a lányt rútul cserbenhagyva,
ugrattam árkon-bokron át,
öreg füvekhez lehajoltam,
harangvirágba beszagoltam,
megcirógattam a mohát.

Egy fára másztam – ágbogáról
a tájat néztem, mialatt
madárfüttyöket utánoztam,
s becsaptam három arrajárót,
meg egy domboldal madarat.

De a hőscincért nem találtam.
Majd jött a kedves, én leszálltam,
és kergetődztünk és futottunk,
míg tisztásunkhoz eljutottunk,
ahol két horhos összefolyt.

Pásztordalt rögtönöztem ottan
s a kedvest csókra csábítottam
(a hely szelleme szuggerált)
és így lihegtünk a berek
alján, boldog ősemberek.

Aztán lementünk a kocsmába,
kibontottuk a csomagot:
füstölt lazac volt benne, sonka,
rétes, gyümölcs meg csirke combja,
egyszóval: íz, szín, illatok.

Bort ittunk súlyos csillagfényben
és én a kedvesnek meséltem,
mit láttam itt, mit tettem ott: –
csak nagy sokára vettem észre:
mindenki engem hallgatott.

Füredre vagy húszan kísértek,
mikor beszédem véget ért.
Éjfél rég elmúlt. Verset írtam
– elég jó verset – s szinte sírtam
az örömtől. De nem ezért.

Azért vert boldog nászdalt szívem,
mert a természettel portáján
még tegeződöm, jó rokon,
és az erdő nem aszpirinem,
se sportpályám, de otthonom.

Boldog voltam, hogy szálló évek
permet esőjén, a robot
porán s aljában kormos égnek
lelkem kohói egyre égnek
s kedvemnek lángja még lobog.

Boldog, hogy dogmák kéz-bilincse,
spanyolcsizmás elméletek
hagytak még bennem életet
s fejemből képet, képzetet
nem öltek ki a képletek.

Boldog, hogy szolga sose lettem,
álszent lakáj, fejbúbig báb,
sem bamba népség, vakhit fattya,
ki első szóra úgy hullatja
el énjét, mint a bélsarát.

Boldog, hogy ahogy kell, úgy élek,
iszom, szeretkezem, mesélek,
költő, vad, ifjú, csupa láz
s a föld, a táj, a nép, az élet
ismer, ujjong és harsonáz.

Boldog, hogy elmondhatják rólam,
ha rám néznek, az emberek:
„Van benne abból egy kevéske,
mi fajtánk terve, mintaképe,
ős-dúca volt – de elveszett.

Nézzen hát rá, ki idelát!
Mert megy – ahogy jött, messze helyről –
torzó volt ő is ideát;
torzó; de őrzi az emberről
való Plátói Ideát.”
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
bbemes
Lepke


Csatlakozott: 2005.03.24. Csütörtök 14:56
Hozzászólások: 8380
Tartózkodási hely: valahogy mindig félúton

HozzászólásElküldve: 2011. 01. 11. 20:49    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Lénárd József: Öröme légy önmagadnak

Amilyen vagy a világon, egyetlen.
Életed tiéd, titokzatos érték.
A létezés örömét énekelték,
mikor születtél, könny volt a szemekben.

Öröme légy önmagadnak, úgy, szépen,
ahogy a szívben az összhang: Mindenség.
Legyél, ki az örömöt akarod még,
és akard, hogy magadban elmélyedjen!

Ki örüljön neked, ha nem ismered
saját örömöd, mely benned született?
Éld tudatosan lelked létezését!

Saját magadra vigyázz, nincs több sehol.
S ha az öröm hangja vágyva hozzád szól,
ne csukd be sohase lelked vágyszemét.
_________________
Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.
/Fodor Ákos: Jókívánság/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
Bús Királylány
Mester


Csatlakozott: 2005.04.20. Szerda 15:51
Hozzászólások: 1173

HozzászólásElküldve: 2011. 01. 14. 05:14    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

29/11 írta:
Faludy György: Kirándulás a Koloska-völgybe

A múltkor a Koloska völgybe
indultunk, esős délután,
s ahogy ballagtunk felfele,
szemközt a dombhát méregzöldje
mozdult, mint Macbeth erdeje.

– Ahá – gondoltam –, még megismer
s így járul elém kegyesen.
S a kedves kezét kézbe vettem,
hogy a kis tisztást megkeressem,
mely évről évre fekhelyem.

Majd a lányt rútul cserbenhagyva,
ugrattam árkon-bokron át,
öreg füvekhez lehajoltam,
harangvirágba beszagoltam,
megcirógattam a mohát.

Egy fára másztam – ágbogáról
a tájat néztem, mialatt
madárfüttyöket utánoztam,
s becsaptam három arrajárót,
meg egy domboldal madarat.

De a hőscincért nem találtam.
Majd jött a kedves, én leszálltam,
és kergetődztünk és futottunk,
míg tisztásunkhoz eljutottunk,
ahol két horhos összefolyt.

Pásztordalt rögtönöztem ottan
s a kedvest csókra csábítottam
(a hely szelleme szuggerált)
és így lihegtünk a berek
alján, boldog ősemberek.

Aztán lementünk a kocsmába,
kibontottuk a csomagot:
füstölt lazac volt benne, sonka,
rétes, gyümölcs meg csirke combja,
egyszóval: íz, szín, illatok.

Bort ittunk súlyos csillagfényben
és én a kedvesnek meséltem,
mit láttam itt, mit tettem ott: –
csak nagy sokára vettem észre:
mindenki engem hallgatott.

Füredre vagy húszan kísértek,
mikor beszédem véget ért.
Éjfél rég elmúlt. Verset írtam
– elég jó verset – s szinte sírtam
az örömtől. De nem ezért.

Azért vert boldog nászdalt szívem,
mert a természettel portáján
még tegeződöm, jó rokon,
és az erdő nem aszpirinem,
se sportpályám, de otthonom.

Boldog voltam, hogy szálló évek
permet esőjén, a robot
porán s aljában kormos égnek
lelkem kohói egyre égnek
s kedvemnek lángja még lobog.

Boldog, hogy dogmák kéz-bilincse,
spanyolcsizmás elméletek
hagytak még bennem életet
s fejemből képet, képzetet
nem öltek ki a képletek.

Boldog, hogy szolga sose lettem,
álszent lakáj, fejbúbig báb,
sem bamba népség, vakhit fattya,
ki első szóra úgy hullatja
el énjét, mint a bélsarát.

Boldog, hogy ahogy kell, úgy élek,
iszom, szeretkezem, mesélek,
költő, vad, ifjú, csupa láz
s a föld, a táj, a nép, az élet
ismer, ujjong és harsonáz.

Boldog, hogy elmondhatják rólam,
ha rám néznek, az emberek:
„Van benne abból egy kevéske,
mi fajtánk terve, mintaképe,
ős-dúca volt – de elveszett.

Nézzen hát rá, ki idelát!
Mert megy – ahogy jött, messze helyről –
torzó volt ő is ideát;
torzó; de őrzi az emberről
való Plátói Ideát.”



love2

Szép! Örülnék, ha gyakrabban látogatnál bennünket.
_________________
"...szól a szem és szól a szív:
folyamodnak teérted...."

queen
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
Bús Királylány
Mester


Csatlakozott: 2005.04.20. Szerda 15:51
Hozzászólások: 1173

HozzászólásElküldve: 2011. 01. 14. 05:21    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Adela Popescu: KÖZÖTTÜNK AZ IDŐ

Épp most szeretlek, mikor már nincsenek
szerencsés szavaim, hogy megszólítanálak,
közöttünk az idő áll, hűs ablaküveg,
s nézzük egymást, mint néma, festett árnyak...

Gyémántcsilingeléssel nevetni volna jó,
s ha úgy tennél, mintha én ott se lennék,
de vállaink fölött két kupa összekoccan,
gyújtsuk föl a sötétet, mintha mostan
lépnénk le Rembrandt mesteri vásznairól...
_________________
"...szól a szem és szól a szív:
folyamodnak teérted...."

queen
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Versrovat Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3 ... 60, 61, 62, 63, 64  Következő
61 / 64 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.