Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Gyógyítsd önmagad!
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, 4, 5
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Egészség
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
méhecske2
Adeptus


Csatlakozott: 2009.11.26. Csütörtök 14:48
Hozzászólások: 331
Tartózkodási hely: Általában, önmagamon belül.

HozzászólásElküldve: 2013. 05. 17. 21:01    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Ma mindenkinek megbocsátok mindent, mert nekem is megbocsátottak. Ha kell még önmagamnak is megtudok bocsátani, pedig ez a legnehezebb. Laughing Laughing



Megbocsátok Istennek, hogy nem vagyok olyan, mint amilyen lenni szeretnék.

Megbocsátok önmagamnak, hogy olyan vagyok, amilyennek nem szeretnék lenni.

És megbocsátok másoknak, hogy olyanok amilyenek.


White Flying White Flying
_________________
Csak az lát igazán, aki látja a láthatatlant, ami a láthatók mögött van. A ragaszkodás a szabadság hiteles gyümölcse. A megkötözöttség ragaszkodás az elrontott jóhoz. Aki Hozzám ragaszkodik, az valóban szabad." (Jézus; Hang: 4/312)
http://web-hang.hu/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9594
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2013. 05. 17. 21:56    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

szürke írta:
Uramisten! Smile egy picit visszaolvastam a legelső hszeimet... Sad annak ellenére, hogy tele voltam szeretettel.... látszik az írásaimon mennyire... mennyire beteg vagyok.... ez, hogy ez most ennyire nyilvánvalóan érezhető számomra talán azt jelenti most sokkal "normálisabb" vagyok... emlékszem mennyire egynek éreztem magam egy nagy egyetemes energiával... úgy éreztem minden okkal történik és minden de minden a legapróbb részletekig kölcsönhatásban áll egymással... és igen... teljesen kitöltött a szeretet és a hála... és az a fura.. nagyon fura "szerelemnek hitt szerelem"... olyan voltam, mint a boldogság kék madara.... iszonyúan közel éreztem magam és mindenkit istenhez... nem nem isteninek éreztem magunkat, hanem a szeretetét éreztem mindenen, mindenben és mindenkin... tegnap bocsitával voltam du-n 4től este kb 10-ig... szülőire mentünk... hihetetlen, hogy két ember aki valaha annyira szerette egymást, ahogy mi tettük vagy legalábbis én egészen biztosan tettem több évtizedig, hogy képes ilyen mély... nem is tudom megbántottságból adódó vagy miből, de rossz viszonyra.... tegnap számomra megdöbbentő hazugságokat vágott a fejemhez és szerintem igaztalan dolgokkal vádolt.... nem volt erőm igazán szembeszállni vele... nem volt kedvem veszekedni... nem szeretem a veszekedést.... végül magamra hagyott a tök sötétben, ott ahol állítólag több embert is megtámadtak mostanában..... tulajdonképpen szorongtam.... sok minden meghalt bennem az elmúlt pár évben... jóval kevesebb lettem... "értéktelenebb" .... valamire azt mondta még a találkozásunk elején az emberek felnőtt fejjel már nem változnak... alapvető jellemvonásokban nem... nem értek vele egyet.. az élet mint folyami kavicsokon a víz, úgy hömpölyög át felettünk... minden apró és nagyobb változás... minden pillanat ami egyfajta döntést kényszerít ki belőlünk... szinte észrevétlenül alakítja sorsunkat és személyiségünket is... miként a víz a kavicsot.... kiteljesedünk?... fejlődünk?... vagy megkeseredünk?... bármit hozhat az élet.... csak remélni tudom, hogy sikerülni fog, nem sodródnom, hanem erőt gyűjtve hatni tudni a kivédhetetlen változásra amit jó esetben akár fejlődésnek is lehet nevezni.... rossz esetben akár széthullásnak.. elkallódásnak... vagy bármi még rosszabbnak... öngyógyítás?... állítólag minden az agyban dől el.. és minden elhatározás és akarat kérdése... vajon tényleg így van?.... nem tudom... de nem akarom feladni a hitet.... itt és most szeretném megköszönni nektek... egytől egyig mindannyiótoknak, hogy olyan nagy türelemmel és szeretettel, kedvességgel viseltettetek irántam mindvégig.. első perctől kezdve... amikor a legbetegebb voltam... és most is.. amikor... ki tudja mennyire vagyok az.... lehet fél év múlva elolvasom amit most írok és szégyelni fogom milyen sületlenséggel fárasztottalak titeket... Smile mindenesetre..
Mindent köszönök! Smile




Ölellek!!!!
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
szürke
Orákulum


Csatlakozott: 2006.04.19. Szerda 18:07
Hozzászólások: 5259

HozzászólásElküldve: 2013. 05. 18. 16:40    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Tidena írta:
szürke írta:
Uramisten! Smile egy picit visszaolvastam a legelső hszeimet... Sad annak ellenére, hogy tele voltam szeretettel.... látszik az írásaimon mennyire... mennyire beteg vagyok.... ez, hogy ez most ennyire nyilvánvalóan érezhető számomra talán azt jelenti most sokkal "normálisabb" vagyok... emlékszem mennyire egynek éreztem magam egy nagy egyetemes energiával... úgy éreztem minden okkal történik és minden de minden a legapróbb részletekig kölcsönhatásban áll egymással... és igen... teljesen kitöltött a szeretet és a hála... és az a fura.. nagyon fura "szerelemnek hitt szerelem"... olyan voltam, mint a boldogság kék madara.... iszonyúan közel éreztem magam és mindenkit istenhez... nem nem isteninek éreztem magunkat, hanem a szeretetét éreztem mindenen, mindenben és mindenkin... tegnap bocsitával voltam du-n 4től este kb 10-ig... szülőire mentünk... hihetetlen, hogy két ember aki valaha annyira szerette egymást, ahogy mi tettük vagy legalábbis én egészen biztosan tettem több évtizedig, hogy képes ilyen mély... nem is tudom megbántottságból adódó vagy miből, de rossz viszonyra.... tegnap számomra megdöbbentő hazugságokat vágott a fejemhez és szerintem igaztalan dolgokkal vádolt.... nem volt erőm igazán szembeszállni vele... nem volt kedvem veszekedni... nem szeretem a veszekedést.... végül magamra hagyott a tök sötétben, ott ahol állítólag több embert is megtámadtak mostanában..... tulajdonképpen szorongtam.... sok minden meghalt bennem az elmúlt pár évben... jóval kevesebb lettem... "értéktelenebb" .... valamire azt mondta még a találkozásunk elején az emberek felnőtt fejjel már nem változnak... alapvető jellemvonásokban nem... nem értek vele egyet.. az élet mint folyami kavicsokon a víz, úgy hömpölyög át felettünk... minden apró és nagyobb változás... minden pillanat ami egyfajta döntést kényszerít ki belőlünk... szinte észrevétlenül alakítja sorsunkat és személyiségünket is... miként a víz a kavicsot.... kiteljesedünk?... fejlődünk?... vagy megkeseredünk?... bármit hozhat az élet.... csak remélni tudom, hogy sikerülni fog, nem sodródnom, hanem erőt gyűjtve hatni tudni a kivédhetetlen változásra amit jó esetben akár fejlődésnek is lehet nevezni.... rossz esetben akár széthullásnak.. elkallódásnak... vagy bármi még rosszabbnak... öngyógyítás?... állítólag minden az agyban dől el.. és minden elhatározás és akarat kérdése... vajon tényleg így van?.... nem tudom... de nem akarom feladni a hitet.... itt és most szeretném megköszönni nektek... egytől egyig mindannyiótoknak, hogy olyan nagy türelemmel és szeretettel, kedvességgel viseltettetek irántam mindvégig.. első perctől kezdve... amikor a legbetegebb voltam... és most is.. amikor... ki tudja mennyire vagyok az.... lehet fél év múlva elolvasom amit most írok és szégyelni fogom milyen sületlenséggel fárasztottalak titeket... Smile mindenesetre..
Mindent köszönök! Smile


Drága Szürke!

Életünk során sok minden változik.A véleményünk dolgokról,a szerelmünk intenzitása,hozzáállásunk emberekhez,helyzetekhez. Ezen semmi szégyellni való nincs.Ne ragadj le a régi dolgoknál.Azok már megtörténtek és változtatni úgysem tudsz már rajtuk.Talán ezért sem akartál veszekedni,és nem is kell. Ha pedig tudod hogy nem igaz ,akkor meg épp azért ne foglalkozz a témával.Minek olyasmin agyalni ami amúgy sem igaz?Azt az időt amit erre szánnál használd másra,valami olyasmire amit szeretsz!

ui:Nekem még mindig nem tetszik a Szürke név,mondtam már neked Szivárványnak kellene lenned! És NEM lettél értéktelenebb-ilyet hallani sem akarok többet.Más lettél,más szemszögből látsz dolgokat,és változol.


Drága Tidena! Smile nagyon-nagyon elfogult vagy Smile köszönöm... köszönlek Smile de hidd el nem véletlenül írtam értéktelenebb lettem.... sok olyan dolog történik velem mostanában amire nem vagyok büszke... amik elveimmel szöges ellentétbe állnak....
valóban változom... megváltoztam... szívárvány? Very Happy Kedves vagy.. de nem illik hozzám ez a név Smile nem lennék rá méltó.... érdekes ez a szívárvány dolog... egyszer régen balance nevezett szívárványszürkének Smile amúgy baráti kedveskedésből... Smile ... nos olyan messze állok a szívárványtól, mint makó jeruzsálemtől.... de azért nagyon jól esik a kedvesség ami még az éteren át is szinte kézzelfoghatóan átjön... tőled is.. és hangyóca öleléséből is... Smile
tényleg mindent köszönök.... ölellek!
_________________
hisz mindíg is így éreztem, de tiszteletből egy nagyapának ki így fogalmazta meg:"nem a papír,a vagyon teszi az embert, hanem a jellem..." Smile Jellemed nagy mértékben attól függ, az élet nagy "könyvtárából" mely "könyveket" ölelsz örökre magadba..
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
szürke
Orákulum


Csatlakozott: 2006.04.19. Szerda 18:07
Hozzászólások: 5259

HozzászólásElküldve: 2013. 05. 18. 16:43    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

hangya írta:
szürke írta:
Uramisten! Smile egy picit visszaolvastam a legelső hszeimet... Sad annak ellenére, hogy tele voltam szeretettel.... látszik az írásaimon mennyire... mennyire beteg vagyok.... ez, hogy ez most ennyire nyilvánvalóan érezhető számomra talán azt jelenti most sokkal "normálisabb" vagyok... emlékszem mennyire egynek éreztem magam egy nagy egyetemes energiával... úgy éreztem minden okkal történik és minden de minden a legapróbb részletekig kölcsönhatásban áll egymással... és igen... teljesen kitöltött a szeretet és a hála... és az a fura.. nagyon fura "szerelemnek hitt szerelem"... olyan voltam, mint a boldogság kék madara.... iszonyúan közel éreztem magam és mindenkit istenhez... nem nem isteninek éreztem magunkat, hanem a szeretetét éreztem mindenen, mindenben és mindenkin... tegnap bocsitával voltam du-n 4től este kb 10-ig... szülőire mentünk... hihetetlen, hogy két ember aki valaha annyira szerette egymást, ahogy mi tettük vagy legalábbis én egészen biztosan tettem több évtizedig, hogy képes ilyen mély... nem is tudom megbántottságból adódó vagy miből, de rossz viszonyra.... tegnap számomra megdöbbentő hazugságokat vágott a fejemhez és szerintem igaztalan dolgokkal vádolt.... nem volt erőm igazán szembeszállni vele... nem volt kedvem veszekedni... nem szeretem a veszekedést.... végül magamra hagyott a tök sötétben, ott ahol állítólag több embert is megtámadtak mostanában..... tulajdonképpen szorongtam.... sok minden meghalt bennem az elmúlt pár évben... jóval kevesebb lettem... "értéktelenebb" .... valamire azt mondta még a találkozásunk elején az emberek felnőtt fejjel már nem változnak... alapvető jellemvonásokban nem... nem értek vele egyet.. az élet mint folyami kavicsokon a víz, úgy hömpölyög át felettünk... minden apró és nagyobb változás... minden pillanat ami egyfajta döntést kényszerít ki belőlünk... szinte észrevétlenül alakítja sorsunkat és személyiségünket is... miként a víz a kavicsot.... kiteljesedünk?... fejlődünk?... vagy megkeseredünk?... bármit hozhat az élet.... csak remélni tudom, hogy sikerülni fog, nem sodródnom, hanem erőt gyűjtve hatni tudni a kivédhetetlen változásra amit jó esetben akár fejlődésnek is lehet nevezni.... rossz esetben akár széthullásnak.. elkallódásnak... vagy bármi még rosszabbnak... öngyógyítás?... állítólag minden az agyban dől el.. és minden elhatározás és akarat kérdése... vajon tényleg így van?.... nem tudom... de nem akarom feladni a hitet.... itt és most szeretném megköszönni nektek... egytől egyig mindannyiótoknak, hogy olyan nagy türelemmel és szeretettel, kedvességgel viseltettetek irántam mindvégig.. első perctől kezdve... amikor a legbetegebb voltam... és most is.. amikor... ki tudja mennyire vagyok az.... lehet fél év múlva elolvasom amit most írok és szégyelni fogom milyen sületlenséggel fárasztottalak titeket... Smile mindenesetre..
Mindent köszönök! Smile




Ölellek!!!!


love7 love9
_________________
hisz mindíg is így éreztem, de tiszteletből egy nagyapának ki így fogalmazta meg:"nem a papír,a vagyon teszi az embert, hanem a jellem..." Smile Jellemed nagy mértékben attól függ, az élet nagy "könyvtárából" mely "könyveket" ölelsz örökre magadba..
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Sieglinde
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.29. Péntek 12:23
Hozzászólások: 8686

HozzászólásElküldve: 2013. 05. 19. 11:46    Hozzászólás témája: Re: Gyógyítsd önmagad! Hozzászólás az előzmény idézésével

hiaklo írta:
"A teljes felelősség fogalmát mindeddig úgy értelmeztem, hogy felelős vagyok azért amit gondolok illetve teszek. Ami ezen túl van, azért nem felelek."
http://www.astronet.hu/ezo-vilag/tanmesek/joe-vitale-hooponopono-44274

"Tulajdonképpen az egész világ a te teremtményed."
"Úgy tűnik, hogy szeretni önmagunkat a legerősebb módja saját fejlődésünknek, és ahogy mi fejlődünk, úgy javul a világunk is."


Ez érdekes!


Úgy gondolom - szürke egészséghez való viszonyát nem háttérbe storítva, sőt! -, érdemes feleleveníteni a topiknyitó gondolatot...

A ho'oponopono tanulmányozásába még mindig nem mélyedtem bele, viszont az elmúlt években sokat és sokfélét olvastam és sok mindent végigcsináltam, ami mostanra valahogy kezd kikristályosodni és megfogalmazódni bennem. Talán hasznos lesz számotokra, amit itt most összehordok Very Happy.

Mint mindannyiunknak, nekem is vannak különféle egészségi problémáim valamint számos családtag és számtalan ismerős küzdelmét módom nyílt végignézni. Egy arcüreggyulladás akadémikus orvoslásának kudarcai óta problémáim megoldása során kerülöm az egészségügynek csúfolt rendszert - meglehetősen jó hatásfokkal, ugyanis azóta jobban figyelek arra, milyen rossz döntésemmel milyen kínokat zúdítok a saját nyakamba. Ezzel együtt a praktikáimat csak ajánlani szoktam családtagoknak és kevés kivételtől eltekintve senkit nem beszélek le a gyógyszerről... (A kemo kártékony hatásait látva viszont nagyon határozottan léptem fel... a jobb későn, mint soha elv alapján...)

Érdekes volt megfigyelni és rájönni, mennyire leleményesek vagyunk mindannyian, hangsúlyozom: mindannyian! a betegségeink fenntartásában... mert igenis arra van szükségünk, amit nyújt: hivatkozási alapra... Hogy miért és mi ellen vagy mi érdekében hivatkozási alap, annak felderítése hosszú, fáradságos, embert próbáló folyamat többnyire. Hirtelen gyógyulásokról csak olvastam könyvekben, látni még sehol nem láttam. Nem zárom ki, hogy ilyen létezik, ugyanakkor ezeknek is van káros hatása: az átlagember elolvassa, megpróbálja alkalmazni, ha nem ér el azonnali sikert, csak még mélyebbre kerül... Poppert és Feldmárt olvasva azt látom, átlagembernél a folyamat többnyire lassú...

Szürkét olvasva bennem az merült fel, hogy túlzott szeretettel is lehet manipulálni és skatulyába kényszeríteni valakit...

... viszont a skatulyába kényszerítés előbb-utóbb kiváltja a "szabadulási ingert"...

Felmerül a táplálkozás kérdése is: ha kizsigerelt, már-már élettelen talajon nevelt növények, embertelen körülmények között tartott állatok képezik táplálékunk alapját, akkor a meglévő problémáinkat szaporítjuk. Kedves fórumlátogató, aki olvasol, ha erre kifogásokat sorolsz, kérlek, ugorj vissza néhány bekezdést, valamint gondold végig, mennyi felesleges és haszontalan dolgot veszel/teszel Very Happy!
De talán a legfontosabb a cukor kiiktatása étrendünkből - a természet annyi finomságot, édességet tartogat számunkra, hogy bűn cukorral elrontani Smile. (Bennem is kialakult egy függőség és kukoricabibe teával meg tudtam szabadulni tőle.) Ez ugyan nem tudományos folyóiratból származik, de gondolatébresztőnek jó!

Aki úgy gondolja, a gyógyszerek támogatása nélkül nem tud célt érni, az is csökkentheti a gondolatai erejével a nem kívánt mellékhatásokat.

Kedves SzínesSzürke! Egy fontos lépés gyógyulásod útján, hogy felismered: értékes, egyedi és fontos Ember vagy. Egyszerre mester és tanítvány...
_________________
Kudarc nem létezik, csak késleltetett siker.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
hiaklo
Főmágus


Csatlakozott: 2005.02.20. Vasárnap 18:11
Hozzászólások: 3509
Tartózkodási hely: Szeged-Szabadka

HozzászólásElküldve: 2013. 05. 20. 06:46    Hozzászólás témája: Re: Gyógyítsd önmagad! Hozzászólás az előzmény idézésével

Sieglinde írta:
hiaklo írta:
"A teljes felelősség fogalmát mindeddig úgy értelmeztem, hogy felelős vagyok azért amit gondolok illetve teszek. Ami ezen túl van, azért nem felelek."
http://www.astronet.hu/ezo-vilag/tanmesek/joe-vitale-hooponopono-44274

"Tulajdonképpen az egész világ a te teremtményed."
"Úgy tűnik, hogy szeretni önmagunkat a legerősebb módja saját fejlődésünknek, és ahogy mi fejlődünk, úgy javul a világunk is."


Ez érdekes!


Úgy gondolom - szürke egészséghez való viszonyát nem háttérbe storítva, sőt! -, érdemes feleleveníteni a topiknyitó gondolatot...

A ho'oponopono tanulmányozásába még mindig nem mélyedtem bele, viszont az elmúlt években sokat és sokfélét olvastam és sok mindent végigcsináltam, ami mostanra valahogy kezd kikristályosodni és megfogalmazódni bennem. Talán hasznos lesz számotokra, amit itt most összehordok Very Happy.

Mint mindannyiunknak, nekem is vannak különféle egészségi problémáim valamint számos családtag és számtalan ismerős küzdelmét módom nyílt végignézni. Egy arcüreggyulladás akadémikus orvoslásának kudarcai óta problémáim megoldása során kerülöm az egészségügynek csúfolt rendszert - meglehetősen jó hatásfokkal, ugyanis azóta jobban figyelek arra, milyen rossz döntésemmel milyen kínokat zúdítok a saját nyakamba. Ezzel együtt a praktikáimat csak ajánlani szoktam családtagoknak és kevés kivételtől eltekintve senkit nem beszélek le a gyógyszerről... (A kemo kártékony hatásait látva viszont nagyon határozottan léptem fel... a jobb későn, mint soha elv alapján...)

Érdekes volt megfigyelni és rájönni, mennyire leleményesek vagyunk mindannyian, hangsúlyozom: mindannyian! a betegségeink fenntartásában... mert igenis arra van szükségünk, amit nyújt: hivatkozási alapra... Hogy miért és mi ellen vagy mi érdekében hivatkozási alap, annak felderítése hosszú, fáradságos, embert próbáló folyamat többnyire. Hirtelen gyógyulásokról csak olvastam könyvekben, látni még sehol nem láttam. Nem zárom ki, hogy ilyen létezik, ugyanakkor ezeknek is van káros hatása: az átlagember elolvassa, megpróbálja alkalmazni, ha nem ér el azonnali sikert, csak még mélyebbre kerül... Poppert és Feldmárt olvasva azt látom, átlagembernél a folyamat többnyire lassú...

Szürkét olvasva bennem az merült fel, hogy túlzott szeretettel is lehet manipulálni és skatulyába kényszeríteni valakit...

... viszont a skatulyába kényszerítés előbb-utóbb kiváltja a "szabadulási ingert"...

Felmerül a táplálkozás kérdése is: ha kizsigerelt, már-már élettelen talajon nevelt növények, embertelen körülmények között tartott állatok képezik táplálékunk alapját, akkor a meglévő problémáinkat szaporítjuk. Kedves fórumlátogató, aki olvasol, ha erre kifogásokat sorolsz, kérlek, ugorj vissza néhány bekezdést, valamint gondold végig, mennyi felesleges és haszontalan dolgot veszel/teszel Very Happy!
De talán a legfontosabb a cukor kiiktatása étrendünkből - a természet annyi finomságot, édességet tartogat számunkra, hogy bűn cukorral elrontani Smile. (Bennem is kialakult egy függőség és kukoricabibe teával meg tudtam szabadulni tőle.) Ez ugyan nem tudományos folyóiratból származik, de gondolatébresztőnek jó!

Aki úgy gondolja, a gyógyszerek támogatása nélkül nem tud célt érni, az is csökkentheti a gondolatai erejével a nem kívánt mellékhatásokat.

Kedves SzínesSzürke! Egy fontos lépés gyógyulásod útján, hogy felismered: értékes, egyedi és fontos Ember vagy. Egyszerre mester és tanítvány...




Nagyon jól látod a dolgok menetét!
_________________
Szeretettel Hiaklo
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
hiaklo
Főmágus


Csatlakozott: 2005.02.20. Vasárnap 18:11
Hozzászólások: 3509
Tartózkodási hely: Szeged-Szabadka

HozzászólásElküldve: 2013. 05. 20. 07:00    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

szürke írta:
Uramisten! Smile egy picit visszaolvastam a legelső hszeimet... Sad annak ellenére, hogy tele voltam szeretettel.... látszik az írásaimon mennyire... mennyire beteg vagyok.... ez, hogy ez most ennyire nyilvánvalóan érezhető számomra talán azt jelenti most sokkal "normálisabb" vagyok... emlékszem mennyire egynek éreztem magam egy nagy egyetemes energiával... úgy éreztem minden okkal történik és minden de minden a legapróbb részletekig kölcsönhatásban áll egymással... és igen... teljesen kitöltött a szeretet és a hála... és az a fura.. nagyon fura "szerelemnek hitt szerelem"... olyan voltam, mint a boldogság kék madara.... iszonyúan közel éreztem magam és mindenkit istenhez... nem nem isteninek éreztem magunkat, hanem a szeretetét éreztem mindenen, mindenben és mindenkin... tegnap bocsitával voltam du-n 4től este kb 10-ig... szülőire mentünk... hihetetlen, hogy két ember aki valaha annyira szerette egymást, ahogy mi tettük vagy legalábbis én egészen biztosan tettem több évtizedig, hogy képes ilyen mély... nem is tudom megbántottságból adódó vagy miből, de rossz viszonyra.... tegnap számomra megdöbbentő hazugságokat vágott a fejemhez és szerintem igaztalan dolgokkal vádolt.... nem volt erőm igazán szembeszállni vele... nem volt kedvem veszekedni... nem szeretem a veszekedést.... végül magamra hagyott a tök sötétben, ott ahol állítólag több embert is megtámadtak mostanában..... tulajdonképpen szorongtam.... sok minden meghalt bennem az elmúlt pár évben... jóval kevesebb lettem... "értéktelenebb" .... valamire azt mondta még a találkozásunk elején az emberek felnőtt fejjel már nem változnak... alapvető jellemvonásokban nem... nem értek vele egyet.. az élet mint folyami kavicsokon a víz, úgy hömpölyög át felettünk... minden apró és nagyobb változás... minden pillanat ami egyfajta döntést kényszerít ki belőlünk... szinte észrevétlenül alakítja sorsunkat és személyiségünket is... miként a víz a kavicsot.... kiteljesedünk?... fejlődünk?... vagy megkeseredünk?... bármit hozhat az élet.... csak remélni tudom, hogy sikerülni fog, nem sodródnom, hanem erőt gyűjtve hatni tudni a kivédhetetlen változásra amit jó esetben akár fejlődésnek is lehet nevezni.... rossz esetben akár széthullásnak.. elkallódásnak... vagy bármi még rosszabbnak... öngyógyítás?... állítólag minden az agyban dől el.. és minden elhatározás és akarat kérdése... vajon tényleg így van?.... nem tudom... de nem akarom feladni a hitet.... itt és most szeretném megköszönni nektek... egytől egyig mindannyiótoknak, hogy olyan nagy türelemmel és szeretettel, kedvességgel viseltettetek irántam mindvégig.. első perctől kezdve... amikor a legbetegebb voltam... és most is.. amikor... ki tudja mennyire vagyok az.... lehet fél év múlva elolvasom amit most írok és szégyelni fogom milyen sületlenséggel fárasztottalak titeket... Smile mindenesetre..
Mindent köszönök! Smile



Valójában, ha bár melyikünk visszanézi a régi hozzászólásait...reakcióit, ugyan ilyen következtetésre juthatna... Smile csakhogy éppen ez a lényege ennek az egész 'írkálósdinak" Smile
Mikor az ember megfogalmaz valamit először van az érzés-gondolat-majd leírva meg is fogalmazza...akkor "materializálódik" első szinten...ha meg is csinálja amit leírt az már egy másik szint, és amikor mások reakcióit vizsgálja ezzel kapcsolatban az meg szintén egy másik szint!

Szerintem pont ez a folyamat a lényeg!
Ha visszanézek...akkor az voltam, most meg más vagyok!
Sem nem jobb - sem nem rosszabb, csak más!
EGYEDI ÉS MEGISMÉTELHETETLEN !
A mások által betegségként deffiniált állapotom számomra csak akkor lesz betegség, ha már nagyon zavar, hogy akadályoz valamiben amit szeretnék (mert megjelent egy másik folyamat már bennem : érzés-gondolat - tett). Tehát csak akkor lépek, ha már mást szeretnék és nem a "betegséget"!

De nem változhat semmi még fel nem ismerem, hogy nincs rá szükségem! Míg mások mondják...és mások kezelnek...és tüneteket takarítok... addig csak látszat.
_________________
Szeretettel Hiaklo
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
szürke
Orákulum


Csatlakozott: 2006.04.19. Szerda 18:07
Hozzászólások: 5259

HozzászólásElküldve: 2013. 06. 04. 13:36    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

hiaklo írta:
szürke írta:
Uramisten! Smile egy picit visszaolvastam a legelső hszeimet... Sad annak ellenére, hogy tele voltam szeretettel.... látszik az írásaimon mennyire... mennyire beteg vagyok.... ez, hogy ez most ennyire nyilvánvalóan érezhető számomra talán azt jelenti most sokkal "normálisabb" vagyok... emlékszem mennyire egynek éreztem magam egy nagy egyetemes energiával... úgy éreztem minden okkal történik és minden de minden a legapróbb részletekig kölcsönhatásban áll egymással... és igen... teljesen kitöltött a szeretet és a hála... és az a fura.. nagyon fura "szerelemnek hitt szerelem"... olyan voltam, mint a boldogság kék madara.... iszonyúan közel éreztem magam és mindenkit istenhez... nem nem isteninek éreztem magunkat, hanem a szeretetét éreztem mindenen, mindenben és mindenkin... tegnap bocsitával voltam du-n 4től este kb 10-ig... szülőire mentünk... hihetetlen, hogy két ember aki valaha annyira szerette egymást, ahogy mi tettük vagy legalábbis én egészen biztosan tettem több évtizedig, hogy képes ilyen mély... nem is tudom megbántottságból adódó vagy miből, de rossz viszonyra.... tegnap számomra megdöbbentő hazugságokat vágott a fejemhez és szerintem igaztalan dolgokkal vádolt.... nem volt erőm igazán szembeszállni vele... nem volt kedvem veszekedni... nem szeretem a veszekedést.... végül magamra hagyott a tök sötétben, ott ahol állítólag több embert is megtámadtak mostanában..... tulajdonképpen szorongtam.... sok minden meghalt bennem az elmúlt pár évben... jóval kevesebb lettem... "értéktelenebb" .... valamire azt mondta még a találkozásunk elején az emberek felnőtt fejjel már nem változnak... alapvető jellemvonásokban nem... nem értek vele egyet.. az élet mint folyami kavicsokon a víz, úgy hömpölyög át felettünk... minden apró és nagyobb változás... minden pillanat ami egyfajta döntést kényszerít ki belőlünk... szinte észrevétlenül alakítja sorsunkat és személyiségünket is... miként a víz a kavicsot.... kiteljesedünk?... fejlődünk?... vagy megkeseredünk?... bármit hozhat az élet.... csak remélni tudom, hogy sikerülni fog, nem sodródnom, hanem erőt gyűjtve hatni tudni a kivédhetetlen változásra amit jó esetben akár fejlődésnek is lehet nevezni.... rossz esetben akár széthullásnak.. elkallódásnak... vagy bármi még rosszabbnak... öngyógyítás?... állítólag minden az agyban dől el.. és minden elhatározás és akarat kérdése... vajon tényleg így van?.... nem tudom... de nem akarom feladni a hitet.... itt és most szeretném megköszönni nektek... egytől egyig mindannyiótoknak, hogy olyan nagy türelemmel és szeretettel, kedvességgel viseltettetek irántam mindvégig.. első perctől kezdve... amikor a legbetegebb voltam... és most is.. amikor... ki tudja mennyire vagyok az.... lehet fél év múlva elolvasom amit most írok és szégyelni fogom milyen sületlenséggel fárasztottalak titeket... Smile mindenesetre..
Mindent köszönök! Smile



Valójában, ha bár melyikünk visszanézi a régi hozzászólásait...reakcióit, ugyan ilyen következtetésre juthatna... Smile csakhogy éppen ez a lényege ennek az egész 'írkálósdinak" Smile
Mikor az ember megfogalmaz valamit először van az érzés-gondolat-majd leírva meg is fogalmazza...akkor "materializálódik" első szinten...ha meg is csinálja amit leírt az már egy másik szint, és amikor mások reakcióit vizsgálja ezzel kapcsolatban az meg szintén egy másik szint!

Szerintem pont ez a folyamat a lényeg!
Ha visszanézek...akkor az voltam, most meg más vagyok!
Sem nem jobb - sem nem rosszabb, csak más!
EGYEDI ÉS MEGISMÉTELHETETLEN !
A mások által betegségként deffiniált állapotom számomra csak akkor lesz betegség, ha már nagyon zavar, hogy akadályoz valamiben amit szeretnék (mert megjelent egy másik folyamat már bennem : érzés-gondolat - tett). Tehát csak akkor lépek, ha már mást szeretnék és nem a "betegséget"!

De nem változhat semmi még fel nem ismerem, hogy nincs rá szükségem! Míg mások mondják...és mások kezelnek...és tüneteket takarítok... addig csak látszat.


hááááttt.... nem tudom.....
jelen pillanatban alkalmatlannak érzem magam mindenre..... az ég világon mindenre.... nem épp kedvező folyamat.... az egész életre alkalmatlannak érzem magam.....
_________________
hisz mindíg is így éreztem, de tiszteletből egy nagyapának ki így fogalmazta meg:"nem a papír,a vagyon teszi az embert, hanem a jellem..." Smile Jellemed nagy mértékben attól függ, az élet nagy "könyvtárából" mely "könyveket" ölelsz örökre magadba..
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Egészség Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, 4, 5
5 / 5 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.