Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Kedvenc könyvek 4. - könyvajánló egymásnak (folytatás)
Ugrás a köv. oldalra: 1, 2, 3 ... 11, 12, 13  Következő
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Olvasói Fórum
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9599
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2018. 07. 20. 16:08    Hozzászólás témája: Kedvenc könyvek 4. - könyvajánló egymásnak (folytatás) Hozzászólás az előzmény idézésével

Itt hagytuk abba az előzőt:

https://harmonet.hu/forum/hn_vtopic.php?p=372201#372201

Folytassuk itt a kedvenc könyvek ajánlását és megbeszélését. Smile
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9599
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2018. 08. 11. 16:28    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szvetlana Alekszijevics - Nők ​a tűzvonalban

A ​csupasz, lemeztelenített igazság mindig megdöbbentő, sokkoló, kemény elszánás kell hozzá, hogy szembenézzen vele az olvasó. De ha vállalja, akkor döbbenetes élményben lesz része. Szvetlana Alekszijevics vállalta a kérlelhetetlen szembenézést. Nem véletlen, hogy sem hazájában, Belorussziában, sem Oroszországban, melynek nyelvén ír, nem dédelgetett személyiség. Nem szorul rá. Bátor asszony, aki megvívta a maga harcát, és végül győzött. Valami olyasmit tett le az asztalra, ami alapjaiban változtatja meg elképzeléseinket a második világháborúról, a szovjet hadszíntérről, arról a gigászi és kíméletlen, embereket, férfit és nőt, felnőttet és gyermeket egyaránt próbára tevő, milliónyi emberéletet követelő harcról, amit a Szovjetunió vívott a német megszállók ellen. Hősei szerelemre, családra, gyermeknevelésre született nők, akik belekerültek a háború iszonyatos, embert daráló malmába, s akik nem kapták meg érte az igazi elismerést. Főhajtás is ez előttük, mert ők valahogy kimaradtak a nagy történelemből, a dicső csatákból, az ünneplésből.
Ilyen kíméletlenül őszinte könyv még nem született a Nagy Honvédő Háború másik arcáról. Korszakos műveket írtak már, Solohov, Szimonov és mások, ám mindegyiket rózsaszín fátyolba borította a győzelem diadala és büszke öröme. Szvetlana Alekszijevics nem tud felhőtlenül örülni. Ha végigolvassuk a könyvét, rájövünk, miért.
Szvetlana Alekszijevics (1948) Nobel-díjas belorusz író és oknyomozó újságíró. Ukrajnában született, de Fehéroroszországban nőtt fel, 2000-ben a politikai üldöztetés elől disszidált Nyugat-Európába. Több mint tíz év után visszaköltözött Minszkbe. Interjúinak, dokumentarista elbeszéléseinek témája a második világháború és a Szovjetunió története, nagyításban a szláv lélek rejtelme. A nyolcvanas években írt műveit betiltották, a Birodalom összeomlása óta viszont írásai húsz országban láttak napvilágot. Polifón passióiért 2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

A háború nem asszonyi dolog címmel is megjelent. Annak cenzúrázatlan és bővített változata.

Eredeti mű: Светлана Алексиевич: У войны не женское лицо

Eredeti megjelenés éve: 1985

*************************
Valahogy úgy vagyok a könyvvel, mint Kertész Imre Sorstalanságával. A téma olyan intenzív propaganda témája volt, hogy az ember nem igazán képes ÉREZNI a szörnyűségét, csak az eszével fogja fel. Ha valaki, aki átélte a mindennapokat és nem egetverő szörnyűségeket ír le, hanem "csak" hétköznapiakat, közelebb tudja hozni az átélt valóságot.

Bugyuta dolognak tetszik, de nekem nagyon sokat mondott például az, hogy a háború első két évében a szovjet hadseregbe besorozták a nőket, de női ruhát, fehérneműt és lábbelit nem biztosítottak az ellátmányban. Férfi gatyában és a 35-ös lábakon 44-es csizmában léteztek a lányok. Ha volt idejük és módjuk átszabták a dolgokat, ha nem volt, hónaljban visszatűrték a nadrágot és úgy viselték.
Nem kaptak semmiféle eszközt a havi ciklusuk kezeléséhez.

A besorozott lányokat is kopaszra nyírták. Különösen az oroszoknál a hosszú copfnak és az abból készíthető frizuráknak nagy divatja volt. El lehet képzelni, hogy érezték magukat kopaszon.
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2298

HozzászólásElküldve: 2018. 08. 20. 17:10    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Hangya...Az álltalam egy másik topikban már említett "Fiúk cinkkoporsóban" címü Alekszijevics műröl hallottál már? A világháború az régen volt,túlságba is régen, és az AKKORI emberek,katonák,nők világa meg szenvedéstörténete már manapság kevésbé érdekfeszítő dolog szerintem...Viszont ez a másik Alekszijevics könyv az szinte napjaink világát idézi fel, ugyanis a szovjet-afgán háború ugye 1979-89 között zajlott, és ez, időben még nincs is olyan messze tőlünk...És iszonyat meg borzalmasság tekintetében minden jel szerint jócskán felülmúlta a második világháború borzalmait is,mivel mindkét oldalrol ISZONYATOSAN KEGYETLEN,BARBÁR,ÉS ÁLLATI módszerek bevetésével folyt a szembenálló felek közötti háború...És ugye ITT FORDULT AZ ELŐ hosszú-hosszú idő óta,hogy az orosz-szovjet hadsereget ugye LEGYŐZTÉK,és kegyetlenül megalázták...Középkori viszonyok között élő primitív, afgán hegylakók...Alekszijevics ennek a szovjet-orosz társadalmi traumának készítette el a riportkönyvbe öntött mementóját...Döbbenetes őszinteséggel nyilatkoztak a könyv szereplői, egytöl-egyig Afganisztánt megjárt illetők, éshát bizony döbbenetes dolgokat mondtak ugyancsak egytöl-egyig...Igaz,te nem vagy militarista beállítottságú, igazábol az ilyen illetőknek volna hasznos dolog elolvasni a könyvet, de szerintem érdekes olvasmány volna neked is,ha már a szerző világháborús dokumentumkönyve tetszett neked...Szerintem ha módod lesz rá valamikor,tegyél majd egy próbát ezzel a másik Alekszijevics riportkönyvvel is...Döbbenetes olvasmány lesz, már most jelzem...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2298

HozzászólásElküldve: 2018. 08. 20. 17:29    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik az,hogy a riportkönyvben szereplő személyek közzül néhányan csak átvitt értelemben kapcsolódtak az afgán háborúhoz,de azért ők is kapcsolódtak igencsak...Mivel olyan anyákrol van ez esetben szó,akik ott,abban a háborúban vesztették el a fiatal fiúkat,lányukat...Azt hiszem,hogy ez utóbbi szereplők monológjai meg különösen felkavaró történetek...Még iszonyatosabbak is,mint a harcokat megjárt illetőké...Ha rajtam múlna a dolog,én bizony MINDEN militarista elveket valló, és a háborúban holmi "romantikát" látni vélő,vagy gondoló illetőnek kötelezően a kezébe nyomnám ezt a könyvet,hogy olvassa el és LÁSSON...Hogy mi is valójában a háború...(Persze a szerző "női gondolkodásmód" szerint közelíti meg a háború iszonyatát, azaz csak a "veszteségek oldaláról" tudja megközelíteni MINDIG a háború kérdését, de ez csak nagyon kismértékben árnyalja a könyvet...Bár az vitathatatlan tény,hogy némileg azért árnyalja..).
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9599
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2018. 08. 20. 18:26    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Hangya...Az álltalam egy másik topikban már említett "Fiúk cinkkoporsóban" címü Alekszijevics műröl hallottál már? A világháború az régen volt,túlságba is régen, és az AKKORI emberek,katonák,nők világa meg szenvedéstörténete már manapság kevésbé érdekfeszítő dolog szerintem...Viszont ez a másik Alekszijevics könyv az szinte napjaink világát idézi fel, ugyanis a szovjet-afgán háború ugye 1979-89 között zajlott, és ez, időben még nincs is olyan messze tőlünk...És iszonyat meg borzalmasság tekintetében minden jel szerint jócskán felülmúlta a második világháború borzalmait is,mivel mindkét oldalrol ISZONYATOSAN KEGYETLEN,BARBÁR,ÉS ÁLLATI módszerek bevetésével folyt a szembenálló felek közötti háború...És ugye ITT FORDULT AZ ELŐ hosszú-hosszú idő óta,hogy az orosz-szovjet hadsereget ugye LEGYŐZTÉK,és kegyetlenül megalázták...Középkori viszonyok között élő primitív, afgán hegylakók...Alekszijevics ennek a szovjet-orosz társadalmi traumának készítette el a riportkönyvbe öntött mementóját...Döbbenetes őszinteséggel nyilatkoztak a könyv szereplői, egytöl-egyig Afganisztánt megjárt illetők, éshát bizony döbbenetes dolgokat mondtak ugyancsak egytöl-egyig...Igaz,te nem vagy militarista beállítottságú, igazábol az ilyen illetőknek volna hasznos dolog elolvasni a könyvet, de szerintem érdekes olvasmány volna neked is,ha már a szerző világháborús dokumentumkönyve tetszett neked...Szerintem ha módod lesz rá valamikor,tegyél majd egy próbát ezzel a másik Alekszijevics riportkönyvvel is...Döbbenetes olvasmány lesz, már most jelzem...


Vettem, hogy a másik topikba írtál az Afganisztán könyvről. Még nem olvastam, de megvan. Tervezem olvasni.

A Nők a tűzvonalban után Az utolsó tanukat vettem sorra. Ez a háborút gyerekként megélt emberek visszaemlékezései.
Ha lehet ilyet mondani, keményebb, mint a Nők a tűzvonalban.
Az akkor négyéves gyerek szeme láttára kínozták meg az anyját és a szeme előtt lőtték agyon. Iszonyat, hogy mit hoz ki emberekből a háború, meg az, hogy hatalmat kapnak a kezükbe.

Persze ehhez hozzátartozik, hogy a németek a Szovjetunióban nem csak a hadviselés szabályai szerint működő reguláris hadsereggel találkoztak, hanem gyakran a minden szabályt felrúgó partizánokkal is. A civil lakosságot a partizánok miatt gyötörték. Szemrebbenés nélkül kínoztak meg és végeztek ki egy vétlen kisgyerekes anyát, mert a férje/bátyja/apja a partizánok közt harcolt.
Olyan is volt, hogy a beszállásolt németet éjjel zavarta a beteg kisgyerek sírása. Lelőtte. Nem sírt tovább.

A Nagy Honvédő Háború speciel beletartozik az érdeklődési körömbe, jobban, mint nem olyan távoli múlt, ezért vettem előre ezeket a könyveket. Nekem a riportalanyok visszaemlékezései kincset érnek ahhoz, hogy a történéseket jobban el tudjam helyezni.

Tervben szerepel az afganisztáni könyv is, meg a Csernobilról írt is. Csak muszáj kis szünetet tartanom, mert nagy lelki megterhelés ezeket a borzalmakat olvasni.
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2298

HozzászólásElküldve: 2018. 08. 21. 07:43    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Igen...Az oroszok-szovjetek számára a II.világháború gyakorlatilag egyet jelentett a "Nagy honvédő háborúval"...De mivel én nem orosz vagyok,hanem magyar, számomra ez az esemény a hazámnak csak egy újabb szégyenletes vereségét jelentette,tehát én már ELVBÖL SEM FOGLALKOZOK SOHASEM a II. világháború történéseivel...Már régóta kerülök MINDEN OLYAN TÖRTÉNELMI KORSZAKOT, ahol Magyarország a vesztes szerepét játszotta...És nem érdekelnek az ilyen korszakokban végbevitt "hősi" vagy kevésbé hősies tettek, sem a mi oldalunkrol, sem az ellenség oldaláról...Elég volt az agyam ilyen irányu mérgezéséböl a szoc. évtizedeiben...Viszont az afgán háború témája engem meglehetősen érdekelt mindig is...Mivel ahogy mondani szokás, ez a háború az oroszok "Mohácsa" lett idővel,és ahogy telnek az évek-évtizedek,úgy látszik egyre jobban az,hogy az a pillanat amikor megindultak a szovjet csapatok Afganisztán ellen,( 1979 dec. 26. éjszakája...) EGY RENDKÍVÜLI KORSZAKHATÁRT JELENT MIND A SZOVJETUNIÓ,MIND PEDIG A VILÁGTÖRTÉNELEM SZÁMÁRA...És ahogy mondani szokás,INNENTÖL SOHA TÖBBÉ NEM LESZ MÁR A VILÁG AZ,AMI VOLT ANNAK ELŐTTE akár még csak egy nappal is...Ez egyre jobban látszik...Viszont ahogy mondani szokás,"ebböl a bulibol" mi magyarok szerencsére kimaradtunk,tehát vereséget sem szenvedhettünk hála Istennek,így akkor számomra ez a korszak és háború nem is tabu, mint ahogy az a II. világháború időszaka...Nade ha felemlítettél fentebb Alekszijevics világháborús könyvéböl egy-két sokkoló részletet,akkor ehhez is fűznék néhány gondolatot...Érthetetlen dolog az felszínesen belegondolva,hogy MIÉRT VISELKEDTEK a németek ennyire brutálisan sokszor a szovjet területeken...(Éshát ugye velük együtt a mi katonáink is...)Végülis emberek voltak ők is,mint ahogy kétségtelenül azok voltak a mi katonáink is...Aztán mégis milyen brutális dolgokat műveltek...Másra nem tudok gondolni,csak arra,hogy a megszálló német hadsereg pszichéjét felőrölték a szintén brutális és kegyetlen PARTIZÁN HÁBORÚ eseményei,és ennek során csak egyre jobban elmérgesedett a viszony a helyi lakosság és a megszálló erők között...Aztán egy bizonyos pont után már nem volt megállás...Szóval arra tudok csak jutni,hogy a szovjet nép II. világháborús szenvedéseiért igazábol SZTÁLIN volt a legfőbb felelős, mivel rögtön a német támadás után már ki is adta a parancsot a megszállt területeken folytatandó partizán háborúra...A partizánháborúnál meg ugye nincs aljasabb és mocskosabb hadviselési forma...Mondjuk én meglehetősen humánus és emberséges illető vagyok,de ha mondjuk idegen,elfoglalt országban hátulrol,orvul akarna lelőni engemet egy ilyen partizán,illetve A NAP MINDEN PERCÉBEN ez a veszély fenyegetne,hát azt hiszem,egy idő után nálam is elszakadna azért a cérna...Nincs az az épeszü ember, akinél nem...És ha még LÁTNÁM AZT IS, hogy a civil lakosság ezeket az aljas,patkány módra hátulrol gyilkoló sunyi figurákat támogatná,hát...Egy idő után minden bizonnyal én sem tennék különbséget civil és partizán között...Ennek a folyamatnak szerintem ez a lélektana...Szóval szerintem a németek Szovjetunióbeli szörnyű tetteit próbáld meg így nézni...Nem voltak ők vadállatok,csak a körülmények AZZÁ TETTÉK ŐKET...Pontosan úgy,mint ahogy a szovjet katonákat is Afganisztánban...Csak ott ahogy mondani szokás,már "felcserélődtek a szerepek"...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2298

HozzászólásElküldve: 2018. 09. 25. 16:10    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nade térjünk vissza a világ dolgairól egy kicsit a könyvek világába is...Végre-végre itt az idei ősz,éshát ugye lassan ezzel együtt itt vannak akkor a korán sötétedő esték is,amikor is az egyik legjobb esti elfoglaltság ugye az elmélyült, hosszantartó olvasgatás a meleg kályha és a lámpafény mellett...Én ilyenkor szoktam elővenni minden évben a fajsúlyos klasszikusokat...Pl. az Ady meg a Petőfi összest, a Szinuhe történetét, Marcus Aurelius elmélkedéseit, a vallási szent iratokat, éshát ugye legelőször is az Odüsszeiát...Általában ezzel az időtlen remekművel szoktam kezdeni az őszi-téli olvasás szezont minden éven,és valahogy sohasem tudom megunni...Van ugye ennek az eposznak egy "tesvér eposza" is az "Iliász",de a csuda tudja hogy miért,de azt valahogy rettenetesen utálom...Valszeg az lehet ennek az oka,hogy engem mindigis hidegen hagyott az Iliász egész koncepciója...A harc,a csaták,az öldöklés,a "hősiesség" misztifikálása...Viszont az Odüsszeia az teljesen más...És ennek az eposznak a koncepciója már tökéletesen illik az én egyéniségemhez is...Új dolgok felfedezése-megismerése, különböző hölgyek időszakos társasága, magányos utazások az ismeretlenbe, a felmerülő problémák lehetőleg békés rendezése meg stb ,stb...Ebböl kiindulva nemis értem én sose,hogy hogyan is gondolják elmebeteg barmok azt bármikor is,hogy ennek a fent említett két eposznak UGYANAZ A SZEMÉLY a szerzője...Amikoris pedig ELSŐ OLVASATRA is jól látszik az,hogy TELJESEN KÜLÖNBÖZIK a két eposz MINDENBEN...Stílusban,nyelvhasználatban,de legfőképpen a KONCEPCIÓBAN...Az Iliász szerzője jól kiérezhetően egy vérbeli harcos,egy KATONA lehetett,míg az Odüsszeia szerzője egy minden jel szerint sokat látott és sokat ismert,sokat tapasztalt hajós ember lehetett...Aki viszont nemnagyon lelkesedett a harcért, a háborúkért,inkább az élet hétköznapi örömei vonzották...Ez jól kiérezhető a műböl...Dehát ugye a világ mindigis tele volt hülyékkel,akik szerint ezt a két eposzt azonos szerző írta...Hát...Akkor csak gondolják azt....Én meg gondolok akkor mást...Jó szokás szerint...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2298

HozzászólásElküldve: 2018. 09. 25. 17:44    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Érdekes dolog az is,hogy élt egykoron egy,az Odüsszeia szerzőjéhez hasonlóan szintén rendkívül okos és sokat tapasztalt, sokat látott egykori angol haditengerész,név szerint egy bizonyos Ernle Bradford...Neki szintén örök kedvence volt az "Odüsszeia", éshát rengeteget töprengett azon,hogy MENNYI VALÓSÁGTARTALOMMAL BÍRHAT a nevezett klasszikus eposz...Úgyhogy életének a II. világháborút követő időszakában egy kis jachton beutazta az egész Földközi tengert, és az Odüsszeia leírásait követve,megpróbálta beazonosítani az eposzban leírt eseményeket,és helyszíneket...Ennek a kutatóútjának a tapasztalatai alapján aztán írt egy lebilincselő könyvet is,"Megtalált Odüsszeusz" címen...Ez a könyv is kedvenc olvasmányom,sok érdekes dolgot lehet megtudni belőle, bár a szerző sok következtetésével lehet éppen vitatkozni,meg a történészek-ókorkutatók szoktak is,de ettöl függetlenül azért sokmindent meg lehet mégiscsak tudni a könyvböl az Odüsszeia esetlegesen valós történéseiröl, illetve az ezen történetek mélyén megbújó,minden logika szerinti valós magrol...Szóval ilyenkor, a hűvös-esős őszi estéken gyakran kézbe szoktam venni Bradford könyvét is, amennyiben kedvet kapok Odüsszeusz kalandjainak az olvasásához...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2298

HozzászólásElküldve: 2018. 09. 30. 12:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Érdekes olvasmány nagyon Marcus Aurelius császárnak az "Elmélkedései"...Ahányszor csak kézbe veszem ezt a művet,mindig elgondolkozom azon, hogy ezeket a mélyen szántó, és meglehetősen igaz gondolatokat egy EGYKORI RÓMAI CSÁSZÁR írta le...Nem egy számüzetésben élő kisember,meg nem egy,a világtól teljesen visszavonult filozófus, hanem egy RÓMAI CSÁSZÁR...Egy óriási birodalom ELSŐ EMBERE...Egy KORLÁTLAN HATALMU DESPOTA...És amikor ezekbe a dolgokba belegondolok,mindig teljesen elámulok,meg elképedek...Úristen...És ráadásul még mindezeket a dolgokat 2000 évvel ezelőtt írta! Hát...Most elképzelem azt hirtelen magamnak,ahogy mondjuk egy MAI POLITIKUS leül egy-egy fárasztó "munkanapja" után magának az íróasztalához, és nekiállna ilyesmi,Marcus Aurelius féle " Elmélkedéseket" írni...Aztán elképzelem magamnak azt is,hogy MANAPSÁG mi állna egy ilyen államfő ilyen jellegü "elmélkedéseiben"...Mondjuk nem kell hozzá nagy fantázia...Az illető mélyen szántó elmélkedéseket folytatna arról,hogy miképpen kell ügyesen hazudni a népnek,miképpen kell bolondítania őket,kihasználni,átverni,lehúzni a népet,miképpen kell meggazdagodni a közpénzek lenyúlásábol,hogyan kell mesteri módon lopni-csalni-hazudni, sütni a gesztenyénket a tűz mellett,eladni az országot,meg stb,stb,stb a végtelenségig...Aztán hogy mindezt elképzelem magamnak, hát csak még nagyobb tiszteletet érzek ezen rendkívüli,hajdani római császár iránt...Nem mindennapi jellem lehetett...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9599
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2018. 10. 14. 20:35    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Valahogy nem vettem észre, hogy mennyit írtál ebbe a topikba, Titusz! Gondolom, a forgás levitte a legújabbak közül és nem tűnt fel a helyén, hogy van újdonság!
Élvezem, ahogy írsz a standard kedvenc olvasmányaidról. Melyik fordításban olvasod az Odüsszeiát? Szívesen olvastam hajdan én is, de annyira nem szólított meg, mint téged.

Marcus Auréliushoz. Nekem a diktátor nem feltétlenül ellenszenves. Öregségemre meggyőzödtem róla, hogy a demokrácia sokszor egy kalap szamócát sem ér. Olyan embereknek van beleszólásuk komoly ügyekbe, akik abban nem tudnak dönteni, hogy a "b" betű hasát jobbra, vagy balra kell alakítani. Aki meg tud írni, többnyire a saját, rövidtávú érdekei szerint szavaz, ha egyáltalán fel bírja mérni, mi a saját érdeke, és nem valakinek az agymosása alapján szavaz.
Az ország, a társadalom hosszútávú érdekeit többnyire egy diktátor képes figyelembe venni és a dolgok irányát ennek megfelelően megszabni. És tudni kell, hogy ez az irány nem feltétlenül esik egybe az emberek napi, pillanatnyi érdekeivel.
A történelemben felvilágosult abszolutizmusnak nevezzük, ha jól emlékszem, amikor a nagy hatalmú uralkodó az ország jövőjét figyelembe véve irányít.
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9599
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2018. 10. 14. 20:44    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

A Sztrugackijokra te hívtad fel a figyelmemet.
Most a Nehéz istennek lenni-t olvasom éppen. Ami felettébb szórakoztat: a szcifibe burkolt tömény társadalomkritika. Annyira ötletes, ahogyan beburkolja (beburkolják), hogy a szovjet irodalomkritikán átcsússzon a könyv, de mindenki más értse.
Elég eseménydús a könyv, mégsem könnyű olvasmány, pontosan a társadalomkritika okán, ami sokszor leállítja az embert és újraolvasásra ösztönöz.
Olvastad?
Lényegében egy távoli bolygón, a földi emberiséghez hasonló társadalom nagyjából ezer évvel korábbi korban. A földi emberek pedig történelmi kísérletként megfigyelik az eseményeket. Elvben nem avatkoznak be, csak figyelnek. De persze, hogy beleavatkoznak.
_________________
Tudom, hogy hiszem.


A hozzászólás legutóbb hangya által 2018. 10. 14. 20:52-kor lett szerkesztve, összesen 1 alkalommal.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9599
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2018. 10. 14. 20:47    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Ernle Bradfordtól A ​megtalált Odüsszeusz-t felvettem az olvasnivalóim listájára.
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
Jadis
Főmágus


Csatlakozott: 2005.01.23. Vasárnap 20:38
Hozzászólások: 4439
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2018. 10. 15. 10:01    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

hangya írta:
Valahogy nem vettem észre, hogy mennyit írtál ebbe a topikba, Titusz! Gondolom, a forgás levitte a legújabbak közül és nem tűnt fel a helyén, hogy van újdonság!
Élvezem, ahogy írsz a standard kedvenc olvasmányaidról. Melyik fordításban olvasod az Odüsszeiát? Szívesen olvastam hajdan én is, de annyira nem szólított meg, mint téged.

Marcus Auréliushoz. Nekem a diktátor nem feltétlenül ellenszenves. Öregségemre meggyőzödtem róla, hogy a demokrácia sokszor egy kalap szamócát sem ér. Olyan embereknek van beleszólásuk komoly ügyekbe, akik abban nem tudnak dönteni, hogy a "b" betű hasát jobbra, vagy balra kell alakítani. Aki meg tud írni, többnyire a saját, rövidtávú érdekei szerint szavaz, ha egyáltalán fel bírja mérni, mi a saját érdeke, és nem valakinek az agymosása alapján szavaz.
Az ország, a társadalom hosszútávú érdekeit többnyire egy diktátor képes figyelembe venni és a dolgok irányát ennek megfelelően megszabni. És tudni kell, hogy ez az irány nem feltétlenül esik egybe az emberek napi, pillanatnyi érdekeivel.
A történelemben felvilágosult abszolutizmusnak nevezzük, ha jól emlékszem, amikor a nagy hatalmú uralkodó az ország jövőjét figyelembe véve irányít.

Egyetértek veled, amit a diktátorokról írsz. Szerintem is sokkal életképesebb berendezkedés, ha... és itt jön a lényeg: az a bizonyos diktátor nem a saját hatalmát (és zsebét) helyezi előtérbe, hanem az országét, illetve annak jólétét. Namármost, ilyen diktátorból sajnos nincs sok, pedig hiánypótló lenne.
Pedig optimális esetben, még a nép is hajlandó eltűrni átmeneti rosszabbodást annak érdekében, hogy később jobb legyen. A gond azzal van, ha csak a rosszabbodás van és kilátás sincs a javulásra. Ez semmilyen rendszerben nem vezet jóra, előbb-utóbb kiborul a bili.
_________________
"Megtanítani semmit nem lehet az embernek, csak segíteni, hogy rátaláljon önmagán belül."
/Galileo Galilei/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9599
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2018. 10. 15. 10:37    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Jadis írta:
hangya írta:
Valahogy nem vettem észre, hogy mennyit írtál ebbe a topikba, Titusz! Gondolom, a forgás levitte a legújabbak közül és nem tűnt fel a helyén, hogy van újdonság!
Élvezem, ahogy írsz a standard kedvenc olvasmányaidról. Melyik fordításban olvasod az Odüsszeiát? Szívesen olvastam hajdan én is, de annyira nem szólított meg, mint téged.

Marcus Auréliushoz. Nekem a diktátor nem feltétlenül ellenszenves. Öregségemre meggyőzödtem róla, hogy a demokrácia sokszor egy kalap szamócát sem ér. Olyan embereknek van beleszólásuk komoly ügyekbe, akik abban nem tudnak dönteni, hogy a "b" betű hasát jobbra, vagy balra kell alakítani. Aki meg tud írni, többnyire a saját, rövidtávú érdekei szerint szavaz, ha egyáltalán fel bírja mérni, mi a saját érdeke, és nem valakinek az agymosása alapján szavaz.
Az ország, a társadalom hosszútávú érdekeit többnyire egy diktátor képes figyelembe venni és a dolgok irányát ennek megfelelően megszabni. És tudni kell, hogy ez az irány nem feltétlenül esik egybe az emberek napi, pillanatnyi érdekeivel.
A történelemben felvilágosult abszolutizmusnak nevezzük, ha jól emlékszem, amikor a nagy hatalmú uralkodó az ország jövőjét figyelembe véve irányít.

Egyetértek veled, amit a diktátorokról írsz. Szerintem is sokkal életképesebb berendezkedés, ha... és itt jön a lényeg: az a bizonyos diktátor nem a saját hatalmát (és zsebét) helyezi előtérbe, hanem az országét, illetve annak jólétét. Namármost, ilyen diktátorból sajnos nincs sok, pedig hiánypótló lenne.
Pedig optimális esetben, még a nép is hajlandó eltűrni átmeneti rosszabbodást annak érdekében, hogy később jobb legyen. A gond azzal van, ha csak a rosszabbodás van és kilátás sincs a javulásra. Ez semmilyen rendszerben nem vezet jóra, előbb-utóbb kiborul a bili.


Ráadásul a diktátorok történelmi értékelését kezdetben azok végzik, akiket nem engedett érvényesülni, így idő kell a helyes álláspont kialakulásához.

Sztálinról tudjuk, hogy halála után volt három (3!) ruhája - téli és nyári -, és 1 cipője olyan állapotban, hogy a halott öltöztető nem akarta ráadni a koporsóban. Végül kénytelen volt, mert nem volt másik. Jó, persze az ellátása állami pénzből történt, de magának, a saját tulajdonának kb. ennyit szedett össze. A fizetését a gyerekeinek és a hozzá forduló szegényeknek adta, a könyvei jogdíjából alapította a Sztálin díjat, halála után valami két számjegyű összeg maradt utána.

Most találtam rá egy Zsukov nevű történészre, aki hat könyvben bizonygatja, hogy Sztálin volt a jó diktátor, az összes rettenetben, ami volt, mások bűnösök, különben sem volt akkora és olyan rettenet, mint amit eddig írtak róla.
Abban mindenképpen igaza van, hogy Sztálin a 30-as években olyan ipart teremtett a Szovjetunióban, amivel fejlett mezőgazdaságot lehetett teremteni és le lehetett győzni Hitlert.
Még csak járok a könyvek után, az előadásit hallgatom a youtubeon. De előre borítékolom a konklúziót, az igazság valahol középen lesz.
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
Jadis
Főmágus


Csatlakozott: 2005.01.23. Vasárnap 20:38
Hozzászólások: 4439
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2018. 10. 15. 13:19    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

hangya írta:
Jadis írta:
hangya írta:
Valahogy nem vettem észre, hogy mennyit írtál ebbe a topikba, Titusz! Gondolom, a forgás levitte a legújabbak közül és nem tűnt fel a helyén, hogy van újdonság!
Élvezem, ahogy írsz a standard kedvenc olvasmányaidról. Melyik fordításban olvasod az Odüsszeiát? Szívesen olvastam hajdan én is, de annyira nem szólított meg, mint téged.

Marcus Auréliushoz. Nekem a diktátor nem feltétlenül ellenszenves. Öregségemre meggyőzödtem róla, hogy a demokrácia sokszor egy kalap szamócát sem ér. Olyan embereknek van beleszólásuk komoly ügyekbe, akik abban nem tudnak dönteni, hogy a "b" betű hasát jobbra, vagy balra kell alakítani. Aki meg tud írni, többnyire a saját, rövidtávú érdekei szerint szavaz, ha egyáltalán fel bírja mérni, mi a saját érdeke, és nem valakinek az agymosása alapján szavaz.
Az ország, a társadalom hosszútávú érdekeit többnyire egy diktátor képes figyelembe venni és a dolgok irányát ennek megfelelően megszabni. És tudni kell, hogy ez az irány nem feltétlenül esik egybe az emberek napi, pillanatnyi érdekeivel.
A történelemben felvilágosult abszolutizmusnak nevezzük, ha jól emlékszem, amikor a nagy hatalmú uralkodó az ország jövőjét figyelembe véve irányít.

Egyetértek veled, amit a diktátorokról írsz. Szerintem is sokkal életképesebb berendezkedés, ha... és itt jön a lényeg: az a bizonyos diktátor nem a saját hatalmát (és zsebét) helyezi előtérbe, hanem az országét, illetve annak jólétét. Namármost, ilyen diktátorból sajnos nincs sok, pedig hiánypótló lenne.
Pedig optimális esetben, még a nép is hajlandó eltűrni átmeneti rosszabbodást annak érdekében, hogy később jobb legyen. A gond azzal van, ha csak a rosszabbodás van és kilátás sincs a javulásra. Ez semmilyen rendszerben nem vezet jóra, előbb-utóbb kiborul a bili.


Ráadásul a diktátorok történelmi értékelését kezdetben azok végzik, akiket nem engedett érvényesülni, így idő kell a helyes álláspont kialakulásához.

Sztálinról tudjuk, hogy halála után volt három (3!) ruhája - téli és nyári -, és 1 cipője olyan állapotban, hogy a halott öltöztető nem akarta ráadni a koporsóban. Végül kénytelen volt, mert nem volt másik. Jó, persze az ellátása állami pénzből történt, de magának, a saját tulajdonának kb. ennyit szedett össze. A fizetését a gyerekeinek és a hozzá forduló szegényeknek adta, a könyvei jogdíjából alapította a Sztálin díjat, halála után valami két számjegyű összeg maradt utána.

Most találtam rá egy Zsukov nevű történészre, aki hat könyvben bizonygatja, hogy Sztálin volt a jó diktátor, az összes rettenetben, ami volt, mások bűnösök, különben sem volt akkora és olyan rettenet, mint amit eddig írtak róla.
Abban mindenképpen igaza van, hogy Sztálin a 30-as években olyan ipart teremtett a Szovjetunióban, amivel fejlett mezőgazdaságot lehetett teremteni és le lehetett győzni Hitlert.
Még csak járok a könyvek után, az előadásit hallgatom a youtubeon. De előre borítékolom a konklúziót, az igazság valahol középen lesz.

Pont ezt akartam mondani, amit te is a végén: az igazság középen van. Ez általában így is szokott lenni, csak nehéz feltérképezni a forrásokat, hogy minél teljesebb képet kapj.

Mondok más diktátort: Mátyás király. Bizonyára nem volt népszerű a maga idejében a sok új adójával, amit bevezetett, de amiket elért vele az minimum az, hogy egy önmagát megvédeni képes, gazdaságilag önálló országot hozott létre. Ezért nyilván az igazságos Mátyás történetek bőven később keletkezhettek, sokkal borúsabb időkben.

Amúgy a történelem tanárom mondta mindig, hogy a történelmet a győztesek írják. Ebben elég sok minden benne van. Wink
_________________
"Megtanítani semmit nem lehet az embernek, csak segíteni, hogy rátaláljon önmagán belül."
/Galileo Galilei/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Olvasói Fórum Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: 1, 2, 3 ... 11, 12, 13  Következő
1 / 13 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.