Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Van vigasz és kiút?
Ugrás a köv. oldalra: 1, 2, 3 ... 17, 18, 19  Következő
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Életkérdések
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
=>Ghost<=
Neofita


Csatlakozott: 2008.09.21. Vasárnap 18:34
Hozzászólások: 213

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 01:42    Hozzászólás témája: Van vigasz és kiút? Hozzászólás az előzmény idézésével

Ne haragudjatok, hogy új témát nyitottam. Fájdalmamba kezdek beleőrlni, s úgy érzem, hátha itt kis vigaszra lelhetek.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem... Én 18 éves alapból erős személyiségű lány vagyok. Gimnáziumba tanulok 11.-es vagyok.
No, de nem is ez a lényeg. 3 hónappal ezelött, június 24.-én (akkor még csak 17 voltam) Vőlegényemmel (20)motoros balesetet szenvedtünk. Szivgörcs miatt nem birt fékezni egy kereszteződésnél, igy egy kamionnak mentünk neki. Őt életveszélyes, engem súlyos sérülésekkel vittek kórházba. Párom még 5 napig mesterséges kómában küzdött az életéért, de életét vesztette. Crying or Very sad Ő egy nagyon őszinte tanult ember volt, laza, de kapcsolatban komoly, igy nagyon is élveztük az életet együtt, és sok irigyünk volt. Nekem agyrászkódás, mind a két lábam eltört, egyik stabil törés, a másik háromszoros szilánkos nyilt boka, lábszár törés, combcsont, illetve medencetörésem lett. a mai napig járó keret segítségével közlekedem. Még egy mütét áll elöttem egy hónap múlva. A lábtörés nem érdekel, ahogyan az sem, hogy nem vok önellátó, bár idegesit, de ennél sokkal nagyobb a gyászom. Párom elvesztése számomra elfogadhatatlan, hihhetetlen. Azóta volt több öngyilkossági kisérletem mellyel sürgösségin kezeltek. Járnom kell pszichologushoz, de a gyógyszerek sem segítenek a fájdalmamon.
A családom magamra hagyott. Nővérem a balesetemkor elköltözött otthonról, azóta sem nagyon keres, mikor otthon van se nagyon beszél velem. Anyum dolgozik rendületlenül, és nem akar velem bajlódni. Bátyám meg egyetemista albérletbe lakik, de ő még látogat.
Közben egy másik nagy probléma derült ki. Anyum milliós adósságot csinált, méghozzá romákkal, akik fenyegetik, hogy fel gyujtsák a házat, meg h bántják őt, vagy a családot, igy keresztszüleimhez kellett, hogy költözzek bár nem akarok. Messze lennék még anyutól is, aki bár a legnagyobb bajba mondott le rolam, de csak az anyum. Messze lennek a sulimtol, a barataimtol, mindentől! Feladni az egesz itteni életem, nem akarom, de nincs más választásom! Anyumat is féltem, mert bár vett fel kölcsönt, hogy a cigányokkal kirendezze az adosságot, de ők nem fogják beérni ennyivel. De ez egy hosszú anyagi gonnd. Nem akarok elköltözni otthonról, de ha otthon maradok nincs eselyem mert lassan mar villany viz számlák nincsenek fizetve mert a cigányoknak kell adni a pénzt. Nővéremben biztam, hogy ő majd segit, de önző módon magamra hagyott, nagyon jó viszonyba voltam pedig vele, rám mindig számithatott. Hogy min megyek keresztül, azt talán el képzelni sem tudjátok, de nem is kivánom senkinek. Dióhéjban leírtam. De a legdurvábbat az egészben még nem irtam, s talán nagyon fel is kavarna.
Tényleg ne haragudjatok, gondolom ez a fórum nem azért van, hogy siránkozzak, de egyszerüen nem tudok az életemmel mit kezdeni.
Nagyon fáj az élet Crying or Very sad Crying or Very sad Crying or Very sad és nem tudom meddig birom még. Crying or Very sad Crying or Very sad Crying or Very sad Crying or Very sad
_________________
"Csodálatos az emberi szellem, mindegy, hogy milyen elkeserítő volt a tegnap, a végén mindig előre tudunk nézni!"
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
pihike
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2006.10.30. Hétfő 17:20
Hozzászólások: 1992

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 05:06    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szia Ghost

Hát bizony nagyon szomorú a történet, amit irtál magadról. Közben végig futkosott a hideg rajtam. Ha azt mondom, hogy sajnállak, azzal gondolom, hogy nem sokra mész. Ha gondolod, akkor szivesen küldök Neked Reikit, ha kéred, sőt az ismerőseimet is megkérhetem rá. Ha szeretnéd, akkor légyszives irj privit.
Az nagyon fontos dolog az életben, hogy elfogadj dolgokat. Tudom, hogy ezt mondani könnyü, de mégis próbállak valahogy megnyugtatni. Figyi, LESZ JOBB, HIDD EL.
Azon ne rágódj, próbálj meg ne rágódni, hogy mi miért történt... mindennek oka van, még ha nem is tudjuk.
Nem tudom, hogy milyen állapotban vagy lelkileg, csak sejtem. Nekem nagyon sokat segitettek a vezetett meditációk.
Szoktál meditálni? Irj egy kicsit többet magadról. Mi van benned? Düh, harag, félelem?

Vigyázz magadra és próbálj meg mindennap legalább egyszer mosolyogni és hidd el, hogy kerekebb lesz a világ. Smile
_________________
"Az az egy fontos, legyetek jók most, már nem kell túl sok a holnaphoz. Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Sieglinde
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.29. Péntek 12:23
Hozzászólások: 8686

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 07:43    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Ghost!
Nagyon közel van a tragédia, de az idő sok sebet begyógyít - most is csk ezt tudom mondani. Itt találsz megértő füleket és Segítőket egyaránt. Most csak annyit: ami nem öl meg, az erősít... Mindig éppen akkora terhet kapunk, amekkorát el tudunk viselni és amennyi előrevisz...
_________________
Kudarc nem létezik, csak késleltetett siker.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
Caravell
Orákulum


Csatlakozott: 2004.06.05. Szombat 7:27
Hozzászólások: 10710

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 08:14    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Ghost!
Megrázó, ami Veled történt és bár sokszor "megtérdeltetett" már az élet, csak sejtni tudom,h milyen nehéz most Neked. Nem csak Neked: Anyudnak is és bár a nővéred (mennyi idős?) "elmenekült" neki sem könnyebb, mert az ilyesmit nem lehet csak úgy otthagyni. Valószínűleg nem is tudja, hogyan is kellene hozzáállni a Te dolgaidhoz, érzéseidhez, öngyilkossági kísérleteidhez - az ilyesmi nem egyszerű dolog... és ezért nem beszélget Veled.
Ne gondold, hogy Anyud nem bajlódik Veled, de neki is borzasztó, tapasztalatból tudom,h egy anyának a tehetetlenséggel megküzdeni, mikor a gyermeke bajban van, milyen pokoli nehéz és mellette ott van a másik probléma. Ahogy olvasom, valószínűleg már az sem kis teljesítmény, hogy dolgozik "rendületlenül".
Az öngyilkosság nem megoldás - de ezt valószínűleg Te is tudod. A vőlegényed elvesztése megmásíthatatlan, olyasmi, amit el kell fogadnod. Talán segít ebben, ha most inkább a családod felé fordulsz és próbálod őket megérteni. Nehéz feladat a Te korodban és sok erőt kívánok hozzá!
Gyere közénk sokszor, egy kis mosoly, lazítás, amíg elfeledkezel a problémákról vagy éppen a problémák kiírása sokat segíthet.

Ölellek szeretettel!
Cara
_________________
„Mert a teknősbéka biztosan jár a lábán, ok ez arra, hogy szárnyát szegjék a sasnak?”
(E. A. Poe)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
=>Ghost<=
Neofita


Csatlakozott: 2008.09.21. Vasárnap 18:34
Hozzászólások: 213

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 13:06    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Koszonom, hogy mellettem vagytok és, hogy lelkileg egy kicsi életet leheltek belém! Szeretnék "beépülni" a fórumba, ha elfogadtok Smile

Hogy mi van bennem? Ezt a kérdést nehéz volna megválaszolni. Talán büntudat, de abból sok, mert mi van ha lebeszéltem volna párom, hogy akkor elinduljunk motorozni, vagy mi van ha én tereltem el a figyelmét, nem tudom. Önző dolog, de kicsit olyan, mintha magamra hagyott volna, pedig ő élni akart, ő szeretett élni, és volt is valaki.
Attól is félek, hogy ekkora csapást nem tudok túl élni. Az életem hullt darabokra.
Nővérem 21 éves, bátyám 20. Bátyám támogat, ahogy csak tud, amit becsülök is benne nagyon, de sajnos a többiek hátat forditottak nekem. Anyum kijelentette, hogy nem támogat. Nem akar állando félelemben élni, meg állandóan aggódni, igy inkább lemond rolam. Csalódtam a világban, és ugy érzem már nem akarok semmit az élettől.
_________________
"Csodálatos az emberi szellem, mindegy, hogy milyen elkeserítő volt a tegnap, a végén mindig előre tudunk nézni!"
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
aotan
Orákulum


Csatlakozott: 2006.09.26. Kedd 14:47
Hozzászólások: 5139
Tartózkodási hely: fantáziám mesevilága

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 13:14    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Ghost!
A topik címedre válaszul annyit mondanék neked,hogy igen,van vígasz,és kiút is.
Arra gondolom,hogy már te is rájöttél,hogy nem az öngyilkosság a kiút.Azzal nem oldanál meg semmit,és szeretteidnek is tengermély fájdalmat okoznál.Még ha most úgy tűnik is,hogy jobb a halál,nem veheted el saját magad elől a lehetőséget,hogy élj,hogy éld és élvezd újra az életet.
Vígaszra lelni sok mindenben lehet.Keresd barátaid társaságát,vagy foglald le magad valami új hobbival(én ezt tettem anno...bár az én gyászom kicsit másmilyen)
Gondolom a pszihológus is sokat segít,nem?
_________________
Tudd élni az életed,
ne felejts el élni!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
=>Ghost<=
Neofita


Csatlakozott: 2008.09.21. Vasárnap 18:34
Hozzászólások: 213

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 13:47    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nem a pszichologus elintezte annyival a temérdek nyugtatót írt fel, neki csak egy munkadarab vagyok. Hát a családom többségben hátat fordit, ahogy lassan a barátok is beleunnak, ugyebar jarni nem tudok igy nem birok elmenni hozzajuk csakha ők látogatnak. Így fekvő betegként nincs mi lefoglaljon. Nincs kilátás jobb jövöre... Crying or Very sad Crying or Very sad Párom nélkül nem akarok boldog sem lenni! Crying or Very sad Crying or Very sad
_________________
"Csodálatos az emberi szellem, mindegy, hogy milyen elkeserítő volt a tegnap, a végén mindig előre tudunk nézni!"
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
gincsi
Orákulum


Csatlakozott: 2002.03.27. Szerda 1:00
Hozzászólások: 6094

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 13:54    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

=>Ghost<= írta:
Nem a pszichologus elintezte annyival a temérdek nyugtatót írt fel, neki csak egy munkadarab vagyok. Hát a családom többségben hátat fordit, ahogy lassan a barátok is beleunnak, ugyebar jarni nem tudok igy nem birok elmenni hozzajuk csakha ők látogatnak. Így fekvő betegként nincs mi lefoglaljon. Nincs kilátás jobb jövöre... Crying or Very sad Crying or Very sad Párom nélkül nem akarok boldog sem lenni! Crying or Very sad Crying or Very sad


Pedig Ő azt akarná!!! Azt írtad, hogy ő akart, szeretett élni. De kettőtök közül neked adatott meg a lehetőség. Szerintem élj vele, mert ő sem vágyott másra. És egyébként is, akiket szeretünk velünk vannak test nélkül is. Szerinted Ő ilyen boldogtalannak akar látni?
Te hogy bántál a családoddal a baleset után? Tudod, aki hárít, és befordul, azt nehéz támogatni...
Keress másik pszichológust sürgősen! Vagy még jobb egy lelki segítő. Pesten laksz?
Minden részvétem a tiéd, Isten kegyelmének köszönhetően nem volt még sosem részem ilyen nagy csapásban! Kitartás! Jönnek még új napok!

Szeretettel:

Gina
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
hana
tünde


Csatlakozott: 2003.12.23. Kedd 20:22
Hozzászólások: 13543

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 13:59    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Egyetértek gincsikével. Írtam Neked privit, el tudtad olvasni?
_________________
Érezd magad jól!Későbbre jár, mint gondolnád!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
=>Ghost<=
Neofita


Csatlakozott: 2008.09.21. Vasárnap 18:34
Hozzászólások: 213

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 14:22    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

gincsi írta:
=>Ghost<= írta:
Nem a pszichologus elintezte annyival a temérdek nyugtatót írt fel, neki csak egy munkadarab vagyok. Hát a családom többségben hátat fordit, ahogy lassan a barátok is beleunnak, ugyebar jarni nem tudok igy nem birok elmenni hozzajuk csakha ők látogatnak. Így fekvő betegként nincs mi lefoglaljon. Nincs kilátás jobb jövöre... Crying or Very sad Crying or Very sad Párom nélkül nem akarok boldog sem lenni! Crying or Very sad Crying or Very sad


Pedig Ő azt akarná!!! Azt írtad, hogy ő akart, szeretett élni. De kettőtök közül neked adatott meg a lehetőség. Szerintem élj vele, mert ő sem vágyott másra. És egyébként is, akiket szeretünk velünk vannak test nélkül is. Szerinted Ő ilyen boldogtalannak akar látni?
Te hogy bántál a családoddal a baleset után? Tudod, aki hárít, és befordul, azt nehéz támogatni...
Keress másik pszichológust sürgősen! Vagy még jobb egy lelki segítő. Pesten laksz?
Minden részvétem a tiéd, Isten kegyelmének köszönhetően nem volt még sosem részem ilyen nagy csapásban! Kitartás! Jönnek még új napok!

Szeretettel:

Gina



Köszönöm, üzeneted sokat monnd, és vigasztaló, köszönöm, és van benne igazság! Ő is szeretne, hogy boldog legyek de nála nélkül, nem látok értelmet az életnek! Nagyon jól megvoltunk, kis vitáink voltak, mint minden kapcsolatban, de nagyon boldogok voltunk, sok irigyunk volt. Egyik baratnőm azt mondta, hogy amikor együtt látott minket leritt rolunk a boldogság, jo volt ránk nézni, ahogy ha egymás szemébe néztünk, csillogott a mindkettőnk szeme a bologságtól. Ilyen párkapcsolatom sosem lesz mégegy, és nem is akarom, hogy bárki a helyére lépjen Crying or Very sad Crying or Very sad Crying or Very sad Crying or Very sad Crying or Very sad
_________________
"Csodálatos az emberi szellem, mindegy, hogy milyen elkeserítő volt a tegnap, a végén mindig előre tudunk nézni!"
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
=>Ghost<=
Neofita


Csatlakozott: 2008.09.21. Vasárnap 18:34
Hozzászólások: 213

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 14:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

hana írta:
Egyetértek gincsikével. Írtam Neked privit, el tudtad olvasni?


Persze el birtam, és nagyon köszönöm! Válaszoltam!
_________________
"Csodálatos az emberi szellem, mindegy, hogy milyen elkeserítő volt a tegnap, a végén mindig előre tudunk nézni!"
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Caravell
Orákulum


Csatlakozott: 2004.06.05. Szombat 7:27
Hozzászólások: 10710

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 14:54    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

=>Ghost<= írta:
Ilyen párkapcsolatom sosem lesz mégegy, és nem is akarom, hogy bárki a helyére lépjen Crying or Very sad Crying or Very sad Crying or Very sad Crying or Very sad Crying or Very sad


Kérdésedre válaszolva: van vígasz és kiút, de csak, ha Te is akarod.
Tudod, valameddig normális a fájdalom, a passzivitás, azután az is elfogadható, hogy lelkiismeretfurdalásod van (igazad ebben nincs, de gyakran éreznek ilyet, akik elveszítettek valakit) és van egy dühös, és ahogy írod "önző" fázis... az ember sokmindenen átmegy és így normális. De ne ragadj bele egyikbe sem. Idővel tovább kell lépni.
Talán kérd meg a bátyád, hogy könyvtárból hozzon ki Neked olyan könyveket, amik segítenek a gyászod feldolgozásában. Meg kell vele bírkóznod és sem az öngyilkosság, sem a gyógyszerözön nem megoldás.
_________________
„Mert a teknősbéka biztosan jár a lábán, ok ez arra, hogy szárnyát szegjék a sasnak?”
(E. A. Poe)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
aotan
Orákulum


Csatlakozott: 2006.09.26. Kedd 14:47
Hozzászólások: 5139
Tartózkodási hely: fantáziám mesevilága

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 16:17    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Idézet:
Ilyen párkapcsolatom sosem lesz mégegy, és nem is akarom, hogy bárki a helyére lépjen


Nem ilyen tényleg nem lesz több...és hidd el senki nem fog a helyére lépni.
_________________
Tudd élni az életed,
ne felejts el élni!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
gerleimari
Főmágus


Csatlakozott: 2007.08.14. Kedd 11:28
Hozzászólások: 3701
Tartózkodási hely: BUDAPEST

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 16:20    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves kicsi Ghost!
Kérlek, ne add fel! Biztosan azért szeretett a kedvesed, mert kedves és erős lány vagy. Hidd el, ő figyel téged és nagyon rossz lehet azt látnia, hogy fel akarod adni!Mostanában annyi rossz ért, hogy ezután egészen biztosan kell hogy jó is jöjjön! Lehet, hogy Anyukád azért nem nagyon törődik veled, mert félt a hitelezőitől. /Külömben nem értem, miért nem jelenti fel őket! Mostanában végre utólérik ezeket a szélhámosokat akik uzsorakamattal gyötrik a szegényeket/
A nővérednek meg hidd el, szintén eléggé rossz lehet, hogy nem tud semmi vigasztalót mondani neked.Vannak olyan tipusú emberek, akik kikerülik a szenvedőket, ha nem tudnak segiteni nekik.Látok néha az utcán embereket, akik kikerülik a vakokat, ahelyett hogy segitenének.Egyszer egy ilyen ismerősömtől megkérdeztem, miért teszi. Azt válaszolta, hogy nagyon bántja, hogy nem tudja, hogyan álljon hozzá a fogyatékossághoz.
Édes szivem! Erős és bátor kislány vagy, ha már eddig eljutottál! Ez már fél győzelem, mégegyszer kérlek, hogy ne add fel! Lehet, hogy te sem tudod, csak utólag jössz majd rá, hogy a nehezén már túlvagy! Olyan fiatal vagy, és hidd el, az élet gyönyörű adomány, minden bajával együtt!
Ha valami miatt elkeseredek, csak arra szoktam gondolni, hogy mennyi bajjal, gonddal, betegséggel élnek emberek és mégsem adják fel.
Kicsi Ghost! Hidd el, még számtalan szép év vár rád, hiszen kiérdemelted!
Milliószor ölel : Zsebimama
_________________
ZSEBIMAMA
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
gincsi
Orákulum


Csatlakozott: 2002.03.27. Szerda 1:00
Hozzászólások: 6094

HozzászólásElküldve: 2008. 09. 27. 19:26    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Ma délután bokros teendőim végzése közben sokszor eszembe jutottál Te, aki szenvedsz. Minduntalan eszembe furakodott az a gondolat, hogy megosszak veled egy szeletet az életemből.

Ímé:

Tavaly februárban az én imádott Mamikám a karjaim közt halt meg. Hihetetlenül erős ez az emlékem, még most is beleborzongok. De csak annyi részletet mondanék el, hogy egymagam voltam vele otthon, hat hónapos pocaklakóval a hasamban.
Az elkövetkező egy hétben folyamatosan éreztem, hogy ott van velünk. Csak éppen nem láttam őt, de éreztem még azt is, ahogy megszemlézi a készülő ebédet. Az egy éves "nagy"fiam sokszor köszönt, integetett is neki. Ez a fájdalom és sokk érzése ellenére nagyon jó volt! Aztán majdnem egy héttel később egyszer csak éreztem, hogy elmegy. Tényleg, végleg. Aznap este sírtam először igazán. Azon a nyáron minden délután megjelent a kertünkben egy pillangó ugyanabban az időpontban. Folyton ránk szállt, a gyerekek fejére, a kinyújtott kezünkre. Mi úgy gondoljuk a férjemmel, hogy nem csak egy egyszerű lepkéről van szó. Tavasszal aztán újra megjelent, és idén is minden délutánt velünk töltött az udvaron...
És nem telik el úgy nap, hogy ne emlegetnénk, gondolnánk rá. Bennem most már csak nagy-nagy békesség és öröm van, ha rá gondolok, mert tudom, érzem, hogy neki is jó így, és hogy mindig velünk lesz, amikor csak kell.

És most már azt is tudom, hogy azért maradt velünk egy teljes hetet, mert én nem tudtam még elengedni. Pedig el kell. A megholtaknak is megvan a maguk helye, ahol ők otthon vannak. És az nem ez a világ. De hidd el, onnan is velünk tudnak lenni.

A te szerelmed is veled lesz mindig egész életedben. Ha nehéz helyzetben leszel, akkor csak Őrá kell majd gondolnod és erőt meríthetsz az emlékéből. Tudod, sok-sok embernek még fél év zavartalan boldogság sem jut osztályrészül. Te pedig milyen sok gyönyörű élményt tudhatsz magadénak. Tudom, hogy most még nagyon fáj. De kérlek, hallgass Caravellre és próbálj minden nap egy-egy lépést tenni a további életed felé. Sok minden vár még, és sokaknak van szükségük RÁD. (például Anyukádnak, aki minden bizonnyal élete legnagyobb kátyújában van.)

Továbbra is szeretettel gondolok rád! Kitartás!

Gina
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Életkérdések Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: 1, 2, 3 ... 17, 18, 19  Következő
1 / 19 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.