Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Course in Miracles
Ugrás a köv. oldalra: 1, 2  Következő
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Asztro - Ezo
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
norbertop
Neofita


Csatlakozott: 2009.02.03. Kedd 20:28
Hozzászólások: 9

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 10:55    Hozzászólás témája: Course in Miracles Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

Ismeritek a Course in Miraclest?


Az Út a csodákhoz egy olyan jelenség, amely több ezer ember életére van rendkívüli hatással. E három részből álló könyv egy 1965-ben kezdődött belső diktálás során érkezett a Columbia University (Columbia Egyetem, USA) egyik pszichológusához. Tízévnyi előkészület után, először 1976-ban adta ki a Kurzus anyagát a Foundation for Inner Peace (Belső Béke Alapítvány, USA). Azóta mind az ötven amerikai államban, és közel ötven más országban több, mint 1.500.000 példányát vásárolták meg az élet legkülönbözőbb területéről érkező, mindenféle vallású nők és férfiak, anélkül, hogy a könyvet bárhol is reklámozták volna.


A Kurzus egyik részét a 669 oldalnyi Szöveg alkotja, amely e gondolkodási rendszer alapját képező elméleti hátteret adja meg. A 488 oldalas Diákok tankönyve 365, az év minden napjára szóló feladatot tartalmaz, melyet arra terveztek, hogy a Szövegben kifejtett információkkal összhangban, az elmét képezze. A Tanítók Kézikönyvének 92 oldala olyan kérdésekre válaszol, melyek nagy valószínűséggel felmerülnek mindenkiben, aki elvégzi a Kurzust, valamint a könyvekben használt néhány alapfogalmat tisztázza. Bár a Kurzus alapvetően teljesen önállóan végezhető, mégis világszerte több száz tanulócsoport alakult.

Bizonyos értelemben az Út a csodákhoz újrafogalmazza a főbb világvallások bölcsességének alapigazságait. A Kurzus anyaga azonban spirituális tanítás – nem pedig egy újabb vallás. Bár keresztény terminológiát használ, alaptermészete ökumenikus, valamint kijelenti, hogy „egyetemes hittudomány nem létezik, azonban a világméretű megtapasztalás nem csak lehetséges, hanem szükséges is”. A Kurzus nem nevezi magát az „egyetlen útnak”, sőt világosan megfogalmazza, hogy csak egy, a személyes átalakulást elősegítő, több ezer „egyetemes tanulóösvény” közül.

Az Út a csodákhoz nyelvezete kivételesen mély és gazdag. A Szöveg és a Diákok tankönyvének több része kifejezetten költői, sőt, „blank verse” (10 vagy 11 szótagos, jambusokból álló, rím nélküli verssor) formában íródott. Emiatt sokan a világirodalom legértékesebb művei közé sorolják e könyvet. A Kurzus intellektuálisan kifinomult gondolatrendszert épít fel. A spirituális inspirációt mély pszichológiai rálátással párosítja, miközben olyan jelenségekkel foglalkozik, mint a hiedelmek, a védekező mechanizmusok, az észlelés és az identitás.

Ugyanakkor az Út a csodákhoz rendkívül gyakorlatias. A Tankönyv napokra lebontott feladatai egy szisztematikus, lépésről-lépésre működő megközelítést kínálnak, mely segítségével jól alkalmazhatók a Kurzus alapelvei. Ezek a leckék nem igényelnek sok időt, vagy hosszantartó gyakorlást, de elvégzésükhöz szükség van a hajlandóságunkra ahhoz, hogy a világra vonatkozó értékrendünk minden alkotóelemét megkérdőjelezzük, valamint ahhoz, hogy képesek legyünk a dolgokat másként – Isten szemével – látni.

Az Út a csodákhoz tanításai szerint két alapvető gondolatrendszer létezik: az egyik az észlelésé, a másik a tudásé. Az észlelés gondolatrendszere önmagából fakadóan egy látszólagos világot épít, mivel az értelmezésen alapul, nem pedig a tényeken. Alapját az Istentől és egymástól való elkülönültségünkre vonatkozó hiedelmünk képezi. Ebből fakadóan hiszünk a gonosz, a bűn, a bűntudat, a félelem és a hiány létezésében. Mindez a látszatok világa, a születéssel és a halállal, az idővel és az állandó változással. Az észlelés eme gondolatrendszerét nevezi a Kurzus egónak; olyan hiedelmek sorozatának, amelyek középpontja a test, mint egyetlen valóság, valamint létezésünk határa.

A tudás világa azonban az igazságról szól. A Kurzus tanításai szerint a valódi világ – amely az igazságot tükrözi – csak spirituális látással észlelhető; testünk szemei nem látják. Az egység, a szeretet, az ártatlanság és a bőség világa a tudásé. A Kurzus szerint a valóságot kizárólag Isten gondolatai alkotják, melyek szeretetteljesek, állandóak, időtlenek és örökkévalók. A gonoszság, a bűn és a bűntudat a téves észlelés eredményei. A bűn nem más, mint a szeretet hiánya; egy hiba, amely korrekciót és szeretetet igényel, nem pedig bűntudatot és büntetést.

Ha az észlelés világában – vagyis az ego gondolatrendszerében – ragadunk, az olyan, mintha csapdába estünk volna egy álomban. Ahhoz, hogy a valóságban felébredhessünk, a visszájára kell fordítanunk a gondolkodásunkat, és ki kell javítanunk a hibáinkat. A felébredéshez segítségre van szükségünk, mert fizikai érzékelésünk csak azokat az információkat fogadja el, amelyek az álom valóságosságában való hitünket erősítik. Az Út a csodákhoz a felébredés ösvényét kínálja nekünk azzal, hogy felhívja figyelmünket általános észlelésünk és identitásunk érzékelésének torzulásaira. Módszert ad a kezünkbe ahhoz, hogy korrigálhassuk e tévedéseket, és tisztábban láthassuk önmagunkat és a világot is. Az észlelés e megváltozását nevezi a Kurzus csodának.

Sok más gondolatrendszertől eltérően az Út a csodákhoz nem javasolja a világtól való elvonulást. Tanítása szerint kapcsolataink a tanulás, a felébredés és a gyógyítás egyedülálló lehetőségét rejtik. A Kurzus több megközelítési módot is ajánl, melyek segítségével meggyógyíthatjuk a félelem és a hiány érzésén alapuló kapcsolatokat. A többi emberhez való viszonyulásunkat arra használhatjuk, hogy elengedjük a múltat, a bűntudat és a sérelmek minden terhével együtt. Ehhez az eszköz az önmagunknak és a többieknek való megbocsátás. A Kurzus értelmezése szerint a megbocsátás az, amikor felismered, hogy a sérelem, amely testvéred részéről ért, a valóságban nem történt meg. A megbocsátás nem nézi el a bűnöket és teszi ezzel valóságossá őket. Az ő szemszögéből a bűn elkövetése nem történt meg. A megbocsátás nem a támadásról vagy a gyűlöletről szól, hanem a szeretet megnöveléséről ott, ahol erre a szükség megmutatkozik. Ha képesek vagyunk ilyen módon megváltoztatni észlelésünket, elmozdíthatjuk természetes örökségünk, a szeretet jelenlétének tudatosítása előtt tornyosuló akadályokat.

Az Út a csodákhoz célja, hogy kiképezzen rá, hogyan tudunk Isten hangjára, a Szent Szellemre figyelni. Isten elméjének kiterjesztéseként ő szolgál belső vezetőnkként; irányítja a gondolatainkat, pontosan megmondja, hogy mi a teendőnk, és megfelelő irányba tereli minden erőfeszítésünket. A valódi hatékonyság érdekében az a dolgunk, hogy megtanuljunk saját, belső tanítónkra hagyatkozni, ahelyett, hogy kívülről várnánk a segítséget. E vezettetés által rábukkanhatunk az egyedül nekünk szánt, Istentől kapott feladatunkra.

Forrás:
www.comtud.com
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
norbertop
Neofita


Csatlakozott: 2009.02.03. Kedd 20:28
Hozzászólások: 9

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 10:58    Hozzászólás témája: felolvasás és értelmezés Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziaszok!

Most pénteken, február 6.-án a Course in Miracles, azaz a Csodák könyvéből lesz felolvasás és értelmezés a Hotel Tulip Inn-ben.

Ezen kívül lesz szó a február közepén Magyarországon másodjára megrendezésre kerülő 9 napos Avatár tanfolyamról.
Az Avatar a legerőteljesebb, legtisztább önfejlesztő program, ami létezik.

2009. február 6-án, pénteken 17 óra
Hotel Tulip Inn (Üllői út 94-98.) Millennium I-II. terem


Bővebb információ:

http://www.avatarepc.hu/

www.comtud.com
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
norbertop
Neofita


Csatlakozott: 2009.02.03. Kedd 20:28
Hozzászólások: 9

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 11:02    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szárnyalj szabadon!

Szárnyalj szabadon! Szárnycsapkodást hallottam kiszűrődni a házból. Amint bejöttem a teraszról, megláttam, hogy egy kis csíkos barna madárka küzd azért, hogy kirepüljön a felső szint egyik csukott, nem nyitható ablakán keresztül. Összerezzentem, valahányszor meghallottam a tompa ütődést, amint a madárka nekicsapódott az ablaktáblának. A bejárati ajtó és a terasz tolóajtaja nyitva voltak, és gyorsan kinyitottam a felső szint ablakait is. Mégis, a kismadár tovább küszködött. Nehéz volt ezt látni, különösen, mivel annyi nyitott ajtón és ablakon keresztül tudott volna könnyedén kirepülni.
Ahogy néztem ennek a csöppnyi teremtménynek a harcát, eszembe jutott, hányszor próbáltam meg ugyanígy legyőzni egy problémát, amikor olyan világosnak tűnt, hogy mit kéne tennem! Ő sem akart mást, mint túljutni azon az akadályon, ami elállta az útját. Látta, ahogy a többi madár szabadon repked, és a szomszédos almafáról vidáman csipeget. Ő viszont csapdában érezte magát, kétségbeesetten fáradozva azon, hogy kiszabaduljon. Sokan érzünk hasonlóan, amikor egy élethelyzetünk érthetetlennek és igazságtalannak látszik.

A madár tudta, mit akar. Mindent megtett, ami csak erejéből tellett. Mégis, valami, amit nem látott, visszatartotta. Az Avatár tanfolyamon ezt a valamit „átlátszó”, azaz „transzparens” hitnek nevezünk. Egy transzparens hit anélkül hat ránk, hogy észrevennénk létezését. Olyan hit vagy vélemény ez, amit valamikor a múltban igaznak fogadtunk el, és most már annyira megszoktuk, hogy már nem is vagyunk tudatában. Csupán a következményt látjuk, azt a korlátozó hatást, amit életünkre gyakorol, majd csodálkozunk, miért nem változnak már a dolgok.

Mint a „láthatatlan”, rögzített ablaktábla, ami a madár szenvedését okozta, ugyanígy a mi szenvedésünket is rögzült, ám transzparens hiteink okozzák. Amint nyitottá válunk az új lehetőségek iránt, visszanyerjük a szabadságunkat. Az Avatár tanfolyam egyik gyakorlata segít abban, hogy elég messze hátralépjünk, ahonnan képesek vagyunk meglátni, valójában mi áll az utunkban. Ehhez csupán őszinteségre és felfedezőkedvre van szükségünk….

Meghatottan mosolyogtam, amint tanúja voltam, ahogy a madárka egyszer csak másik utat próbál ki, és felröppen a magasba. Ugyanilyen megindító látni, amint az emberek kilábalnak szenvedéseikből és elkezdik azt tenni, amit igazából szeretnének. Micsoda felszabadulás! Az Avatár eszközeivel „a határ a csillagos ég” – vagy még az sem.

Avatar Journal, 2002. A Star's Edge engedélyével.
©Minden jog fenntartva.
www.avatarepc.hu
www.comtud.com
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
norbertop
Neofita


Csatlakozott: 2009.02.03. Kedd 20:28
Hozzászólások: 9

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 11:04    Hozzászólás témája: Hibáztatás Hozzászólás az előzmény idézésével

Hibáztatás

Szoktál időnként valakit vagy valamit hibáztatni azért, amit épp átélsz? Előfordul, hogy önmagadon kívül keresed okát annak, amit érzel? Mintha érzéseid és az, ahogy kezeled őket, valahonnan máshonnan származnának...
Sokan tapasztaltuk meg valamikor életünk folyamán, hogy ha valaki mást hibáztatunk a velünk történtekért, ezzel figyelmet tudunk magunkhoz vonzani. Lehet, hogy egyetértést kaptunk így, netán támogatást, esetleg együttérzést azért, amit a külvilág "tett velünk". Az is meglehet, olyan jó érzés volt átélni a felénk fordult figyelmet, hogy az áldozatszerep bevált módszerré vált arra, hogy érezzük, törődnek velünk. Gyakran bármilyen viselkedési mechanizmust képesek vagyunk magunkévá tenni azért, hogy szeretetet kapjunk - akár az áldozatét is.

Többféleképpen csalogathatjuk magunkhoz a figyelmet: azzal, ha "igazunk van", ha erősek vagyunk, ha gyengék vagyunk, ha megbántódunk, ha a legjobbak vagyunk valamiben... Mi mindent mondunk azért, hogy figyelmet kapjunk vagy egyetértést váltsunk ki a másikból! Például: "apu, Kati bántott!", "ez a tanár hibája", "annyi mindent megteszek érted", "miért is lennék őszinte, amikor senki sem az", "a főnököm tisztességtelen"... Hasonló igazságokat nyilvánítunk ki, majd megkeressük azokat, akik megerősítik ezen "okokat", amelyek boldogtalanná vagy dühössé tesznek minket. Ahelyett, hogy figyelmünket arra helyeznénk, amit megteremteni vagy megtapasztalni szeretnénk, vagy amit önmagunkban meg tudunk változtatni, gyakran arra pazaroljuk teremtő energiánkat, hogy megerősítést kapjunk abban, miért is rossz vagy megoldhatatlan az adott helyzet.

Vajon mennyi energiát fordítunk arra, hogy megvizsgáljuk, ami épp történik, esetleg nem tart-e tükröt valaminek, amit a saját életünkben teszünk? Persze nem az a cél, hogy ha ezt felismerjük, akkor mások helyett ezentúl inkább önmagunkat hibáztassuk, hanem, hogy változtatni tudjunk. Amikor vádoljuk vagy sajnáljuk magunkat, valójában azt az energiát csapoljuk meg, amelyre a szituáció kezeléséhez szükségünk van. A belátás erőt ad ahhoz, hogy figyelmünket a lehetőségekre irányítsuk, ezáltal pedig szabaddá válunk!

Mi lenne, ha ezentúl hibáztató késztetéseinkre úgy tekintenénk, hogy ezek lehetőséget adnak önmagunk mélyebb ismeretére, arra, hogy felismerjük saját félelmeinket és korlátainkat? A külvilágot hibáztató helyzetek segítenek meglátni, mikor akarunk magunkhoz kívülről figyelmet vonzani azzal, hogy eljátszuk az áldozat szerepét... (Legyünk résen, hiszen nagyon sokféle jelmezt ölthet magára egy áldozat!)

Lehet, hogy valahol útközben magunkévá tettük azt a hitet, hogy a hibáztatás hatékony mód arra, hogy kibújjunk a felelősség alól. Esetleg ezt a taktikát alkalmaztuk azért, hogy ne kelljen olyan sok mindent megtennünk. Gondolom, biztos eszedbe jut néhány ismerős, akik ezt a módszert alkalmazzák - és persze másokon könnyebben vesszük észre az elkerülő stratégiákat...

Az Avatár tanfolyam gyakorlatai lehetővé teszik, hogy leépítsük azokat a hiteket - és a rájuk épülő viselkedésmódokat -, amelyeket nem tartunk tovább minket segítőknek, és helyettük kiépítsük azokat, amelyeket szándékunk szerint választunk. Képessé válunk arra, hogy felismerjük láthatatlan hiteinket, amelyek ismétlődő mintákat teremtenek életünkben. Rádöbbenhetünk, hogy tapasztalatainkat hiteink vonzzák magukhoz, ezáltal pedig elindulhatunk a tudatos teremtés szabadsága felé.

Igazán erőt tud adni, ha megfigyeljük, mik azok a dolgok, melyekért a külvilágot (másokat vagy a körülményeket) hibáztatjuk. Már pusztán a felismerés - miszerint itt mást vádolok saját elégedetlenségemért - segít abban, hogy felelősséget kezdjünk vállalni ezeken a területeken. Ez az első lépés a változás felé vezető úton. Sokat segíthetünk magukon, ha egyszerűen feltesszük a kérdést: "kit vagy mit okolok azért, mert..." (itt gondolj valami olyasmire, ami szenvedést okoz számodra). Vagy pedig, figyeljük meg, miért vagyunk haragosak vagy bánatosak, majd kérdezzük meg magunkat: "mit gondolok, valójában kinek a hibája ez"? Válaszunk belátásokhoz vezet. (Ha netán saját magunkat okoljuk, nos, az Avatár kurzus 3. része jól kezeli a hibáztatást ebből a nézőpontból is.)

Érdekes dolog történik, amikor mást teszünk felelőssé azért, amit érzünk: amikor azt hisszük, valaki más az oka annak, ahogyan megtapasztalunk bizonyos dolgokat, akkor arra kell várnunk, hogy ők változzanak valamiben, ha jobban szeretnénk magunkat érezni. Azt hiszem, mindannyian ismerjük, milyen arra várni, hogy valaki megváltozzon, hogy mi jobban érezzük magunkat...

A hibáztatás megfoszt minket attól, hogy megvalósítsuk álmainkat. Bármilyen érzésből is keresünk többet - mondjuk szeretnénk boldogabbak lenni, jobban irányítani az életünket, több szeretetet kapni, nagyobb bőséget teremteni magunknak, stb. -, vizsgáljuk meg alaposan, kit vagy mit okolunk azért, amiért nem kapjuk meg, amire vágyunk. Gyerekkorunkat, szüleinket, társunkat, a világ vezetőit, gyerekeinket, munkánkat, egészségünket, önmagunkat...? Meddig akarunk még várni arra, hogy a dolgok megváltozzanak, hogy az életünk jobb legyen?

Ha készen állsz arra, hogy más lehetőségeket is felfedezz és álmaidat megvalósítsd, az Avatár tanfolyam segít abban, hogy saját teremtményedként tekints mindarra, ami történik veled, és megtapasztald, milyen hatalmas belső erővel bírsz.

Holly Riley
Avatár tréner
Avatar Journal 2002, a Star's Edge engedélyével.
©Minden jog fenntartva.
www.avatarepc.hu
www.comtud.com
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
dywir
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2008.02.27. Szerda 16:04
Hozzászólások: 2037

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 11:05    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Feltehetted volna a linkajánlóba Evil or Very Mad
_________________
"Minden eseménynek, történésnek megvan a maga oka - minden válasz valamire. Ezért bizton állíthatjuk: nincs véletlen."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
norbertop
Neofita


Csatlakozott: 2009.02.03. Kedd 20:28
Hozzászólások: 9

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 11:06    Hozzászólás témája: Elég az ellenérzésekből! Hozzászólás az előzmény idézésével

Elég az ellenérzésekből!

Talán olykor veled is megesik, hogy rádtörnek a harag, a bánat, a zavarodottság érzései. Esetleg időnként úgy tűnik, a dolgok kicsúsznak a kezed közül. Nos, ezek a jelek mindig arra utalnak, hogy valaminek ellenállunk - például egy érzelemnek, vagy mondjuk annak, hogy netán elvesztünk valamit... Ellenérzés lehet bennünk az iránt, hogy valamit kimondjunk, vagy éppen, hogy nekünk mondjanak valamit. Lehet, hogy nem akarunk olyanok lenni, mint anyánk vagy apánk, lehet, hogy nem akarunk szegények vagy betegek lenni, lehet, hogy nem akarunk olyanok lenni, amilyenek épp vagyunk...
Az ellenállással kapcsolatban az a megdöbbentő, hogy úgy működik, mint a ragasztó. Az ellenérzés (a nem-akarom/nem-szeretem-érzés) hozzáragaszt bennünket ellenérzésünk tárgyához. A legbiztosabb módszer, hogy valamit tartóssá tegyünk, ha ellenállunk a dolognak. Ellenérzéseink rengeteg energiát emésztenek fel és rengeteg figyelmet vonnak el attól, amit megteremteni szeretnénk.
Vajon mekkora részben teszünk valamit azért, mert élvezzük magát a dolgot, és mekkora részben azért, mert ellenállunk valaminek? Azért dolgozunk-e esetleg, mert nem akarjuk, hogy ne legyen pénzünk? Netán azért edzzük magunkat, hogy ne legyünk túlsúlyosak vagy ne veszítsük el az egészségünket? Azért tartunk ki egy kapcsolat mellett, mert nem akarunk egyedül lenni? Azért nem mondunk teljesen igazat, mert tartunk attól, hogy az emberek megtudják, mit érzünk valójában?
Sokan egész eddigi életünket azzal töltöttük, hogy ellenálltunk a dolgoknak. Talán már olyan ügyesen kiképeztük erre magunkat, hogy észre sem vesszük, mennyire leblokkoljuk ezzel figyelmünk és teremtőenergiánk szabad áramlását. Képtelenek vagyunk rá, hogy védőpáncélunkat leengedjük, mivel félünk bizonyos dolgok megtapasztalásától.
Csakhogy, sokszor olyan régóta állunk ellen bizonyos dolgoknak, hogy teljesen elfelejtjük, valamikor mi voltunk azok, akik az ellenérzést választottuk. Ellenállásunk megszokássá válik, régi elképzeléseink lekötik energiáinkat. El tudod képzelni, milyen az, amikor ezek az energiák felszabadulnak és újra élettel telinek érezzük magunkat?
Pontosan ez történt velem az Avatár tanfolyamon. Rádöbbentem, hogy aki akkor voltam, jórészt azoknak a dolgoknak az eredője, amik iránt ellenérzéssel viseltettem. Például nem akartam, hogy olyan sértődött legyek, mint anyám, vagy olyan kegyetlen, mint amilyennek apámat hittem, vagy nem akartam szegény, beteg vagy ítélkező lenni. Annyi minden nem akartam lenni, hogy nem sok "énem" maradt arra, hogy megteremtse, amilyen valóban szívesen lettem volna. Figyelmemet és tudatomat nem tudtam valami új létrehozására irányítani, mivel teljesen lekötött, hogy mindent kontroll alatt tartsak.
Az Avatár tréning óta csodálatos érzés, hogy én döntöm el, mire irányítom figyelmemet, és teljesen jelen tudok lenni az adott pillanatban. Közeli kapcsolataimban végre képes vagyok a másikat olyannak látni és szeretni, amilyen ő, anélkül, hogy irányítani és megváltoztatni akarnám. Micsoda megkönnyebbülés ez a körülöttem lévőknek, és persze számomra is. Fejlődhetek, ahelyett, hogy pusztán "életben maradnék".
Korábban azon mértem, mennyire vagyok sikeres, mi mindent teljesítettem. Világomban az volt a bajnok, aki a legtöbbet tette le az asztalra. Most viszont könnyedén áramlanak a dolgok, minden erőlködés nélkül. Sokkal megengedőbbé, együttérzőbbé váltam. Megértettem, mindannyian azért vagyunk itt, hogy tanuljunk az életről - beleértve saját magamat is. Gondolataim lecsendesedtek, ami egész csoda...
Érdekes, hogy amint leszoktam az ellenállásról, családomban - varázslatos módon - magától megnőtt az együttérzés. Összehasonlíthatatlanul nyugodtabbak és lazábbak lettek, sőt, közel annyi ellenérzés sincs bennük mint régebben, amikor valami nem az ő szájuk íze szerint történik. Az Avatárt ezért a családi béke megteremtésére is zseniális módszernek tartom.
Ma már teljesen meg vagyok arról győződve, hogy sokkal több energiába telik, ha életünket ellenállásaink irányítják, mint ha nekiállunk és megteremtjük azt, amire vágyunk. A vágy magában hordozza azt a lendületet, ami sokszor segít a dolgok manifesztálásában. Például, könnyebb megteremteni azt, hogy sikeresek legyünk, mint mindent megtenni azért, hogy ne valljunk kudarcot.
Az Avatár tanfolyamon átéltem azt, hogy az az energia-folyó, ami addig egész életemben tőlem kifelé áramlott, egyik pillanatról a másikra (amint elengedtem, hogy szembeszegüljek a dolgoknak) irányt váltott, és azóta engem táplál kívülről. Úgy érzem, mintha belső akkumulátoraim feltöltődtek volna, és élvezem, hogy saját életem tervezője lehetek.

Holly Riley, Avatár tréner
Avatar Journal, 16. évf. 2. sz. A Star’s Edge engedélyével közölve.
© Minden jog fenntartva. 
www.comtud.com
www.avatarepc.hu
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
norbertop
Neofita


Csatlakozott: 2009.02.03. Kedd 20:28
Hozzászólások: 9

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 11:08    Hozzászólás témája: A gondolkozás zsákutcái Hozzászólás az előzmény idézésével

A gondolkozás zsákutcái

A gondolkodás zsákutcái Korán megtanultam gondolkodni. Nem a súlyos filozófiai kérdésekben való elmélyedést értem ezalatt, inkább így mondanám: megtanultam folyamatosan megítélni, hogy amit teszek (és amit mások tesznek), rendben való-e. Ha spontán módon cselekedtem, ez általában előre nem látott következményekkel járt, és a szüleim ilyesmiket kérdeztek: „Miért nem gondolkodtál előbb?” Mintha a gondolkozás lenne a válasz az élet nagy rejtélyeire.

Ezért aztán rászoktam arra, hogy alaposan végiggondoljam a dolgokat. Ez ugyan korántsem volt olyan szórakoztató, mint amikor spontán cselekedtem, de legalább kevesebb bajba keveredtem. A legfurcsább következménye annak, hogy olyan sokat gondolkoztam az életről, az lett, hogy egyre kevésbé éltem a jelenben (végül is, a gondolkozás a fejünkön belül történik, az élet pedig valahol máshol). Részletesen megterveztem a jövőbeli eseményeket, később pedig aprólékosan kielemeztem, hogy is mentek a dolgok - az eseményen magán pedig mintha valahogy kívülrekedtem volna. Olyan volt ez, mintha az ember csak azért utazna el valahová, hogy az útikönyveket és a magazinokat tanulmányozza, hazatérve pedig a fotókat és a videofelvételeket nézegesse.

Életemet eluralta a racionalitás és a logika, vagyis a lineáris gondolkozás. Különböző mentális stratégia alapján, állandóan a jövőt latolgattam. 35 éves koromban például kiszámoltam, hogy ha mondjuk 30 évig dolgozom még, és jövedelmem eddigi trendjét és a várható inflációt veszem alapul, akkor, ha havonta „x” összeget félreteszek, „y” év múlva egy „z” értékű házat engedhetek majd meg magamnak. Ilyesmivel töltöttem az időmet. Hogy ez ésszerűnek tűnik? Lehetséges, én viszont meglehetősen lehangoltan éreztem magamat. Mivel a jövőt mindig a dolgok jelenlegi állásából kiindulva láttam, semmi nem tűnt igazán lelkesítőnek és inspirálónak, és nem nagyon reménykedtem abban, hogy valaha is olyan életet fogok élni, amilyet valójában szeretnék…

Amikor megismertem az Avatárt, egész sikeresnek mondhattam magam. A vállalkozásom jól ment, volt szép házam, autóm, és egyéb holmim, jó volt az életem - kívülről. Akkor hát miért érdekelt az Avatár? Nos, belül elég nyomorultul éreztem magam. Két házasságom végződött válással, és az újabb kapcsolatom is ugyanebben az irányban haladt előre. Nyilvánvaló volt, hogy változnom kell, de úgy éreztem, hiányoznak az eszközeim ahhoz, hogy egyedül megbirkózzam a feladattal.

Érdekes módon, már a puszta döntés arról, hogy elvégzem az Avatár tanfolyamot, változást indított bennem. Érezni és tapasztalni kezdtem bizonyos dolgokat, ahelyett, hogy csak gondolkoznék róluk. Mihelyt pedig érezni kezdjük az életet – minden változni kezd. Örömmel konstatáltam, hogy számomra az Avatár eszközök az első pillanattól működtek, és pozitív változásokhoz segítettek (és azóta is, immár 12 éve, folyamatosan segítenek). A kilencnapos tanfolyam során olyan technikákat és eljárásokat sajátítottam el, amelyek megemelték tudatosságomat és gyökeresen átalakították az életemet. Már a legelső napon megismertem azt a gyakorlatot, amivel azóta is bármikor le tudom csendesíteni a gondolataimat – ez volt az első azok közül a „csodák” közül, amiket az Avatár révén átéltem.

Tapasztalatom szerint a gondolkozás és az ésszerűség nem teremt boldogságot vagy megelégedést – nem teremt békét a szívünkben vagy a bolygónkon. Az életünket átalakító és az inspiráló célok NEM mindig racionálisak (lehet, hogy ha azok lennének, akkor már nem is inspirálnának). Az Avatár segített abban, hogy „kiszabaduljak” a fejemből, és életemet egy rugalmas, egyre táguló és spontán nézőpontból alkossam újra. Ez pedig mintha egy kicsit arra emlékeztetne, milyen volt az élet akkor, mielőtt elkezdtem volna túl sokat gondolkozni…

Rich Brenckman, Avatár tréner
Avatar Journal, 17. évf. 1. szám, a Star's Edge engedélyével
©Minden jog fenntartva
www.comtud.com
www.avatarepc.hu
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
norbertop
Neofita


Csatlakozott: 2009.02.03. Kedd 20:28
Hozzászólások: 9

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 11:11    Hozzászólás témája: A Figyelem tréningje Hozzászólás az előzmény idézésével

A Figyelem Művészete

Tizenévesen saját telivér lovammal sokszor vettünk részt díjugratáson. Ezeken a versenyeken a zsűri azt pontozta, hogyan reagálnak a lovak bizonyos külső eseményekre, és hogyan veszik a különféle akadályokat. Szerencsémre az én lovam jól képzett volt, mestere a farámpáknak, műanyag akadályoknak, hosszú víztócsáknak és ugató kutyafalkáknak. Hibapont nélkül szokott nyerni, pusztán azért, mert jól ismerte a kijelölt pályát, és ezért nem félt semmi váratlan dologtól.

Most képzeld el viszont azt, hogy olyan lovat ülsz meg, aki semmiféle kiképzést nem kapott. Kezedben a gyeplő. Hacsak nem vagy gyakorlott lovas, izgalmas „mérkőzésben” lesz részed, de még ha profi vagy, a feladat akkor is próbára teszi képességeidet.

Épp ez a helyzet a figyelmünkkel, ami sokszor hol erre kószál, hol meg arra. Vajon nem szolgálna-e javunkra, ha képesek lennénk saját figyelmünket mi irányítani?… Előfordult-e esetleg mostanában, hogy „lovad” megbokrosodott? Vagy nem tartozol-e te is az egyszerre számtalan feladattal zsonglőrködő bajnokok táborába, aki időnként azt várja el lovától, hogy két, három, netán több akadályon ugrasson át egy időben? Talán ismered, milyen, amikor lovad (akarom mondani, a figyelmed) túlterheltté válik...

Mit is tennénk egy képzetlen lóval? Természetesen, lovasiskolába vinnénk. A mi „iskolánkban” megtanuljuk, hogyan kezeljük figyelmünket tudatosan - könnyedén és mesteri módon. Megtanulunk újrafókuszálni, és szándékosan „kiugratni” bármely kellemetlen érzelemből, amelybe beleragadtunk. Fejlesztjük azt a készségünket, hogy megteremtsük azt, amit igazán szeretnénk. Választásunk szerint összeolvaszthatjuk belső elképzeléseinket saját képességeinkkel, hogy aztán értő módon - lehetőleg erőlködés nélkül - megvalósítsuk álmainkat. Képessé válunk arra, hogy tudatosan alakítsuk ki a nekünk megfelelő világot – legyen ez kényelmes „legelészés” a mezőn, vagy az első díj trófeái, röpülés az akadály felett, vagy akár ügetés egy otthonos, szép tájon…

Az a ló, amelyik kapott már egy kis kiképzést, kevésbé szokta ledobni hátáról lovasát. Te pedig, lovasként, kevésbé hagynád, hogy ledobjon magáról. Nagyobb valószínűséggel éreznéd, mikor fog letérdelni és hátára fordulni, miközben a nyeregben ülsz.

Manapság, hihetetlenül gyors tempójú világunkban, a figyelem irányítása még fontosabb, mint valaha. Sokkal több minden térít el minket, másfelől pedig sokkal több mindenre szeretnénk figyelmet fordítani. Az információs rendszerek sebességéhez mérve magunkat, elvárjuk, hogy lépést tartsunk ezzel a tempóval. Kívülről szintén nyomás nehezedik ránk, sokszor érezzük sürgetve magukat, hogy döntést hozzunk, - akár még azelőtt, hogy biztosak lennénk benne, mit is szeretnénk. Amikor viszont ilyen gyorsan történnek a dolgok, időnként előfordulhat, hogy csapdába kerít minket a centrifugális erő. Ha nem választjuk meg tudatosan és szándékunk szerint, mire irányítjuk figyelmünket, teljesen szétszórttá és elveszetté válhatunk…

Van egy mondás, miszerint „elvezethetjük ugyan a lovat a vízhez, de nem kényszeríthetjük, hogy igyon.” El tudnád-e képzelni, hogy addig kritizálj egy lovat, amíg az beadja a derekát, és azt teszi, amit akarsz?… Nem? Pedig sokan alkalmazzák ezt a taktikát arra, hogy rávegyék magukat valamire. Csakhogy, mint ahogy az emberekre sincs jó hatással, a kritika és a hibáztatás nem fogja lovadat betörni. Az Avatár eszközök hozzásegítenek ahhoz, hogy lovaddal valóban együttműködj, gyengéden vezessed és megértően fogd munkára, engedélyt adva ezáltal magadnak arra, hogy teljesen új területeket fedezz fel és teremts meg életedben. Amikor így teszel, csodálatos dolgok történhetnek!

Az Avatár tanfolyam segít, hogy könnyebben boldogulj. Tudatosságod megnő, és rájössz, miért épp olyan az életed, amilyen. Képessé válsz arra, hogy megváltoztasd, amit szeretnél. Harry Palmer szavaival: „az út készen áll”, és ezen az úton ezrek mentek már végig előtted, és ezrek követnek majd. Mint ahogy egymás után vágtatnak a lovasok a szélben, lovukkal egybeforrva…


Susan Davies, Avatár tréner
Avatar Journal, 16. évf. 3. szám, a Star’s Edge Int. engedélyével.
©Minden jog fenntartva
www.comtud.com
www.avatarepc.hu
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
norbertop
Neofita


Csatlakozott: 2009.02.03. Kedd 20:28
Hozzászólások: 9

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 11:12    Hozzászólás témája: Avatar Hozzászólás az előzmény idézésével

Szabadon a vágyódástól

Szabadon a vágyódástól- Nem akarsz több pénzt? Nagyobb házat? Jobb állást? Egy jobb kapcsolatot? Több holmit? Több boldogságot? Megvilágosodást? – kérdezte egy különösen szókimondó barátom, miközben épp befejeztük közös ebédünket. Géppuska-pergőtűzként hatott, ahogy nekem szegezte kérdéseit, én pedig visszhangszerűen, gondolkozás nélkül vágtam rá minden kérdésére: - Nem! Villámsebesen történt az egész, még csak levegőt sem vett válaszaim és a következő kérdés között.
Miután lecsillapodtunk, kissé döbbent csend ereszkedett közénk. Ő talán újabb lehetséges vágyakon törte a fejét. Én viszont azon tűnődtem el, iménti kis párbeszédünk milyen mélységes változásokat tükröz az életemben. Lassan tudtam csak szavakba önteni, amit éreztem.

- Mielőtt elvégeztem az Avatár tanfolyamot, mindig vágyódtam valamire: arra, hogy elég pénzem legyen ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam; a tökéletes munkára és feleségre, a tökéletes helyen lévő tökéletes otthonra, teljes egyensúlyra, több belső békére, s egy olyan világra, amely szeretettel és harmóniával teli. Amikor arra gondoltam, amire vágyódtam, vagy szorongást és levertséget éreztem, vagy pedig minden erőmet bedobva küzdöttem a cél eléréséért, amíg csak teljesen ki nem merültem. Még amikor meglett, amit olyannyira akartam, akkor is a végén úgy tűnt, a dolog nem érte meg az óriási erőfeszítést…

- Vágyaim irányították életemet, olyasmik, amiket a külvilágban igyekeztem elérni ahhoz, hogy boldognak és elégedettnek érezzem magam. Amikor felmerült bennem egy vágy, úgy gondoltam, ahhoz, hogy változásra ösztökéljem magamat, elégedetlennek és boldogtalannak kell lennem az adott helyzetemmel kapcsolatban. Mivel nem akartam ezekbe a helyzetekbe tétlenül beleragadni, sok boldogtalanságot teremtettem magamnak. A baj ezzel csak az volt, hogy vágyaim végül annyi fájdalmat okoztak, hogy ezért inkább szépen elkezdtem feladni álmaimat. Úgy láttam, nem is éri meg a fáradtságot, hogy célként magam elé tűzzem őket. Persze attól, hogy lemondtam álmaimról, egyáltalán nem lettem boldogabb. A 22-es csapdájában éreztem magamat.

Minél többet beszéltem a múltról, annál hihetetlenebbnek tűnt, hogy valaha is ezt tapasztaltam életem valóságaként. Óriási változás történt bennem azóta. - Most, ha valami iránt igény támad bennem, először is lelkem mélyére nézve „beleérzek” az adott dologba, és tudatosan döntök arról, hogy meg akarom-e azt a valamit teremteni, vagy a vágyat akarom-e megszüntetni. Amint döntöttem, az Avatár eszközök segítségével bármelyiket megtehetem. Figyelmem ezáltal szabaddá válik a jelen pillanat számára, ahol tovább teremthetek, és az életet a maga teljességében érzékelhetem és méltányolhatom. Nem ragadok bele a vágyódásba.

Most döbbenek rá, hogy valójában nem is akkor érzek megelégedettséget, amikor megtapasztalom, hogy enyém lett, amire vágytam. A megelégedettséget abban a pillanatban élem át, amikor nem érzem a vágyódást.

Barátom értékelte, amiket mondtam, mégis kissé nyugtalannak tűnt. Végül megszólalt: - El tudom képzelni, hogy hasznos lehet, ha képes vagy a nézőpontodat és a figyelmed fókuszát megváltoztatni, de tényleg működik ez az életedben? - Igyekeztem ráérezni, mire is kíváncsi, így visszakérdeztem: - Azt szeretnéd tudni, mik azok a dolgok, amiket valóságosan is megteremtettem? - Igen! – mondta kicsit szégyenlősen.

Így hát végiggondoltam, mi mindent teremtettem a kézzelfogható világban az elmúlt két évben, amióta elvégeztem az Avatár tanfolyamot: új házat, új autót, sikeres új vállalkozást, jóval több utazást és pénzt, mint korábban, sok új barátot a világ minden részéről, szorosabb kapcsolatot a régi barátaimmal, több időt a családommal, még jobb kapcsolatot a feleségemmel, egészséges testet… Mindezen túl valamiféle mély belső békességérzést. Továbbá, élvezetes módját annak, hogy mások szolgálatára váljak. Ráadásul a „teremtés” egyre könnyebbnek tűnik, egyre kevesebb erőfeszítést igényel.

Felsorolásom közben rádöbbentem valamire: Mindaz, amit létrehoztam vagy létrehozni fogok, messze nem olyan fontos, mint az, ahogyan az életet megélem – tudatában annak, hogy én döntöm el, mikor teremtek, és mikor építem le magamban a feltámadt vágyat.

John Sauvage, Avatár tréner
Avatar Journal 15. évf. 2. szám, a Star’s Edge International engedélyével. ©Minden jog fenntartva.
www.comtud.com
www.avatarepc.hu
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
dywir
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2008.02.27. Szerda 16:04
Hozzászólások: 2037

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 11:21    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Százalékot kapsz? Laughing Laughing Laughing
_________________
"Minden eseménynek, történésnek megvan a maga oka - minden válasz valamire. Ezért bizton állíthatjuk: nincs véletlen."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
hana
tünde


Csatlakozott: 2003.12.23. Kedd 20:22
Hozzászólások: 13543

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 11:27    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

szeretném újfent megkérni a moderátorokat, hogy a topic nyitást kössék hozzászóláshoz, vagy valamihez

most komolyan, kinek jó ez?
_________________
Érezd magad jól!Későbbre jár, mint gondolnád!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Kirana
Orákulum


Csatlakozott: 2003.11.19. Szerda 8:16
Hozzászólások: 6051
Tartózkodási hely: Közép-kelet világegyetem

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 11:27    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Volt-Van nekünk Popper Péterünk, Máraink, Osho, Gyurcsok, Kovács Magyar András és a nem tudom még micsoda...
Megvilágosodás, Fényszervezet, Angyaltársaság, Avatárok... mind arról és ugyan arról beszél mindenki csak más a csomagolás!
Maradj EMBER! Ismerd meg önmagad és próbáld a világ adta lehetőségekbe búrklózva elindulni útadon.
©Minden jog fenntartva
_________________
"Azt kérded, ki őrzi a szelet? Azt kérded mi a szent."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
mildy
Orákulum


Csatlakozott: 2003.12.21. Vasárnap 15:36
Hozzászólások: 7904
Tartózkodási hely: Budapest, Szentes

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 11:37    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

dywir írta:
Százalékot kapsz? Laughing Laughing Laughing


lehet, hogy csak egyszerűen "fanatikus" Razz
_________________
Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.

alias Ms M.

Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
dywir
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2008.02.27. Szerda 16:04
Hozzászólások: 2037

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 11:39    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

mildy írta:
dywir írta:
Százalékot kapsz? Laughing Laughing Laughing


lehet, hogy csak egyszerűen "fanatikus" Razz


meglehet, mert ontja magából az igét Twisted Evil
_________________
"Minden eseménynek, történésnek megvan a maga oka - minden válasz valamire. Ezért bizton állíthatjuk: nincs véletlen."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Skar
Lucy Skywalker


Csatlakozott: 2006.02.11. Szombat 21:26
Hozzászólások: 2750
Tartózkodási hely: Almayer fogadó

HozzászólásElküldve: 2009. 02. 04. 13:01    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Elég az ellenérzésekből!

Bennem pedig komoly ellenézéseket kelt, ha a fórumot értékesítik hirdetési felületként.

A gondolkozás zsákutcái

Mikor gondolkoztál utoljára?


Volt-Van nekünk Popper Péterünk, Máraink, Osho, Gyurcsok, Kovács Magyar András és a nem tudom még micsoda...

Kiradrága, én nem vagyok különösebb Márai-rajongó, de hogy kerül ő ebbe a szar bandába?

most komolyan, kinek jó ez?

Vegyük sorra a lehetőségeket.. Twisted Evil

_________________
http://kergezerge.blog.hu
http://klasszikusasztrologia.blog.hu

"De nem lehet a vége felé sem ilyen a világ
Ébresszük fel, nézze már meg magát
Úristen mért ordít úgy ez az állat
Jó egyedül van, de mások ám aludnának"
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Asztro - Ezo Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: 1, 2  Következő
1 / 2 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.