Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Csak vonzalom, de nem szerelem

 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Te+Én+Szex
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
Mirjana87
Neofita


Csatlakozott: 2013.09.02. Hétfő 14:12
Hozzászólások: 2

HozzászólásElküldve: 2013. 09. 02. 14:15    Hozzászólás témája: Csak vonzalom, de nem szerelem Hozzászólás az előzmény idézésével

Mi a véleményetek a barátnőm történetéről?
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Sieglinde
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.29. Péntek 12:23
Hozzászólások: 8686

HozzászólásElküldve: 2013. 09. 02. 15:03    Hozzászólás témája: Re: Csak vonzalom, de nem szerelem Hozzászólás az előzmény idézésével

Mirjana87 írta:
Mi a véleményetek a barátnőm történetéről?


Töröltem a linket, mert ha itt várod a véleményeket, akkor vedd a fáradságot és ide írod a történetet...
_________________
Kudarc nem létezik, csak késleltetett siker.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
Mirjana87
Neofita


Csatlakozott: 2013.09.02. Hétfő 14:12
Hozzászólások: 2

HozzászólásElküldve: 2013. 09. 02. 15:29    Hozzászólás témája: Csak vonzalom, de nem szerelem Hozzászólás az előzmény idézésével

Mi a véleményetek a barátnőm történetéről?

Létezik-e olyan, hogy egy férfi hosszú éveken keresztül (egészen konkrétan kb. 8 év) vonzódik egy nőhöz, ugyanakkor mégsem képes beleszeretni? Tudom, hogy különbséget kell tenni szerelem és vonzalom között, de hogy ez az állapot ennyi időn keresztül fennálljon, azt azért kicsit soknak gondolom. Az általam említett férfi vonzódik a nő sok külső és belső tulajdonságához. Amikor találkoznak, gyakran néz mélyen a nő szemébe. Ez az állapot már kb. 8 éve tart, ugyanakkor a férfi azt állítja, hogy nem érez szerelmet a nő iránt, illetve azt is, hogy szeretne vele találkozni, randizni, de ennek így nincs értelme, mert a találkozások vége úgyis az lenne, hogy egyik pillanatról a másikra elhagyja a nőt.

A történet a következő:

"Az általam említett férfival még gimnazista koromban ismerkedtem meg egy bizonyos közösségben, amelynek mindketten tagjai voltunk. Eleinte nem hozta úgy a helyzet, hogy kettesben maradjunk és beszédbe is elegyedjünk, de ő már akkor is feltűnően mélyen és hosszasan nézett a szemembe és ha nem is szavakkal, de kifejezte az érdeklődését. Egyszer viszont szándékosan egyedül maradtam egy bizonyos helyen, és akkor ő odajött hozzám és elkezdett velem ismerkedni. Megkérdezte, hogy mivel foglalkozom, mire én azt válaszoltam, hogy még gimnáziumba járok. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki a válaszom, és utána megkérdezte, hogy hány éves vagyok, én pedig megmondtam neki, hogy 16. Láttam az arckifejezéséből, hogy nagyon fiatalnak tart, hiszen ő akkor már 26 éves volt. Tizenévesen tényleg sok ez a korkülönbség, huszonéves korban viszont már sokkal kevésbé jelent akadályt.
Viszont tudtam, hogy a korkülönbség ellenére is vonzónak talál, én pedig egyre jobban beleszerettem, és kerestem a társaságát minden hét egyetlenegy napján, amikor összefutottunk abban a bizonyos közösségben. A kicsit hosszasabb beszélgetéseink tehát akkor főleg az én kezdeményezésemre valósultak meg. Mondta nekem többször is, hogy nem akarja, hogy bennem mély ragaszkodás alakuljon ki az ő irányában, viszont azt is mondta, hogy ha keresem a társaságát, akkor ő nem tud ellenállni. Ebből a mondatomból valószínűleg egyértelmű, hogy a beszélgetésen kívül történt köztünk más is. Bár tényleges testi kapcsolat soha nem volt köztünk (hál'Istennek), de mivel vele történt meg életem első csókja, ölelése és odabújása, valószínűleg ezért is kötődtem hozzá még hosszú évekig (tényleges párkapcsolat soha nem volt köztünk, de ezek a dolgok megtörténtek). Úgy gondolom, hogy egy nő életében ezek fontos dolgok, ráadásul én mindig is túlságosan kötődő, ragaszkodó típus voltam. Ez a férfi azt is mondta nekem, hogy kedvesnek, bájosnak, aranyosnak, szépnek és hihetetlenül vonzónak tart. Volt egy olyan pillanat, amikor már annyira szomorú voltam, hogy azt mondtam neki, utálom magamat azért, mert szerelmes vagyok belé. Erre ő azt mondta, hogy ne utáljam magamat, mert belőlem csak egy van.
Tehát összegezve a gimnazista koromban történteket elmondhatom, hogy ő soha nem akart velem párkapcsolatot kialakítani, viszont amikor kerestem a társaságát, nem tudott nekem ellenállni. Ma már, felnőtt fejjel biztosan nem csinálnám ugyanezt végig, és kicsit szégyellem is magam, mert ez az egész olyan, mintha átvettem volna a férfi szerepét, mivel sokszor kezdeményeztem. Magamnak kerestem a bajt, a fájdalmakat.

Egy idő után megszakadt a "kapcsolatom" ezzel a férfival. Tisztán emlékszem arra, hogy egy alkalommal megkérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem vele besétálni egy bizonyos helyre (ide mindig is sokszor elsétáltunk, hol az ő, hol pedig az én kezdeményezésemre). És ekkor én, először nemet mondtam neki. Az ez utáni időszakban nem hogy nem kerestem, hanem inkább kerültem a társaságát. Tudtam, hogy így lesz jó, és így is történt. Az eddigi beszélgetéseink után én ugyanis mindig mérhetetlen fájdalmat éreztem amiatt, hogy nem lehet köztünk semmi.

Eltelt pár év úgy, hogy nem beszéltünk egymással. Abban a bizonyos közösségben ugyan mindig összefutottunk, de csak köszöntünk egymásnak. Tehát nem történt semmi, ezért nagyon meglepődtem, amikor egyik nap bejelentkeztem az egyik közösségi oldalra, és láttam tőle egy üzenetet, amelyben az állt, hogy szeretne velem találkozni, de nem abban a bizonyos közösségben, hanem egy külső, semleges helyen. Viszont pár órával később küldött egy újabb üzenetet, hogy az előző üzenetét tévedésből küldte el nekem. Erre én nem reagáltam neki semmit. Utána még jópárszor kért tőlem találkozót interneten keresztül, de ezúttal nem helyesbített. Én ezekre az üzenetekre mindig azt válaszoltam, hogy "nem érek rá", vagy pedig "nem szeretnék Veled találkozni". Egyszer meg is írtam neki, hogy ne kérje ezt többet tőlem. Viszont ő még ez után is, időről időre találkozót kért tőlem. Több éven keresztül felköszöntött születésnapomon, névnapomon, illetve nőnapon, utána pedig randevút kért tőlem. (Ebben az időszakban egyébként már elmúltam 20 éves.) Én mindig megköszöntem a köszöntéseit, de a találkozó-kérdésre egy idő után már semmit sem reagáltam. Ő viszont kitartóan próbált újra és újra elhívni engem interneten keresztül. Idén nyáron meglepődve tapasztaltam, hogy már nem csak a közösségi oldalon, hanem sms-ben is próbálkozik. Megkédeztem tőle, hogy honnan tudja a számomat, erre ő azt válaszolta, hogy facebook-ról, de nem használja a számomat a jövőben, ha nem akarom. Én azt írtam neki, hogy "jó, akkor megkérlek arra, hogy ne használd". Ezután ő kitörölt engem facebook-ról, amin nagyon meglepődtem (én facebook-on csak akkor törlök ki valakit, ha nagyon megharagszom rá, de ilyet eddig még senkivel nem tettem), és sms-ben megkérdeztem tőle, hogy miért csinálta ezt. Azt válaszolta, hogy mivel nem akarok vele kommunikálni, gondolta, hogy fölösleges erőltetni.

Mindezek után én egy hosszasabb e-mail-ben megírtam neki, hogy a múltban pontosan nekem köszönhetően valósulhatott meg köztünk a kommunikáció, és hogy mivel ő annak idején számtalanszor elutasította azt a lehetőséget, amit én felkínáltam neki, ezek után már nem tudtam többet igent mondani a randevú-felkéréseire. Erre ő írt nekem egy olyan üzenetet, amiben máig nem értem pontosan a logikát: "Nézd, nem vagyok szerelmes. Ha majd egyszer mindegy lesz, hogy érzek valamit vagy sem, akkor nem randizni hívnálak, hanem bulizni vagy csak sörözni, mert kíváncsi volnék a természetes reakciókra. Egy randi mindig mű, és csak annak ajánlják fel, akitől nem várnak semmit. És hidd el, jobb ez így, mintha később derülne ki, hogy nem vagyunk egymáshoz valók." Meg is írtam neki, hogy nem értem, mire gondol. Erre ő azt írta, hogy ő sem érti, amit írt, és mobilról küldte az üzenetet, azért kuszálódott össze minden. Aztán megírta, hogy nagyon vonzónak talál mint nőt, és amikor felszínre tör a gyengesége, akkor randevúzni szeretne, de az a baj, hogy nem csak velem. Azt is megírta, hogy nem érez szerelmet irántam. Én még egy korábbi kijelentéséből arra következtettem, hogy gyakorlatilag csak egy nőt szeretett egész életében. Ezt meg is írtam neki, amit ő annyira nem erősített meg (annyit írt, hogy "...mondasz valamit..."), de nem is cáfolt. Ezek után amikor megkérdeztem tőle, hogy miért törölt ki facebook-on, azt mondta, hogy én megpróbálom magammal vagy vele elhitetni, hogy ő mély ragaszkodást érez irántam, holott ez nem igaz, én mindent csak beképzelek magamnak, majd pedig igen durván megkért arra, hogy hagyjam őt békén, és ne foglalkozzak nem létező dolgokkal. Az üzenetében egyébként utalt arra, hogy ő továbbra is találkozna velem, és mondjam ki, hogy én szeretnék találkozni vele. Viszont bevállalom-e azt, hogy ő egyik napról a másikra azt mondja, hogy legyen köztünk mindennek vége, hagyjuk abba, merthogy ez lenne a mi jövőnk.

Nagyjából ez volt az utolsó internetes beszélgetésünk lényege. Aztán még megírtam neki, hogy nem értem, hogy lehetett képes arra, hogy éveken keresztül időről időre kitartóan találkozóra hívott, holott tudta, hogy a múltban komolyan ragaszkodtam hozzá, éppen ezért ez nagyon nem volt tisztességes tőle, hogy pont engem próbált elhívogatni. A leírtak alapján ugyanis ő egy olyan kapcsolatot képzelt el, amit bármikor megszüntethet. Meg is írtam neki, hogy nagy szemétségnek érzem ezt a részéről, és hogy ilyen célú randimeghívást felajánlhat egy laza kapcsolatra vágyó nőnek, de azzal, akiről tudja, hogy a múltban komolyan kötődött hozzá, azzal ezt nem teheti meg. Erre ő szinte semmi érdemlegeset nem válaszolt, nem adott nekem magyarázatot és nem is kért elnézést.

Ez az utolsó beszélgetésünk kb. két hónapja történt. Azóta nem beszélünk egymással, és szerencsére nem is jár már ugyanabba a közösségbe, amelyikbe én. Én már gimnazista korom vége óta nem akarok vele semmilyen kapcsolatot kialakítani (hiába próbálta ő elhitetni velem ennek az ellenkezőjét). Nagyon örülök, hogy lezárult az a korszak, amikor bármi közünk is volt egymáshoz. Viszont vádolom magamat azért, hogy annak idején beleszerettem egy ilyen férfiba, és bár tudom, hogy mások is érdeklődnek irántam, akik sokkal komolyabban gondolkodnak rólam, mégis, amikor visszaemlékszem minderre, amit most leírtam, női méltóságomban megalázottnak érzem magam. Nagyon remélem, hogy ez az érzés előbb-utóbb el fog múlni."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Te+Én+Szex Időzóna: (GMT +1 óra)
1 / 1 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.