Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

'70
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, ... 13, 14, 15  Következő
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Filagória
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2207

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 12. 16:06    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Samantha írta:
Samantha írta:
Én nem emlékszem pontosan az időszakra, csak arra emlékszem hogy kislány voltam (így lehet a 70-es évek vége, de akár a '80-as eleje is.) és erre mifelénk volt "eszpresszó"...
Arra emlékszem, hogy én mindig buborékos málnaszörpöt kaptam szívószállal !!! (otthon nem volt ám...) nehezen másztam fel a magas, piros bárszékre, de szerettem, és nem engedtem hogy segítsenek, mert én akartam. Volt élőzene, és én áhitattal néztem a "bácsikat, ahogy zenélnek" de nem engedtek oda hozzájuk közel, csak nagyon ritkán, ha valaki volt annyira önfeláldozó hogy odajöjjön velem, és fogják a kezem. Utáltam ezt, mert én elmélyültem volna a zenében, meg a hangszerek látványában, de egy idő után mindig rángatták a kezem, hogy "meddig kell még ezt itt nézni ?" én meg nem akartam menni, mert ugye nézni akartam...egy idő után mindig a nagyobbik, erősebbik győzött, és ismét csak a helyemről málnaszörpöt szürcsölve - messziről - figyeltem a zenészeket.
Néha kaptam fagyit is: kehelyben, kiskanállal...


Nem emlékszem arra, hogy mekkora tömeg volt, (lehet nagy volt, azért is nem engedtek egyedül, anélkül bóklászni, hogy valakinek fognám a kezét.), azt sem tudom, milyen sűrűn mentünk, nem tudom, hogy milyen volt a felhozatal emberekből, hogy milyen volt a társaság. Mint már írtam, testvéreim nálam jóval idősebbek voltak, én nyilván csak azért keveredtem oda, mert rám vigyázni kellett, vittek a baráti társasággal magukkal , akárhová mentek.
Emlékszem arra is, hogy egyszer, mikor annyira néztem őket, a "dobos bácsi" odahívott, odaengedett magához. (Az engem kísérő szempár engedélyével persze.) Az ölébe ültetett, és úgy is játszott, majd kezembe adta a dobverőt, és beleüthettem a cintányérba. Laughing
Nagyon boldog voltam... Smile
Akkor ezek szerint neked is ismerős volt az a szitu,amiröl írtam fentebb...És a jelek szerint téged is lenyűgözött ezek szerint a presszóbeli zenekarok,meg a csillogó hangszerek látványa egykoron,nemcsak engem...Hát igen...Az ilyesmi látványok és élmények valszeg örökre a múltéi már, mivel ha jók a megfigyeléseim, manapság már presszók sincsenek,nemhogy még élő zene az ilyesmi helyeken...Én 86-ban jártam utoljára ilyen "klasszikus" élőzenés espresszóban,mégpedig Rákoscsabán, de azóta sem láttam ilyen jellegü szórakozóhelyet semerre sem az országban...Presszó mondjuk még csak-csak akad nagyritkán valahol, de ÉLŐZENÉS presszó már nemigen...Vagy legalábbis én nem láttam ilyet semerre sem az utóbbi 31 évben...Szóval nem véletlen az akkor,hogy számomra az ilyesmi élmények egyet jelentenek a 70-es évekkel...Amúgy érdekes volt olvasni a leírásodat,Szami...Főleg úgy,hogy akár énis írhattam volna minden egyes sorát...A jelek szerint minden gyerek hasonlóan reagál akkor az ilyesmi látványokra,és élményekre...Annak idején bizony énis képes voltam félóráig is ácsorogni a kis pódiumon helyet foglaló zenekar közvetlen közelében,és áhítattal figyelni a dobokat,cintányérokat,meghát ugye magát a konkrét zenélést is...De azért hozzám persze nem álltak olyan jóindulatuan a zenészek mint hozzád, bár ez természetes dolog is,mivel én fiú voltam,nem pedig kislány, úgyhogy a mi zenészeink reakciók nélkül tűrték a bámészkodásaimat, max. a dobos nézett csak rám a szeme sarkábol időnként, miközben verte a dobokat meg a cintányérokat, de másfajta viselkedést az se mutatott azért az irányomban...Hát igen... A 45 évvel ezelőtti dolgokra is milyen élénken tud időnként emlékezni az ember! Főleg úgy, hogy ezelőtt néhány évvel elmentem arra a településre újra, ahol a gyerekkoromat töltöttem,és többek között megnéztem azt az épületet is, ahol annak idején ez a számomra oly emlékezetes szórakozóhely működött egykoron...Ma üres már az a jókora terem, teljesen üres...Az ajtó kulcsrazárva, az ablakokon még függöny sincs már, poros,pókhálós,kihalt az egész egykori létesítmény, de azért az ajtó kisablakán mégiscsak bekukucskáltam, csakúgy kíváncsiságbol,no meg persze "nosztalgiábol"...Hát...Szinte alig akartam elhinni azt,hogy hajdanán ITT, ebben a ma már szánalmasan lepusztult,szenespince kinézetü helyiségben egykoron micsoda élet is volt! Pedig volt...Bármilyen hihetetlenül is hangzott ez a gondolat nekem akkor és ott...Dehát tudomásul kell ugye venni azt az örök törvényt, hogy semmi sem örök...Hát bizony semmi sem az...Sajnos...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2207

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 12. 16:15    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Hangya...Te jártál egykoron ilyesmi szórakozóhelyeken,mint amilyenekröl én meg Szami is írtunk? Vagy te nem szerettél annó presszókba járni?
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9594
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 12. 17:54    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Samantha írta:
Samantha írta:
Én nem emlékszem pontosan az időszakra, csak arra emlékszem hogy kislány voltam (így lehet a 70-es évek vége, de akár a '80-as eleje is.) és erre mifelénk volt "eszpresszó"...
Arra emlékszem, hogy én mindig buborékos málnaszörpöt kaptam szívószállal !!! (otthon nem volt ám...) nehezen másztam fel a magas, piros bárszékre, de szerettem, és nem engedtem hogy segítsenek, mert én akartam. Volt élőzene, és én áhitattal néztem a "bácsikat, ahogy zenélnek" de nem engedtek oda hozzájuk közel, csak nagyon ritkán, ha valaki volt annyira önfeláldozó hogy odajöjjön velem, és fogják a kezem. Utáltam ezt, mert én elmélyültem volna a zenében, meg a hangszerek látványában, de egy idő után mindig rángatták a kezem, hogy "meddig kell még ezt itt nézni ?" én meg nem akartam menni, mert ugye nézni akartam...egy idő után mindig a nagyobbik, erősebbik győzött, és ismét csak a helyemről málnaszörpöt szürcsölve - messziről - figyeltem a zenészeket.
Néha kaptam fagyit is: kehelyben, kiskanállal...


Nem emlékszem arra, hogy mekkora tömeg volt, (lehet nagy volt, azért is nem engedtek egyedül, anélkül bóklászni, hogy valakinek fognám a kezét.), azt sem tudom, milyen sűrűn mentünk, nem tudom, hogy milyen volt a felhozatal emberekből, hogy milyen volt a társaság. Mint már írtam, testvéreim nálam jóval idősebbek voltak, én nyilván csak azért keveredtem oda, mert rám vigyázni kellett, vittek a baráti társasággal magukkal , akárhová mentek.
Emlékszem arra is, hogy egyszer, mikor annyira néztem őket, a "dobos bácsi" odahívott, odaengedett magához. (Az engem kísérő szempár engedélyével persze.) Az ölébe ültetett, és úgy is játszott, majd kezembe adta a dobverőt, és beleüthettem a cintányérba. Laughing
Nagyon boldog voltam... Smile

Smile Smile Aranyos, hogy még mindig őrzöd a dobolás emlékét! Nagy élmény lehetett!
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2207

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 12. 17:56    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nade érdekes dolog az is,hogy pl. számomra az első "diszkóélmény" szintén a 70-es évekhez kötődik...Egész pontosan 7 éves voltam,amikor először jártam egy diszkóban...Ennek az eseménynek a története szintén a nagybátyámhoz kapcsolódik,és ahhoz a szemközti espresszóhoz...A presszónak otthont adó épületnek ugyanis volt egy hatalmas pincéje is, és a pincének néhány,az utcára néző ablaka...Éshát idővel furcsa dolgokat vettünk észre az öcsémmel ezen pincével kapcsolatosan...Előszöris azt,hogy az addig üresen tátongó pinceablakokat színes kartonpapírlapokkal beragasztották egyszercsak...Ez még nemis lett volna önmagában olyan rémisztő dolog, de az, hogy éjszakánként valami tompán dübörgő zeneszó is hallattszott a pince mélyéröl, meg a kartonpapírral befedett pinceablakok résein keresztül valami megmagyarázhatatlanul erősfényü villódzás is kiszűrődott éjszakánként a zeneszóval egyidőben, nos,ezen rejtélyes dolgok igencsak megrémítettek engemet is,és az öcsémet is...És szabályosan félni kezdtünk idővel éjszakánként, ahányszor csak észrevettük ezeket a szemközti pincéböl kiszűrődő fényeket és zajokat...Már kezdtük azt hinni az öcsémmel,hogy valami "pokolbéli orgiák" zajlanak ott időnként, mindenféle "alvilági szörnyek" részvételével...Ezt a vélekedésünket aztán elmondtuk idővel a nagybátyánknak is, amikor egyszer láttuk valamelyik este ott ácsorogni néhány nőci társaságában a nevezett pince bejáratánál...A nagybátyám persze jókat kacagott,amikor meghallotta a rémült kérdezősködéseinket meg vélekedéseinket a pincében történő dolgokkal kapcsolatosan,éshát mondta is egyböl,hogy MENJÜNK LE VELE A PINCÉBE, hogy a saját szemünkkel is lássuk azt,hogy nincsenek ott semmiféle ördögök,meg szörnyek...Hű...Még most is emlékszem arra,hogy micsoda félelemmel eltelve araszoltunk lefelé a pincébe a lépcsőkön a mélybe lépegetve, és a nagybátyánk széles háta mögé bújva, félve attol a látványtol,ami a várakozásaink szerint odalent várni fog majd ránk...Aztán egyszercsak eljött a nevezetes pillanat, amikoris mint valami mesében,a nagybátyám néhány szavára feltárult a pincehelyiség ajtaja, és elénk tárult a látvány,amivel úgy féltünk addig szembenézni:Vagy két tucat férfi és nő táncolt a pincehelyiség közepén mindenféle villódzó,színes lámpák fényözönében, és szemmel láthatóan jó hangulatban,és vidáman...Ördögöknek,meg szörnyeknek természetesen nyoma sem volt,de azért ettöl függetlenül,énis meg az öcsém is igencsak féltünk ebben a zajos,és szokatlan környezetben, úgyhogy néhány percnyi nézelődés után mondtuk is a nagybátyámnak,hogy most már vigyen minket haza innen...Mire megintcsak jót nevetett, és kivezetett minket engedelmesen a pincediszkóbol a napvilágra...Vagy inkább az éjszakai holdvilágra...Mikor felértünk megint a jól ismert utcára, szabályosan megkönnyebbültünk az öcsémmel,hogy végre ismét az ismerős környezetbe kerültünk, de legalább már többet nem féltünk a pincehelyiségböl kiszűrődő fényektöl,hangoktol...Azért már ez is valami volt...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9594
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 12. 18:14    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Hangya...Te jártál egykoron ilyesmi szórakozóhelyeken,mint amilyenekröl én meg Szami is írtunk? Vagy te nem szerettél annó presszókba járni?

Nem jellemző, hogy zenés szórakozóhelyekre jártam volna. Esetleg ha valakivel váratlanul összefutottam és leültünk egy kis beszélgetésre. De ilyen alkalmakkor lehetőség szerint kerültem a zenés helyeket, mert a beszélgetésben zavart a hangos zene.
Ha randevúra mentem, akkor sem volt jellemző találkozóhely a zenés presszó...

Nagy bevallással tartozom: gyerekkoromban zongorázni taníttattak. Nem sok tehetségem volt hozzá, de az érdeklődésemet a "komoly" zene irányába fordította, ami otthon csak megerősítést nyert.
Ráadásul a sznobizmus dúlt bennem és operánál könnyebb zenére fintorogtam. Ez volt. NNNa. Nincs mit tagadni.
60 évesen kerültem levelezőviszonyba itt a Harmoneten egy kedves erdélyi sráccal, aki mindennel foglalkozott, ami rockzenéhez kapcsolódik. Basszusgitáros volt egy zenekarban, felvételeket csinált, koncerteket hangosított, rádióműsort vezetett rockzene témában, szóval minden a témába vágó tevékenységet felvállalt. Na ő volt, aki nem bírta elviselni, hogy valaki ne szeresse a rockzenét, és szépen fokozatosan rávezetett a dolog ízére. Akkor még torrentnek híre sem volt, a BC-DC-ről töltöttünk le. Van egy rakás harmatgyenge minőségű számom abból az időből, kellene már selejtezni... Very Happy Viszont bevallom, hogy ahogy a kapcsolat ellanyhult, én megrekedtem azon a szinten, ahová a srác elvitt. Viszont nem fintorgok, hanem élvezem, ha rockzene szól. Very Happy

Az én 70-es éveimre munka, elmélyült tanulás és lángoló szerelem volt jellemző. De benneteket, akik pisisek voltatok ebben az időben ez akkor még nem érdekelt. Laughing
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2207

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 12. 18:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

hangya írta:
Titusz írta:
Hangya...Te jártál egykoron ilyesmi szórakozóhelyeken,mint amilyenekröl én meg Szami is írtunk? Vagy te nem szerettél annó presszókba járni?

Nem jellemző, hogy zenés szórakozóhelyekre jártam volna. Esetleg ha valakivel váratlanul összefutottam és leültünk egy kis beszélgetésre. De ilyen alkalmakkor lehetőség szerint kerültem a zenés helyeket, mert a beszélgetésben zavart a hangos zene.
Ha randevúra mentem, akkor sem volt jellemző találkozóhely a zenés presszó...

Nagy bevallással tartozom: gyerekkoromban zongorázni taníttattak. Nem sok tehetségem volt hozzá, de az érdeklődésemet a "komoly" zene irányába fordította, ami otthon csak megerősítést nyert.
Ráadásul a sznobizmus dúlt bennem és operánál könnyebb zenére fintorogtam. Ez volt. NNNa. Nincs mit tagadni.
60 évesen kerültem levelezőviszonyba itt a Harmoneten egy kedves erdélyi sráccal, aki mindennel foglalkozott, ami rockzenéhez kapcsolódik. Basszusgitáros volt egy zenekarban, felvételeket csinált, koncerteket hangosított, rádióműsort vezetett rockzene témában, szóval minden a témába vágó tevékenységet felvállalt. Na ő volt, aki nem bírta elviselni, hogy valaki ne szeresse a rockzenét, és szépen fokozatosan rávezetett a dolog ízére. Akkor még torrentnek híre sem volt, a BC-DC-ről töltöttünk le. Van egy rakás harmatgyenge minőségű számom abból az időből, kellene már selejtezni... Very Happy Viszont bevallom, hogy ahogy a kapcsolat ellanyhult, én megrekedtem azon a szinten, ahová a srác elvitt. Viszont nem fintorgok ha rockzene szól. Very Happy
Hát...Ha komolyzenéröl vagy rockrol van szó,szerintem Szamiban jó levelezőpartnerre akadol majd ezen a portálon, mivel ha jól tudom,ő meglehetősen kedveli ezeket a stílusokat,és eléggé otthon is van az ilyesmi témákban mindig...De én nem igazán kedvelem a komolyzenét,meg a rockot, bár a zongorajátékot azért szeretem hallgatni...És a klasszikus hangszerek közzül az a fő kedvencem...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2207

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 12. 18:26    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nade nekem mára lépnem kell sajnos, legyen szép estétek mindkettőtöknek...Sziasztok...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2385

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 12. 21:00    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Hát...Ha komolyzenéröl vagy rockrol van szó,szerintem Szamiban jó levelezőpartnerre akadol majd ezen a portálon, mivel ha jól tudom,ő meglehetősen kedveli ezeket a stílusokat,és eléggé otthon is van az ilyesmi témákban mindig...De én nem igazán kedvelem a komolyzenét,meg a rockot, bár a zongorajátékot azért szeretem hallgatni...És a klasszikus hangszerek közzül az a fő kedvencem...

Rosszul tudod Titusz, mi már beszéltünk Hangyával régebben a zenei topicban és kiderült, hogy nem igazán passzol a zenei ízlésünk. Én nem szeretem a gitárszólókat. Rockzenében nekem a Queen (Freddie Mercury) a határ, de a gitárszólókat náluk sem bírom. Tudod Titusz, én inkább a popzenét részesítem előnyben. A lágyabb dallamokat, a harmonikus zeneszámokat. Veled már több könnyű zenei hasonlóságot találtam, mint Hangyával.
Ha olvastad itt, hogy beszéltünk Hangyával Richard Claydermannról, akkor ki is találhattad, hogy én is szeretem a zongorát, bár Claydermannt nem feltétlenül mondom "komoly" komolyzenei előadónak. A sors fura fintora, hogy Hangya és köztem ő sem bizonyult jó közös beszélgetési pontnak...Hangyának csak rossz emlékei vannak miatta...

Hangya! A komoly zene egy bizonyos részét szeretem, csak nem vagyok hozzá elég sznob és elég művelt. Van, hogy hallok egy komolyzenét, és azt mondom, igen ez az, ezt szeretem, meghallgatom, de halvány fogalmam sincs róla, hogy mi az. Még ha hallom is, valahogy törli az agyam. (X-billiomodik szimfónia 826. tétel stb.. számok megjegyzésében mindig rossz voltam.)
Másik része meg annyira monotonnak hat, hogy ideges leszek tőle...
Persze komoly zenében egyetlen kivétel és örök kedvencem: Vivaldi:Négy évszak.
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2385

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 12. 21:02    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

hangya írta:
Samantha írta:
Samantha írta:
Én nem emlékszem pontosan az időszakra, csak arra emlékszem hogy kislány voltam (így lehet a 70-es évek vége, de akár a '80-as eleje is.) és erre mifelénk volt "eszpresszó"...
Arra emlékszem, hogy én mindig buborékos málnaszörpöt kaptam szívószállal !!! (otthon nem volt ám...) nehezen másztam fel a magas, piros bárszékre, de szerettem, és nem engedtem hogy segítsenek, mert én akartam. Volt élőzene, és én áhitattal néztem a "bácsikat, ahogy zenélnek" de nem engedtek oda hozzájuk közel, csak nagyon ritkán, ha valaki volt annyira önfeláldozó hogy odajöjjön velem, és fogják a kezem. Utáltam ezt, mert én elmélyültem volna a zenében, meg a hangszerek látványában, de egy idő után mindig rángatták a kezem, hogy "meddig kell még ezt itt nézni ?" én meg nem akartam menni, mert ugye nézni akartam...egy idő után mindig a nagyobbik, erősebbik győzött, és ismét csak a helyemről málnaszörpöt szürcsölve - messziről - figyeltem a zenészeket.
Néha kaptam fagyit is: kehelyben, kiskanállal...


Nem emlékszem arra, hogy mekkora tömeg volt, (lehet nagy volt, azért is nem engedtek egyedül, anélkül bóklászni, hogy valakinek fognám a kezét.), azt sem tudom, milyen sűrűn mentünk, nem tudom, hogy milyen volt a felhozatal emberekből, hogy milyen volt a társaság. Mint már írtam, testvéreim nálam jóval idősebbek voltak, én nyilván csak azért keveredtem oda, mert rám vigyázni kellett, vittek a baráti társasággal magukkal , akárhová mentek.
Emlékszem arra is, hogy egyszer, mikor annyira néztem őket, a "dobos bácsi" odahívott, odaengedett magához. (Az engem kísérő szempár engedélyével persze.) Az ölébe ültetett, és úgy is játszott, majd kezembe adta a dobverőt, és beleüthettem a cintányérba. Laughing
Nagyon boldog voltam... Smile

Smile Smile Aranyos, hogy még mindig őrzöd a dobolás emlékét! Nagy élmény lehetett!

Az hagyján!
De még a málnaszörp ízét is szinte érzem a számban... Laughing
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9594
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 13. 07:11    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Nade nekem mára lépnem kell sajnos, legyen szép estétek mindkettőtöknek...Sziasztok...

Szia! Smile
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9594
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 13. 08:07    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Nade érdekes dolog az is,hogy pl. számomra az első "diszkóélmény" szintén a 70-es évekhez kötődik....
.
.

Nagy élvezettel olvastam többször is. Smile Annyira kedves, ahogyan leírod, hogy kisgyerekként hogyan élted meg a nagyok szórakozóhelyét! Smile
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9594
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 13. 08:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Samantha írta:


Hangya! A komoly zene egy bizonyos részét szeretem, csak nem vagyok hozzá elég sznob és elég művelt. Van, hogy hallok egy komolyzenét, és azt mondom, igen ez az, ezt szeretem, meghallgatom, de halvány fogalmam sincs róla, hogy mi az. Még ha hallom is, valahogy törli az agyam. (X-billiomodik szimfónia 826. tétel stb.. számok megjegyzésében mindig rossz voltam.)
Másik része meg annyira monotonnak hat, hogy ideges leszek tőle...
Persze komoly zenében egyetlen kivétel és örök kedvencem: Vivaldi:Négy évszak.


Hajdan, még a 60-as évekből eredően létezett a Szovjet Kultúra Háza a Kossuth Lajos utcában. Működött végig a 70-es és 80-as vekben is. Még gimnazista koromban szoktam rá, és amíg nem jött a magnószalag, mint hanghordozó, rendes látogatója voltam. Zsebpénzből is megfizethető áron lehetett szovjet hanglemezeket kapni. Rengeteg komolyzenei lemezt vettem ott. Nálam vájtabb fülűek fintorogtak ezeknek a lemezeknek a minőségére, de én lelkesen hallgattam őket. Akkor alakult ki az a szokásom, hogy egy számot sokszor hallgattam le egymás után. Ez nagyban hozzájárult, hogy egyes zenéket meg bírtam jegyezni. Akkoriban Beethoven volt a nagy kedvencem, módszeresen gyűjtöttem a műveit.
Valamelyik rövidebb szimfónia B oldalán volt a Karfantázia. Zongora és a végén kórus, mint a 9. szimfónia 4. tételében. Szvjatoszláv Richter zongorázott. Annyiszor hallgattam végig, hogy belém égett Richter minden billentése. Jött egy olyan időszak az életemben, amikor nem foglalkoztam ilyen intenzíven zenehallgatással. Már a torrentes, youtube-os időkben jutott újra eszembe a Karfantázia. Meg is találtam, de nem Richterrel. Ahogyan elkezdtem hallgatni ezeket az előadásokat, fájt minden olyan billentés, ami eltért a belém égett Richter előadástól.
Persze Richterrel már nem találtam sehol. És láss csodát! Elkezdtem mindenfelé kérni ezt az előadást és kedves emberek feltöltötték!! A youtube-ra is és kedvenc torrent oldalamra is.
blob1
Nem fűzök hozzá reményeket, hogy bármelyikőtök tetszését megnyeri, de ide teszem, mert soha nem lehessen tudni. Laughing
Piciri hozzáfűzés: ma már nem vagyok (annyira?) sznob zene dolgában, hogy a Karfantázia tetszéséből, vagy nemtetszéséből következtetnék bármire is. Very Happy

Volt már valamelyikőtökkel hasonló eset? Mármint hogy egy zenéhez hozzászoktatok egy előadóval, és nem tudtátok elfogadni más előadásban.
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2385

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 14. 20:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
...ezelőtt néhány évvel elmentem arra a településre újra, ahol a gyerekkoromat töltöttem,és többek között megnéztem azt az épületet is, ahol annak idején ez a számomra oly emlékezetes szórakozóhely működött egykoron...Ma üres már az a jókora terem, teljesen üres...Az ajtó kulcsrazárva, az ablakokon még függöny sincs már, poros,pókhálós,kihalt az egész egykori létesítmény, de azért az ajtó kisablakán mégiscsak bekukucskáltam, csakúgy kíváncsiságbol,no meg persze "nosztalgiábol"...Hát...Szinte alig akartam elhinni azt,hogy hajdanán ITT, ebben a ma már szánalmasan lepusztult,szenespince kinézetü helyiségben egykoron micsoda élet is volt! Pedig volt...Bármilyen hihetetlenül is hangzott ez a gondolat nekem akkor és ott...Dehát tudomásul kell ugye venni azt az örök törvényt, hogy semmi sem örök...Hát bizony semmi sem az...Sajnos...

Ez a hely is a főváros egyik külső kerületében volt. Aztán étteremmé változott, működött sokáig. Majd a '90-es években pizzázó lett belőle, ami néhány év után bezárt. Hosszú évekig üresen állt, egyre lepukkadtabb lett. Hasonlóan nézhetett ki, mint a "tiéd". Nemrég lebontották, a környék is átváltozott, új épület került a helyére...
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2385

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 14. 20:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Nade érdekes dolog az is,hogy pl. számomra az első "diszkóélmény" szintén a 70-es évekhez kötődik...Egész pontosan 7 éves voltam,amikor először jártam egy diszkóban...Ennek az eseménynek a története szintén a nagybátyámhoz kapcsolódik,és ahhoz a szemközti espresszóhoz...A presszónak otthont adó épületnek ugyanis volt egy hatalmas pincéje is, és a pincének néhány,az utcára néző ablaka...Éshát idővel furcsa dolgokat vettünk észre az öcsémmel ezen pincével kapcsolatosan...Előszöris azt,hogy az addig üresen tátongó pinceablakokat színes kartonpapírlapokkal beragasztották egyszercsak...Ez még nemis lett volna önmagában olyan rémisztő dolog, de az, hogy éjszakánként valami tompán dübörgő zeneszó is hallattszott a pince mélyéröl, meg a kartonpapírral befedett pinceablakok résein keresztül valami megmagyarázhatatlanul erősfényü villódzás is kiszűrődott éjszakánként a zeneszóval egyidőben, nos,ezen rejtélyes dolgok igencsak megrémítettek engemet is,és az öcsémet is...És szabályosan félni kezdtünk idővel éjszakánként, ahányszor csak észrevettük ezeket a szemközti pincéböl kiszűrődő fényeket és zajokat...Már kezdtük azt hinni az öcsémmel,hogy valami "pokolbéli orgiák" zajlanak ott időnként, mindenféle "alvilági szörnyek" részvételével...Ezt a vélekedésünket aztán elmondtuk idővel a nagybátyánknak is, amikor egyszer láttuk valamelyik este ott ácsorogni néhány nőci társaságában a nevezett pince bejáratánál...A nagybátyám persze jókat kacagott,amikor meghallotta a rémült kérdezősködéseinket meg vélekedéseinket a pincében történő dolgokkal kapcsolatosan,éshát mondta is egyböl,hogy MENJÜNK LE VELE A PINCÉBE, hogy a saját szemünkkel is lássuk azt,hogy nincsenek ott semmiféle ördögök,meg szörnyek...Hű...Még most is emlékszem arra,hogy micsoda félelemmel eltelve araszoltunk lefelé a pincébe a lépcsőkön a mélybe lépegetve, és a nagybátyánk széles háta mögé bújva, félve attol a látványtol,ami a várakozásaink szerint odalent várni fog majd ránk...Aztán egyszercsak eljött a nevezetes pillanat, amikoris mint valami mesében,a nagybátyám néhány szavára feltárult a pincehelyiség ajtaja, és elénk tárult a látvány,amivel úgy féltünk addig szembenézni:Vagy két tucat férfi és nő táncolt a pincehelyiség közepén mindenféle villódzó,színes lámpák fényözönében, és szemmel láthatóan jó hangulatban,és vidáman...Ördögöknek,meg szörnyeknek természetesen nyoma sem volt,de azért ettöl függetlenül,énis meg az öcsém is igencsak féltünk ebben a zajos,és szokatlan környezetben, úgyhogy néhány percnyi nézelődés után mondtuk is a nagybátyámnak,hogy most már vigyen minket haza innen...Mire megintcsak jót nevetett, és kivezetett minket engedelmesen a pincediszkóbol a napvilágra...Vagy inkább az éjszakai holdvilágra...Mikor felértünk megint a jól ismert utcára, szabályosan megkönnyebbültünk az öcsémmel,hogy végre ismét az ismerős környezetbe kerültünk, de legalább már többet nem féltünk a pincehelyiségböl kiszűrődő fényektöl,hangoktol...Azért már ez is valami volt...

Titusz, akkora beleéléssel meséled, hogy szinte én is úgy érzem, hogy ott vagyok. Szinte lélegzetvisszafojtva figyeltem, vártam, vajon mi történik, ha leértek a lépcsőn. (Pedig ugye tudtam, hogy egy disco van/lesz ott.)
Jót nevettem, amikor azt olvastam, hogy:
Idézet:
...eljött a nevezetes pillanat, amikoris mint valami mesében,a nagybátyám néhány szavára feltárult a pincehelyiség ajtaja...
Az ugrott be, biztos a "Szezám tárulj!" volt a jelszó, ami miatt kinyílt az ajtó.Laughing
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2207

HozzászólásElküldve: 2017. 10. 15. 08:26    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

hangya írta:
Titusz írta:
Nade érdekes dolog az is,hogy pl. számomra az első "diszkóélmény" szintén a 70-es évekhez kötődik....
.
.

Nagy élvezettel olvastam többször is. Smile Annyira kedves, ahogyan leírod, hogy kisgyerekként hogyan élted meg a nagyok szórakozóhelyét! Smile
De ez még csak egy dolog,Hangya...Hogy miként kezdődött az ismerkedésem a "diszkóvilággal"...És hogy hogyan zajlott a dolog...De mindezekhez képzeld hozzá még azt is, hogy kb.10 évvel a fentebb leírt események után úgy alakultak a dolgok,hogy megrögzött diszkórajongó lettem,és volt időszak,amikor szinte mindenhova elmentem a környéken,ahol csak diszkót lehetett feltalálni...És "elememben" éreztem mindig magamat az ilyen helyeken...Tiszta kabaré ebbe még csak belegondolni is így,már utólag...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Filagória Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, ... 13, 14, 15  Következő
2 / 15 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.