Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Írjátok le, ami először eszetekbe jut! Mindegy, mi! 20.
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3 ... 23, 24, 25 ... 29, 30, 31  Következő
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Lélekemelő
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2223

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 13. 20:40    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Amikor csakúgy mászkálni indultam a városba,olyankor a legtöbbször volt nálam mindig egy közönséges reklámszatyor,(Amikor láttál az Örsön,valszeg szintén volt nálam egy ilyen szatyor,mivel akkoris egy egész hajnalig tartó sétát terveztem be aznap estére...És a szatyorban vittem magammal mindig egy kétliternyi kólát,hogy ha megszomjazom menet közben,tudjak azért mindig mit inni...)de mivel ugye most konkrét randira mentem, hát nem vittem semmilyen szatyrot se magammal...Csak a szokásos felszerelésemet...(Igazolványok,pénztárca,meg egy praktikus rugós kés...Ez utóbbi természetesen csak önvédelmi célbol,hogyha valahol netalántán megtámadnának valami részegek vagy trógerek,ne legyek azért sose fegyvertelen...) Nade akkor folytassuk onnan a történetet,hogy megkérdeztem volna tőled,hogy nem-e kérsz egy-két cukorkát? És bemutattam volna mindeközben a választékot...(Citrom és narancs ízű savanyú cukorkákat...)Egy ilyen kérdésre mit válaszoltál volna? Néhány másodpercnyi töprengés után amúgy az útitervet illetően azt válaszoltam volna,hogy:"Szerintem nyaljunk el egy-két fagylaltot akkor a vendéglőben,aztán sétáljunk végig a körúton nézelődve a Margit sziget felé...Onnan meg majd meglátjuk merre menjünk tovább...Meddig érsz ma rá? Csak azért kérdem,mert akkor úgy tervezzük be a dolgokat...Én ráérek bármeddig"... Innen folytasd akkor a történetet...(És ne feledd el akkor azt,hogy nekem mindig az volt a koncepcióm,hogy egy fagyikört én fizettem,de a következőt már a hölgy...Aztán újra én,majd újra a hölgy...)

Mennyi fagyit akarsz te megenni ? Laughing
És hogy állsz ahhoz, ha meg szeretném kóstolni a fagyidat? Ha belenyalnék a fagyidba?
Vagy fordított esetben te belenyalnál az enyémbe? Vagy esetleg inkább elutasítod az ilyen jellegű dolgokat, mert taszít valamiért? Vagy együk kehelyből a fagyit? Ez esetben hasonló a kérdés: Ragaszkodsz a saját kanaladhoz, meg a saját fagyidhoz, vagy lehet szó "cseréről"? Milyen fagyikat szeretsz?

Haza szoktad kísérni randi után a lányt?

Holnap du-estefelé , kb., mint ma, jön a folytatás...
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2022

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 14. 11:53    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Hát...Ha fagyirol van szó,akkor az volt mindig az elvem,(Meghát az a mai napig is...)mint ami a cukorkákkal:Határ a csillagos ég...Nincs az a fagyimennyiség,amit alkalomadtán el ne bírnék nyalni...Idén nyáron is volt alkalmam a fagyizásra egyszer-kétszer, és ilyenkor együltő helyemben elnyaltam vagy 20 gombócnyi fagyit...Legalább...Persze akkor a hajdani virtuális randinkon nem nyaltam volna el ilyen rengeteg fagyit,mivel akkor csak a fagyizással eltelt volna az egész délután...Egy kört fizettem volna én,egy kört te, aztán ennyi...Viszont arra ügyelj,hogy egyrészt MINDKÉT KÖRT neked kellett volna kihozni,vagy kihozatni,mivel én nagyon nemszerettem soha senkivel sem kommunikálni, ha az nem volt feltétlenül szükséges,másrészt pedig csak a citrom,meg a csoki fagyit szerettem...Semmilyen más fagyit meg nem ettem soha...A fagyikba való kölcsönös belenyalást nagyon nem kedveltem soha, az ilyesmitöl írtóztam mindig...A lányokat-hölgyeket természetesen mindig hazakísértem annó, ráadásul az elbúcsúzás az nagyon nehezen ment...Volt olyan, hogy háromszor-négyszer is elköszöntem egy-egy hölgytöl a búcsúzás során,mert minden elköszönés után visszaléptem még egy kicsit ölelkezni,csókolózni...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2223

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 14. 15:59    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Elöljáróban: a hely, amit említek, nem kitaláció, valóban így van ahogy írom, és létezik. Butterfly Cukrászda az Oktogonon, így rá is tudsz keresni a neten. Most ez a neve, de már 25 éve is megvolt, (jó kicsit akkor máshogy nézett ki) és tényleg, akárhányszor voltam ott a barátnőmmel, sosem voltak fent sokan, max 1-2 ember, de azoktól is távolra lehet kerülni. Az első rendeléskor mindig feljön a pincérnő, aztán a továbbiakban, ha akar még valamit a vendég, akkor lemegy és kér. Nem jönnek fel többet megkérdezni, hogy kérünk-e még valamit, nyilván diszkrécióból, csak felhozzák az újabb rendelést. Vagy akár felviheted te magad is. És távozáskor kell rendezni a számlát.
Ha úgy mond neked valamit a hely, gyerekkoromban itt volt/ez volt a "Vajas süteményes" nevű cukrászda.
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2022

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 14. 16:51    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Akkoriban nemismertem ezt a vendéglőt,mivel gyakorlatilag sohasem jártam vendéglőkbe,max.csak ilyesmi randik alkalmábol,vagy időnként ismerős palik társaságában,de az ilyen esetek nagyon ritkák voltak...És olyankor sem az Oktogonon ültünk be valahova...Nade ha leírtad akkor a jellemzőit...Egy ilyen helyen és szituban úgy viselkedtem volna,hogy rád bíztam volna a fagyik rendelését...(Hogy mik a szokások,meg az illemek, miszerint a férfinek kell rendelni,meg fizetni ilyen helyeken,az engem soha, semmikor nem érdekelt...Én mindig-mindent a nőre hagytam intézni,rendelni,meg fizetni...)Aztán amikor jött volna a számla rendezése, akkor "ÖSSZEDOBTUK VOLNA" a pénzt...Láttál már ilyet,nem? Kitettem volna az asztalra a fizetendő összeg kb.felét,vagy inkább valamivel többet, a hiányzó részt pedig kipótoltad volna te...Viszont konkrétan fizetni neked kellett volna...Még olyankor is,amikor ott ülök énis melletted...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2223

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 14. 16:53    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nos, akkor a folytatás:

Megszólalok hangosan is:
-"Ne haragudj, mit is mondtál?"
-Csak azt kérdeztem, kérsz-e néhány szem cukorkát? Van citromos, és narancsos.
-Köszönöm, elfogadok egy szemet. Melyiket ajánlod?
-Miért, nem szereted?
-Néha megeszek egyet-egyet, de ha cukorka, akkor nekem inkább a karamellcukorka a kedvencem. Meg a Duna-kavics.
-Akkor inkább fagyi?
-Jó rendben. Ezt azért elteszem emlékbe. Óvatosan, két ujjal fogva, elvettem kinyújtott tenyeredből a cukorkát, mintha félnék, nehogy közben valahogy hozzád kelljen érnem, mellyel elárulnám izgatottságomat, s beraktam a táskámba. (minden mozdulatomat érdeklődve követted a tekinteteddel...én soha nagyobb körültekintéssel nem tettem be semmit a táskámba, közben lestem a szemem sarkából, vajjon mi olyan érdekes ebben a mozdulatban, hogy ennyire kell figyelned. Persze, látom azt is, hogy megint a combjaimat bámulod, megnyaltad a szádat is...ha akarnád sem tudnád letagadni mire gondolsz most...én próbálok elnyomni egy mosolyt...nem, nem rajtad nevetek, csak próbálom nem mutatni, hogy tetszik a dolog )
- Ezek szerint akkor arra megyünk! - szólaltam meg hirtelen, s mutattam az Oktogon felé, mire felkaptad a fejed. Tudod, ott nagyon finom fagyik vannak. Különlegesek is, mint mogyorós csoki, kókuszos csoki, ananász, de nagyon finom minden gyümölcsfagyijuk is. Meg van nagyon finom édes tölcsérjük. Ettél már olyat? Vastagabb, mint a rendes, ropogósabb, nem olyan íztelen és finom édes, kicsit karamelles...vagy mintha lenne benne egy kis méz...
(Akkor néhány éve jött divatba - én ott ettem először - évekig nem is láttam máshol.)
Enyhe megdöbbenést láttam a szemedben, nem tudtam mit mondtam, amin ennyire meglepődtél...(lehet túl sokat beszélek?) de reméltem, hogy valóban csak a tölcsér miatt, hogy nem találkoztál még olyannal, hisz azt válaszoltad:
-Akkkor szerintem nyaljunk el ott egy-két fagylaltot, aztán sétáljunk végig a körúton nézelődve a Margit sziget felé...Onnan meg majd meglátjuk merre menjünk tovább...Meddig érsz ma rá? Csak azért kérdem,mert akkor úgy tervezzük be a dolgokat...Én ráérek bármeddig"...
-"Jó neked, gondolom Te már a magad ura vagy. Én Anyámmal élek, és este 10-re haza kell érnem. Nem tűri a késést. Ez azt jelenti, hogy innen a környékről úgy legkésőbb kilenc óra körül el kell indulnom.
-Renben, akkor menjünk fagyizni. Te tudod az utat merre kell menni. De valamit szögezzünk le. Tudom, hogy más fasziknak az a szokása, hogy a randin mindent ő fizet...
-Ne is folytasd! - vágtam közbe. Én úgy gondolom úgy tisztességes, ha mindenki fizeti a sajátját.
-Én úgy gondoltam, hogy egy fagyikört én fizetek,de a következőt már te .Aztán újra én,majd újra te...
-Nahát, Titusz, te ennyire szereted a fagyit? Így fejenként már legalább 8 gombócnál járnánk...én ugyanis egyszerre 2 (3) gombócot szoktam kérni...
Ettől aztán elnevetted magad. Nyilván arra gondoltál, hogy de jó, egy kínos témán már túl is jutottunk. Kicsit, mintha meg is nyugodtál volna. Elmondtad, hogy mennyire utálod magát a pénzt, a pénzhasználatot is, hogy legszívesebben soha pénzt sem vennél a kezedbe, ha a haverjaiddal mész valahova mindig odaadod nekik az összeget, neked ne is kelljen foglalkoznod vele.
Erősen figyeltem, próbáltam rájönni, mit is akarsz ezzel mondani, nem teljesen volt világos, miért is mondod mindezt nekem. Egyszercsak rájöttem, kicsit kattogott az agyam, majd azt mondtam: "Rendben, add majd ide a pénzt, lerendezem!"
Elindultunk, vagy fél percig csend is volt.
Nekem még az előzőek feldolgozásán járt az agyam, - nem mindennapi figurával hozott össze a sors - s valószínűnek tartottam, hogy a te agyad is azon jár, hogy én biztosan flúgosnak tartalak most...
Kezdett a csend kínossá válni, nyilván mindketten zavarban voltunk kicsit, hogyan is tovább. Mégsem baktathatunk egymás mellett, mint két ismeretlen...
Végül te indítottad újra a beszélgetést, megkérdezted, honnan ismerem azt a fagyizót, kikkel, milyen sűrűn szoktam oda járni. Aztán én is kérdezgettelek, te hova, merre jársz szabad idődben, mennyire ismered a fővárost, mióta élsz itt, milyen, hogy tetszik?

Kezdtem azt érezni, hogy egyre jobban érzem magam, minden érdekel, amit mondasz. Én sosem tudom, hogy illik menni egy párnak az utcán, ki melyik oldalon van, ez soha nem is érdekelt. Egy biztos volt, mivel a táskámat a bal vállamon szoktam hordani, egyértelmű volt, hogy te csak a jobb oldalamon jöhettél, hisz úgy volt kényelmes. Eleinte csak véletlenül össze-összeért a karunk, majd volt, hogy a kezünk-kézfejünk is. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, de egyre gyakoribbak voltak ezek a mozdulatok. Aztán egyszer csak tudatosan arra törekedtem, hogy ne húzódjon el a kezem a tiédtől. A következő pillanatban megfogtuk egymás kezét, az ujjaink összekulcsolódtak. Megint nem tudtam volna megszólalni, de szerencsére te beszéltél, fél perc múlva már úgy fogtuk egymás kezét, mintha soha többé nem akarnánk elengedni a másikét...
Egy pillanatra meg is álltunk, megszűnt a világ, egyikünk sem mondott semmit, csak néztünk egymás szemébe szótlanul... legszívesebben megcsókoltam volna a szádat, de hát ennyi idő ismerettség után? Tudom, hogy neked is ezen járt az eszed, megfogtad a másik kezem is, még közelebb kerültünk egymáshoz. Egy szempillantás alatt végigmértél tetőtöl talpig, én téged szintén, teljes megelégedettséget és a vagy szikráját láttam a szemedben. Nem kellettek szavak, de úgysem jött volna ki hang a torkomon...a lábam is elgyengült.
Ekkor valaki figyelmetlenül, gyorsan elrohant mögötted, közben meglökte a vállad, reflexből hatrapillantottál, megszűnt a pillanat.

Úgyis ott voltunk már a cukrászda előtt, igazából azért is lassítottam le, s álltál meg te is velem együtt.
- Gondoltam, olyan hangulatos ez a cukrászda, fent az emeleten nem nagyon szoktak lenni, bemegyünk? - kérdeztem.
- Mondtam az előbb, nem (?), hogy nem szeretem a tömeget, nem igazán szeretek kommunikálni másokkal, ha nem muszáj...
-Nem kell neked kommunikálnod, és ha nem tetszik, akkor elmegyünk. De higgy nekem, ismerem a helyet, gyere, menjünk be. A múltkor is csak kettesben voltam itt a barátnőmmel, a felső szintre senki nem szeret felmenni a lépcsőn. Igaz, kint is lehet venni fagyit, de nézd meg, hányan állnak sorba. Bent csak felmegyünk, leülünk, aztán majd hozzák a fagyinkat.
Na, gyere már...hát akarok én neked rosszat?

Láttam, hogy kételkedve fogadod a mondandóm, de azért ráálltál. Bementünk, köszöntünk, nyomtam egy puszit az orrod hegyére, majd mondtam neked, hogy nézd meg milyen fagyit kérsz, addig én beszélek a személyzettel. Megkérdeztem a pultos hölgytől, hogy van-e fenn szabad hely, szemem sarkából meg láttam, hogy nem is nézegeted a fagyikínálatot, hanem megint csak rajtam legelteted a szemed...
Pár másodperc múlva ott álltam melletted, gyere, menjünk fel.
-Csak utánad! - mondtad te.
-Na, arra lenne eszed, mi? Egymás mellett fogunk menni, simán elférünk. Rövid szoknya van rajtam, egy órája sem ismerlek, csak nem hiszed, hogy hagyom, hogy közvetlenül mögöttem gyere a lépcsőn???
- De ha nem teszik odafent elmegyek! - hallom hogy valami ilyesmit mormogsz az orrod alatt.
- Ne duzzogj, gyere!!!-mondom én.
Felmentünk, láttam rajtad, hogy kicsit megnyugszol, amikor megláttad a helyiséget. Barátságos, melegséget sugárzó, több kis rész van, kényelmes kis bőrhuzatú fotelekkel, vagy székekkel, 2-4 férőhelyes asztalokkal. Az egyik asztalnál ült egy ürge, újságot olvasott, volt előtte egy fél szelet süti.

- Csüccsenjünk le - suttogom. Jön mindjárt jön a pincérnő, remélem kigondoltad milyen fagyit kérsz. Így már gondolom jó lesz kehelyben és nem tölcsérbe kéred...Rendelek egy kört, aztán később majd még egyet. Fizetni távozáskor kell egy összegben, időközben ideadod majd a te részed, amikor megyünk, én fizetek. Így rendben lesz? Megnyugodtál? Tetszik a hely?

Látom, hogy méregeted a fickót a sarokban.
-"Ne foglalkozz vele, mindjárt elmegy!...már csak félig van meg a sütije...
Kicsit mormogsz, tétovázol.
Ekkor felemelem a kezem, megsimogatom az arcod, majd kicsit a hajad felé fordítom az ujjaim, enyhén cirógatlak, közben mélyen a szemedbe nézek. Érzem, hogy a tenyerembe szorítod az arcod, amennyire lehet, egy pillanatra lehunyod a szemed. Egy légy zümmögését is meg lehetne hallani. Mikor újra kinyitod a szemed, látod, hogy a tekintetem kérlelő, és szeretettel teli...Megadóan sóhajtasz, kezedbe fogod a kezem, s körülnézel hogy hova is üljünk le végül...
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2223

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 14. 17:00    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Akkoriban nemismertem ezt a vendéglőt,mivel gyakorlatilag sohasem jártam vendéglőkbe,max.csak ilyesmi randik alkalmábol,vagy időnként ismerős palik társaságában,de az ilyen esetek nagyon ritkák voltak...És olyankor sem az Oktogonon ültünk be valahova...Nade ha leírtad akkor a jellemzőit...Egy ilyen helyen és szituban úgy viselkedtem volna,hogy rád bíztam volna a fagyik rendelését...(Hogy mik a szokások,meg az illemek, miszerint a férfinek kell rendelni,meg fizetni ilyen helyeken,az engem soha, semmikor nem érdekelt...Én mindig-mindent a nőre hagytam intézni,rendelni,meg fizetni...)Aztán amikor jött volna a számla rendezése, akkor "ÖSSZEDOBTUK VOLNA" a pénzt...Láttál már ilyet,nem? Kitettem volna az asztalra a fizetendő összeg kb.felét,vagy inkább valamivel többet, a hiányzó részt pedig kipótoltad volna te...Viszont konkrétan fizetni neked kellett volna...Még olyankor is,amikor ott ülök énis melletted...

Nos, mint láthatod, jóval előbb megírtam ezt a sztorit, mint ahogy elolvashattam volna amit most írtál. Tegnap este kezdtem el, amikor még azt sem írtad, hogy: viszont arra ügyelj,hogy egyrészt MINDKÉT KÖRT neked kellett volna kihozni,vagy kihozatni,mivel én nagyon nemszerettem soha senkivel sem kommunikálni, ha az nem volt feltétlenül szükséges.

Ezt már tudtam/sejtettem rólad.
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2022

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 14. 17:07    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Tökéletes volt a leírás...Többször is végigolvastam, próbáltam finomítani a szöveget,hogy "valójában mit is csináltam volna másképpen", de nem tudtam " belekötni" semmibe sem...Igen...Pontosan így viselkedtem volna a valóságban is...És örültem annak is, hogy nem felejtetted ki az olyan jelenetet se,amikor kedvtellve,nyíltan,és szinte "szemérmetlenül" legeltetem a szemeimet a harisnyás lábaidon...Hiába még "csak percek óta ismerlek", ahogy mondani szokás...Csak nem valami " másik dimenzióra" tudod átkapcsolni időnként a tudatodat,ahol ez az "alternatív valóság" valóban megtörtént? Hihetetlenül pontos és életszerü volt ez a leírásod is...Gratulálok...Ügyes voltál...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2022

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 14. 17:21    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Azon a jeleneten is teljesen elámultam,amikor írtad azt,hogy a vendéglőbe beérve az első dolgom volt mogorván bámulni a közelben ülő fazont,fazonokat...Mint aki azon dühöng,hogy: "A fene egye meg...Még itt se lehet nyugodtan az ember ezektöl a piszkos népektöl"...Igen...Valóban így szoktam vendéglőkben viselkedni még a mai napig is,ha véletlenül eljutok ilyen helyekre...Viszont azon jót mosolyogtam,hogy írtad,neked még az is fejtörést okozott, hogy " a nőnek a férfi melyik oldalán kell mennie"? Hát...Bevallom,én ilyesmi illemröl még sose hallottam...Meg sose fordult meg a fejemben,hogy ilyen illem is létezik...Létezhet...Szent ég...Istentudja mennyit sétáltam hölgyekkel annó Pesten,aztánmeg lehet,hogy sokszor nemis a "jó oldalon" mentem? Mivel mindig úgy sétáltunk,ahogy jött a dolog...Hol én voltam a jobb oldalon,hol a nő...De akkor mindig tanul újat az ember...Melyik oldalon kell akkor mennie a férfinek? A jobb oldalon vagy a balon?
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2223

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 14. 17:22    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nem tudom, hogy csinálom...ilyen vagyok.
Igen, lehet, hogy egy "másfajta tudatállapotban" vagyok, amikor ezeket írom, hisz érzem, hogy olyankor "valami más körülöttem"...mintha tényleg ott lennék, s próbálom venni a "rezgéseidet".

De te is kellesz hozzá.
Így akkor most segíts kicsit folytatni...

Innen hogyan tovább?
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2022

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 14. 17:43    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Üldögélünk a vendéglőben,beszélgetünk erröl-arrol, próbálok mindig úgy helyezkedni,meg pislogni,hogy minnél mélyebben be tudjak látni a szoknyád alá...De a fizikai kontaktusokat illetően még inkább visszahúzódó vagyok...Mivel most még csak a "tetepszemle" fázisban vagyok...Az érintéseidtöl nem húzódok éppen el,de én nem kezdeményezek fizikai kontaktust...Inkább csak a szememet legeltetem,de azt aztán nyíltan,és szemérmetlenül...Elnyaljuk a fagyikat, kicsit beszélgetünk még,nézelődünk,ismerkedünk,majd miután fizettél,elindulunk akkor szép ráérősen sétálgatva a Margit sziget irányába a körúton...Ezt az alaptémát dolgozd akkor ki a továbbiakban...Egész addig,hogy odaérünk a Margit sziget lejárójához a hídon...Ott el kell majd döntenünk,hogy merre menjünk majd tovább...Lemenjünk-e a szigetre,vagy tovább sétáljunk-e a Budai oldalra...Eddig dolgozd ki egyelőre a történetet,ha majd ráérsz...Nekem viszont most lépnem kell mára...Majd jövök még idővel...Szia.
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2223

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 15. 11:43    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz, hány órára érjünk oda a Margitszigeti lejáróhoz?
Tudod, hogy max. 21:00-ig maradhatok.

Laughing

Du estefelé jövök a folytatással.
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2022

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 15. 12:28    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Hát...Amennyiben délután kettőkor találkoztunk a Nyugatinál az óra alatt, onnantol számítva kb.egy-másfél órányi időt fagyizgathattunk el, aztán amíg andalgó, ráérős,nézelődős tempóban elsétáltunk a Margit szigeti híd leágazásáig,az szerintem megint egy olyan másfél órányi idő...Jók a számításaim? Rég jártam már arrafelé, igazábol fogalmam sincs már arrol,hogy mennyi idő a gyalogút az Oktogontol a Margit szigetig...De ha rosszul számoltam,akkor javíts ki...Szóval az én számításaim szerint kb. este fél öt felé értünk a híd leágazásához...De majd eldöntöd akkor te pontosabban is az adott időpontot...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2223

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 15. 17:40    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Üldögélünk a cukrászdában, ismerkedünk, beszélgetünk mindenről, ami csak az eszünkbe jut. Eszegetjük közben a fagylaltunkat, jól érzem magam, vidám vagyok. Látom, hogy te még mindig feszült vagy amiatt a pasas miatt, aki a másik sarokban ül, az előbb olyan undorral pislogtál feléje, mintha egy féreg lenne.
Észrevettem ám párszor, hogy miközben rám koncentrálsz - főképp a combjaimra - néha odanézel rá.
Persze, értem én, hisz a manus arra vetemedett, hogy "rám nézett". Egyrészt láttam az arcodon a büszkeséget, másrészt a másik férfi lenézését: " Ne bámuld a nőmet Öregem, mert ha még egyszer idenézel, odamegyek és kinyomom a szemed! karöltve a: "Nézz csak meg jól, ez a jó kiscsaj az ENYÉM, engem választott, Velem van, remélem látod, hogy téged észre sem vett, viszont látod, hogy néz énrám!?" biztos tudatával.

Ez persze tetszik nekem, nem tagadom.

Miután az ürge "végre eltakarodott innen", ahogy epésen megjegyezted, S kettesben maradtunk, felszabadultabb lettél. Egyre inkább azon voltál, hogy minél inkább a szoknyám alá láss, s ezt egyre fesztelenebbül művelted.
Eljátszottam a gondolattal, hogy mit tegyek inkább? Visszafogottabb legyek, vagy kihívó? Az nem volt célom, hogy ne láss semmit, hisz akkor hosszú szoknyát vettem volna.
Jó érzés volt, hogy annyira tetszik, hogy nem bírod levenni rólam a tekinteted, de már-már olykor idegesítő, hogy azt érzem, mintha én csak egy nagy comb lennék számodra, egy darab hús csak, amit bámulni lehet.Időnként persze még rátettem egy lapáttal, úgy mozdultam, hogy esetleg láss többet, máskor meg az ölembe tettem a kezem, vagy a táskámban kotorásztam, aztán az véletlenül az ölemben maradt. Láttam, olyankor kicsit dühös lettél, "engesztelésül" a következő mozdulatommal véletlenül 3 centivel feljebb csúszott a szoknyám. Persze annyira akkor sem, amennyire te szeretted volna.
Egyszer rákérdeztél, mit mosolygok annyira. Tudod, elképzeltem, hogy mennyire örülnél annak, ha az asztal lapja üvegből lenne.
Nem szokásom azonban ízléstelenül szétrakni a lábaimat. Egy hölgy megtanulja, hogy lehet úgy ülni, állni, mozogni, hogy pont csak annyira csússzon fel a szoknyája, amennyire épp szeretné.
Természetesen, mikor úgy éreztem, hogy akkor most már nem akarom, hogy ennél feljebb csússzon rajtam, felajánlottam, hogy induljunk lassan, ha mást is akarunk még csinálni ma, mint itt üldögélni. A felállással "észrevétlenül" megigazíthattam ugyanis a szoknyámat - legnagyobb bánatodra.
Kicsit tartottam eleinte attól, hogyha itt kettesben maradunk, hogy fogsz viselkedni.
Itt szinte kettesben voltunk egy zárt térben, bár nyilvános hely volt, de egy nő ugye sosem tudhatja mire számítson, ha egy férfivel kettesben marad valahol. Én viszont ha vonzódom valakihez, nem tudom nem kimutatni néhány apró érintéssel, fizikai közeledéssel. Ez akár félreérthető is lehet, arra ösztönözheti a férfit, hogy akkor ő meg elkezdhet tapizni, fogdosni, pedig a kettő nagyon nem ugyanaz. Az előbbi a nő gyengédsége, utóbbi a férfi erőszakossága. Szóval résen kell lenni, pláne egy esetleges új kapcsolatban.

Elindultunk a Margitsziget felé, ahogy eredetileg szóba került. Ismét felötlött bennem, hogy vajon melyik oldalon is illene mennem? Pedig bátyám annyiszor mondta...aztán beugrott. Gondoltam megkérdezem, te hallottál-e róla?
- Titusz, te tudod , hogy az illemszabályok szerint melyik oldalamon kellene sétálnod? Nekem mindig gondolkoznom kell ezen...
- Bevallom,én ilyesmi illemröl még sose hallottam...Meg sose fordult meg a fejemben,hogy ilyen illem is létezik...létezhet... miért, melyik oldalon kell akkor mennie a férfinek? A jobb oldalon vagy a balon?
- A középkori hagyomány szerint a férfi a jobb karján vezeti a hölgyet. Ez azért van így, mert a jobb keze a kardforgató kéz, így a kardhüvely a férfi balján található. Ezért, ha váratlan viadalra kerülne a sor, a bal oldali kard szabadon marad és azonnal kihúzható, amennyiben a nőt párbajban megvédené a férfi.
Smile
-"Na, akkor most már ezt is tudjuk!"-mondtad, s átmentél a másik oldalamhoz.
-"Nincs kardod, s különben is, az is egy illemszabály, már napjainkban, hogy a férfi mindig azon az oldalon van, amerről a veszély jön...pl.most neked kell kívül menni, hogy esetleg ne engem üssön el az autó, ha feljönne a járdára. - magyarázom, mint egy tanárnéni.
Szerintem legszívesebben megszólaltál volna, hogy aki ezt kitalálta, az szaladgáljon körbe-körbe a nő körül, de megfogtam a kezedet, hogy maradj itt, ahol vagy, mert nekem így kényelmes, ha fordítva állnánk, útban lenne a táskám, én pedig nem szeretem a jobb vállamon hordani.
-Sosem értettem, minek kell ekkora táska a nőknek! Nekem elég szokott lenni egy reklámszator is. Belerakom a 2 literes kólámat, meg az édességeimet, és kész!
-" Na, és most hol van a kólád? Nem vagy szomjas?"
-"Hát így, hogy most mondod, valóban nincs nálam, és valóban szomjas is vagyok"...
-Na látod, nálam viszont van 2 kis műanyag palack. Az egyikben víz van, a másikban tea. Kérsz?"
-Hát, erre is gondoltál? Akkor lehet, hogy kérek."
-Tudod, ilyen melegben nem árt, ha van az embernél. Nem tudtam, hogy mit szeretsz, ezért hoztam egy vizet, meg egy teát. A tea azért jó, mert megfőzöd, aztán hidegen, melegen is jó. Az üdítő ha megmelegszik a táskámban, az nem finom annyira, de a tea úgy is jó. És nem kell külön bemenni a közértbe venni."

Kicsit félreálltam az út szélére, hogy ne jöjjön nekem senki, míg a táskámban kotorászok. Ismét kihasználtad a helyzetet, hogy 3 lépésre vagy tőlem, nézegetsz engem. Nehezen tartom meg egy kézzel a táskám, s bevett szokásom szerint, féllábra állva, a felhúzott térdemen akartam megtámasztani a táskámat, hogy kivegyem az italokat. Szemem sarkából persze láttalak, lested a mutatványt, reménykedve, hátha most nagyobb sikerrel beláthatsz a szoknyám alá. Szeretted volna, elhiszem, s nem is tudom, hogy sikerrel jártál-e valamelyest, de ezt azért kétlem. Vigyorogva nézted a mutatványom, mire én tettetett haraggal megkérdeztem: "Nem segítenél inkább, ahelyett, hogy olyan jól szórakozol rajtam?" Ekkor nevetve közelebb jöttél egy lépést, megtartottad a táskám, míg én elővettem az italokat. Én sem bírtam tovább persze nevetés nélkül...
-Még mindig nem értem - szólaltál meg - hogy mi minden van abban a táskában?
-"Ilyet sose kérdezz egy nőtől. Van abban sokminden amire szükségünk lehet..."
Kezedben a teás palack, kortyolgatod, figyellek, mintha valamin nagyon gondolkodnál. Furcsa vagy. Elgondolkodó. Kaján. Valamit morogsz az orrod alatt, azt hiszed nem hallom...
"-Tessék??!!"- kérdezek vissza értetlenül.- Hogy mondtad?"
-Semmi, semmi! - válaszolsz
-Hallottam ám! - mondom.
-Tényleg? - nézel rám kissé elképedve, de szemtelenül vigyorogva, majd ismét a combjaimat vizslatod.
Én is elmosolyodom...egy darabig csendben sétálunk kézen fogva...mindketten a saját gondolatainkkal elfoglalva.. nem létezik, hogy ennyire tetszenek neki a lábaim...mi extra van ezekben a virgácsokban? Semmi...jó, jó, persze, szépek, formásak...de ennyire???
És, hogy tud nézni...azzal a szép, igéző szemével...és mi az, hogy "reméli, hogy tartalék harisnya is van abban a táskában?"
Ezzel vajjon mit akart mondani?...azt hitte, hogy nem hallom. Persze. Nem vagyok süket.

Lassan elérjük a híd azon részét, ahol le lehet sétálni a Margitszigethez.
Ez a folyamatosan szemtelenül bámuló fazon mellettem szép lassan megáll, és megtöri a gondolkodásmenetem.
-Na, innen merre tovább? - kérdezi, s úgy néz rám, hogy menten megbocsátom a szemtelenségét. Különben is: mi haragudni való van azon, hogy tetszem neki? Na, ez jó kérdés. Magam sem tudom.

Városi körökben az a hír járja, hogy a Margitszigetre csak egy dolog miatt járnak a fiatalok...jó sok bokor van.
Nem, nem akarok első randi végén egy bokorban kikötni...ha azt mondom menjünk arra, még azt hiszi, hogy könnyűvérű vagyok.
Vajjon miért akarta azt, hogy erre jöjjünk? Cirka 3 órája ismerem. Na, Szami, mit fogsz most erre lépni? Hogy leszel most okos?
Hátha kicsi időt nyerek, idegességemben felteszem a világ legeslegfeleslegesebb kérdését?
"Titusz, mennyi most az idő?"
(Rajtam is van óra, délután öt óra van...)
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2022

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 15. 18:19    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Most neked kell majd döntened, Szami...Mondom ezt most,és az "alternatív valóságban" is... Hogy döntöttél,merre menjünk a továbbiakban? Lefelé a Margit szigetre, avagy át Budára? Amennyiben az utóbbi variáció mellett döntöl, az azt jelenti,hogy a Duna korzón fogunk majd sétálni a továbbiakban a Batthyányi tér felé, déli irányba...Ez azzal az előnnyel járna a számodra ha már elfáradtál a sok gyaloglástol ,hogy ott metróra tudunk majd szállni,hogy elkezdjem a hazakísérésedet...Amennyiben viszont a Margit sziget mellett döntessz, akkor azzal azt is vállalod majd,hogy túl hamar nem fogol aznap hazakerülni...Mivel a Margit szigeti séta megint benne lesz vagy 2-3 órányi időbe... Nos? Melyik irányba folytassuk az utat? Mondjuk nekem van ötletem,de mivel sem a való életben,sem az alternatív valóságban nem vagyok egy erőszakos,tolakodó, semmire tekintettel nem lévő,önző ürge, hát akkor a dolgok további folyását határozd meg te...Úgy,ahogy a kedved tartja...Azon az 1992-es nyári estén...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2022

HozzászólásElküldve: 2019. 08. 15. 18:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

A leírásod amúgy most is tökéletes volt...Lassan már jobban ismersz ahogy elnézem,mint én, saját magamat...Most is pontosan úgy reagáltam volna minden helyzetben,ahogy azt leírtad...Pontrol-pontra úgy viselkedtem volna, ahogy azt feltételezted rólam az adott szituban... Nincs is szükség a szöveg finomítására a részemröl...Úgy tökéletes ahogy van...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Lélekemelő Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3 ... 23, 24, 25 ... 29, 30, 31  Következő
24 / 31 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.