Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Sztorik, történetek a hétköznapokról

 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Életkérdések
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
méhecske2
Adeptus


Csatlakozott: 2009.11.26. Csütörtök 14:48
Hozzászólások: 331
Tartózkodási hely: Általában, önmagamon belül.

HozzászólásElküldve: 2013. 03. 30. 16:21    Hozzászólás témája: Sztorik, történetek a hétköznapokról Hozzászólás az előzmény idézésével

Siettem haza felé, már nem tudom, hogy az eső kitartó szemerkélése futamított meg, vagy az otthoniak húztak hazafelé.., de siettem, tényleg siettem. Kerülgetem a tócsákat, az autókra is figyelni kell, feleségem hangját véltem hallani: hol kolbászol ez már megint!? Na puff, bele, hogy a fenébe tudok még egy ócska tócsába is megbotlani –mérgelődöm.
Basszus, előttem enyhe dülöngéléssel a Laci, és akár hogyan is lavírozok, a feje búbja irányban mindig a kocsma felé, csak én nem tudom kikerülni. Hol a tócsa, hol egy autó, végül addig szerencsétlenkedem, sikerül – épp, hogy a fejünk össze nem koppan.
Jaaa, te vagy az!? Néz rám, úgy, mintha csak éppen tegnap váltunk volna el, de akkor is csak azért, hogy ma itt a kocsma előtt találkozzunk, pedig évek óta nem is beszéltem vele.
Nahát! Szia, jé majdnem észre se vettelek –szerencsétlenkedem tovább, mintha számítana valamit is ez a Lacinál.
Édes barátom, drága izé, de jó, hogy találkoztunk (száj tátva), te képzeld el valami nagy-nagy dologra jöttem rá, olyan nagy dologra, és én… neked ezt el kell mondanom –néz bele a szemembe, akkora szeretettel, hogy mindjárt én is berúgok, pia nélkül. Enyhe rémület furakodik elő valahonnan, jaj Istenem, csak nehogy szájon csókoljon. Elhessegetem magamtól a gondolatokat és összekapva magam próbálok egy határozott csapással szabadulni. De a szeme, valami hatalmas boldogság sugárzott belőle, ez valahogy kíváncsivá tett.
Na, addig-addig, kocsmába be, asztalhoz le. A pincér kicsattog, mit hozhatok? Néz rám kitartóan, én terelem a figyelmét Laci felé, de mintha milliókat látna összezsuppolva egy picike helyen, le nem venné a szemét rólam.
Laci egy korsó sör jó lesz? Nem! Csak egy pohárral kérek, de azt is csak azért, hogy megmutassam neked, amire rájöttem. Hu.., ok. akkor egy pohár sör, én nem kérek semmit! A pincér csalódottan fordul, és mintha hallani véltem volna, hogy: bunkó.


A pohár sör előtte, megbabonázva nézi, még csak nem is pislog. Csak nézi, és nézi.
Türelmemet vesztve éppen szólnék, de hihetetlen reflexszel megelőz, felemeli a mutató úját és csendre int. Majd valamit belemorogva a pohárba lassan felemeli és áhítattal szépen lassan megissza.
Na, láttad? Ezt akartam neked megmutatni!
Tényleg?
Ja bocs, nem mondtam, hogy arra jöttem rá, hogy bennem van az Isten.Igen itt belül, mert tudod komám ezt eddig sohasem értettem. Mindig azt hittem, hogy Isten fent van -mutat felfelé a kezével. De most már tudom, hogy nem így van.
Közelebb húz magához és suttogva mondja tovább a fülembe. Tudod az Istennek az a legnagyobb vágya, hogy belénk jöjjön, hogy örüljünk azzal az örömmel, amit ha bennünk van, akkor azt belülről adja át, ezt az örömöt. Kívülről nem tudja átadni ezt az örömöt. Az Isten rajtunk kívül semmit sem tud kezdeni velünk, csak akkor tud, ha belénk jön.
Na most itt van ez a pohár sör, mondjuk csak példának, hogy ez a pohár sör az Isten. Na érted? Ha most az Isten csak úgy itt van kívül, akkor semmit sem tud velünk kezdeni, meg kell innunk az Istent és akkor belénk kerül, akkor megindul a gondolkodásunk átalakulása, a bennünk lévő Isten által.
Tudod ezt akartam neked már régóta elmondani, hogy ne csak imádkozzál, meg templom stb. tudod..., mert akkor mindig csak rajtad kívül lesz az Isten, hidd el komám. Többet ér, ha megiszod az Istent, hidd el sokkal többet ér.

Némi rossz kedvel bele nézek a szemébe, de hátra hőköltem. A zöld színű szemei most kék színűre változtak, szokatlanul tiszta rezzenéstelen nyugalommal nézett vissza rám. És valami enyhe szomorúsággal, de hihetetlen szeretettel nézett a szemembe.
Nem, ez lehetetlen, lehetetlen -gondoltam magamban.
Érted most már? Kérdezi. Igen értem, válaszolom rekedten.

Na, akkor most már siess ahová sietned kell, és kérlek ne kerülgessél engemet, mert én a komád vagyok, mondja nevetve. Tudom Lacikám, a komám vagy mondom szégyenkezve.

Eső utáni tiszta friss levegő, a sietségem elszállt, és nem is értettem, hogy hová siettem még az előbb. Könnyűnek és boldognak éreztem magam, nem néztem a lábam elé, csak a két pár kék szem lebegett előttem, amelyet soha sem fejtek el, én Istenem.
_________________
Csak az lát igazán, aki látja a láthatatlant, ami a láthatók mögött van. A ragaszkodás a szabadság hiteles gyümölcse. A megkötözöttség ragaszkodás az elrontott jóhoz. Aki Hozzám ragaszkodik, az valóban szabad." (Jézus; Hang: 4/312)
http://web-hang.hu/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
Illúzió
Orákulum


Csatlakozott: 2007.04.03. Kedd 18:02
Hozzászólások: 9701
Tartózkodási hely: Mindig másik dimenzió

HozzászólásElküldve: 2013. 03. 30. 22:34    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Embarassed nem igazán értem.. most kívülről hogy jut be? -mármint.. honnan tudom, hogy ha eszek/iszok valamit, akkor abban már előzőleg "volt-van VALAKI"?
(mert azért bizti hogy nem az volt a lényeg, hogy kezdjek kocsmázni..) Cool

és elég fura, hogy mostanában sokan hasonlóan éreznek.. (csak az "átadótörténet" más, de a lényeg.. az ugyanaz)

és mi van, ha ugye jön ez az "újvilág", és EZ ilyen, meg olyan új cselekvésformákat "igényel" az emberektől..
csak épp valaki eddig is pont így viselkedett, akkor most neki is változnia "kell"? Shocked vagy ő maradhat, csak tartsa magát az elveihez? Shocked Shocked
egyébként fura, de ma épp gondoltam rád.. Rolling Eyes
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
méhecske2
Adeptus


Csatlakozott: 2009.11.26. Csütörtök 14:48
Hozzászólások: 331
Tartózkodási hely: Általában, önmagamon belül.

HozzászólásElküldve: 2013. 04. 02. 14:55    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Illúzió írta:
Embarassed nem igazán értem.. most kívülről hogy jut be? -mármint.. honnan tudom, hogy ha eszek/iszok valamit, akkor abban már előzőleg "volt-van VALAKI"?
(mert azért bizti hogy nem az volt a lényeg, hogy kezdjek kocsmázni..) Cool

és elég fura, hogy mostanában sokan hasonlóan éreznek.. (csak az "átadótörténet" más, de a lényeg.. az ugyanaz)

és mi van, ha ugye jön ez az "újvilág", és EZ ilyen, meg olyan új cselekvésformákat "igényel" az emberektől..
csak épp valaki eddig is pont így viselkedett, akkor most neki is változnia "kell"? Shocked vagy ő maradhat, csak tartsa magát az elveihez? Shocked Shocked
egyébként fura, de ma épp gondoltam rád.. Rolling Eyes


Szia!

Sztem valahogy úgy, hogy ugyi mindenkinek van lelke, az emberi lélek abból az egy LÉLEKBŐL lett teremtve, ami maga az Isten. Az Isten a saját LÉLKÉBŐL teremtett bennünket. A biblia ezt úgy fogalmazza meg, hogy az Isten az embert önmaga arcképére teremtette. Mert lélek nem keletkezik csak úgy a bokorban, hanem a LÉLEKBŐL teremtődik. javascript:emoticon('Laughing')
Ha ezt a kérdést mondjuk a szemmel látható felől közelítjük meg, akkor pld. a tested körül az aurád benne él az Isten nagy és hatalmas AURÁJÁBAN. Ha a te aurád azonos frekvencián rezeg a nagy AURÁVAL (Isten lelkével), akkor létrejön a kapcsolat.
Akkor tud egy frekvencián rezegni, ha a szeretetben képes valaki fejlődni.

A lelki fejlődés sohasem fog sztem leállni, tehát mindig nyitottnak kell lennünk az új és jobb dolgok felé, amik Isten felé mutatnak, amelyek szinkronban vannak Isten tanításával. Változnunk tehát mindig kell, de igazodnunk mindig Istenhez kell, ha boldogok akarunk lenni.


A mai világunk sztem a próbák időszaka. Az egyre rosszabb körülmények a felszínre fogják hozni, hogy kinek mi van a lelkében. A sötétséget, vagy a FÉNYT hordozza önmagában. Ha fényt (tehát mindig igyekszik másoknak jót akarni, mindig megbocsát, segít stb.) annak erről tanúságot kell tennie. Nem az Istennek, hanem önmagának kell bizonyítania, hogy nem csak beszél erről, hanem igen ez szerint cselekszik is.



Bocs, ha egy kicsit ilyen „vallásos” szöveget löktem, de jobb most nem jutott eszembe.

Laughing


amúgy hogy'smint? Question
_________________
Csak az lát igazán, aki látja a láthatatlant, ami a láthatók mögött van. A ragaszkodás a szabadság hiteles gyümölcse. A megkötözöttség ragaszkodás az elrontott jóhoz. Aki Hozzám ragaszkodik, az valóban szabad." (Jézus; Hang: 4/312)
http://web-hang.hu/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
Antal Orsolya
Mágus 3.kör


Csatlakozott: 2009.03.04. Szerda 14:04
Hozzászólások: 1423

HozzászólásElküldve: 2013. 04. 19. 09:12    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szerintem elég a fejlődésben, ha a jelenben vagy. Érzékeled a körülötted lévő eseményeket. Érzelmileg reagálsz a történtekre. Mindig minden hat ránk, ha odafigyelünk és nem alusszuk át az életünket, vagy nem élünk egy álomvilágban! Sok ember nem képes semmivel szembe nézni. Ha jól szétnézel a környezetedben, láthatod, hogy ki hol tart. Mi a központi kérdés számára. vannak bigottak, akik csak egy csőlátásig jutnak el, van aki széles körben látja maga körül a világot. Akik így élnek, azokat nem tudja megvezetni sem az egyház, sem a politika. Csont nélkül semmit nem szabad elfogadni


Nem ártana senkinek elolvasni a :

Peter Orban -Ingrid Zinnel : ÁRNYÉKOK TÁNCA utazás az életeden át. Smile nagyon érdekes könyv
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
méhecske2
Adeptus


Csatlakozott: 2009.11.26. Csütörtök 14:48
Hozzászólások: 331
Tartózkodási hely: Általában, önmagamon belül.

HozzászólásElküldve: 2014. 12. 12. 16:28    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Ott fönn, a magasban.



Nem olyan régen történt, hogy túl sok munkát és kivitelezést vállaltunk el a munkahelyemen. Olyan sokat, hogy azt meg oldani, szinte már lehetetlennek tűnt. Az egyik munkánk egy templom építésében részt venni, részleges munkálatokkal. Mivel túlvállaltuk magunkat egyéb más munkákkal, ezért az egyik legnehezebben megoldható munkafázisnál elfogytak a „hadra fogható” embereink, és ketten maradtunk a feladat elvégzésére, én meg a főnököm.

A konkrét feladat az volt, hogy határidőn belül, az épülő templom tetején, mintegy hét méter magasban, a tetőn kellet elvégezni egy nem túl bonyolult, de igényes munkát kívánó feladatot.
Meg is egyeztünk, hogy másnap nyolc óra körül találkozunk a helyszínen.



Reggel amikor felkeltem, és eszembe jutott, hogy mit is kellene elvégeznem ma, a szívem a torkomban kezdett el dobogni.
Hogyan fogok ott fenn a magasban dolgozni, az erős tériszonyatommal? Ráadásul szinte egy szöget sem tudok rendesen beverni, hiszen nem ez a munkám, hogy ácsként dolgozzak, hanem számítógép mellet, vagy az autó kormánya mögött tegyem azt, amire alkalmaztak.

Reggel nyolc óra? Ugyan már, a főnököm úgy is később ér oda gondoltam, mivel a számára legalább négy órás út szükséges. Áh’ mit is aggódom, lehet, hogy nem is jön, lehet valami közbejön neki, és mégis csak kerít maga helyett is erre alkalmas embereket.

Na jó, azért összeszedem magam, be az autóba, irány a helyszín, valami olyasmi érzés jött elő, hogy ezt úgy se tudom elvégezni, erre alkalmatlan vagyok, és egyébként is éppen ezért nem nekem kell ezt elvégeznem majd. Azért nyomtam a gázt, hogy mire oda érek, azok az emberek, akik helyettem és a főnököm helyett jöttek, még időben találkozzak.



Aránylag időben oda is értem még, de a főnököm BMW-jén kívül más autót nem találtam. Ekkor újból „előkerült a szívem”, és a torkomban kezdtem érezni, hogy dobog.

Az idegességemet leplezendő, erőltettet mosollyal az arcomon kérdezem: Te mennyivel közlekedsz, hogy ilyen hamar ideértél, radar detektorod van!? De nem különösebben vette a lapot, csak végigmért és kérdezte, hogy hol vannak az alkatrészek?

Na ettől féltem, nincs mese, átöltözni. A többi melós alig leplezett mosolygással nézte, ahogy előszedtük az alig használt, szinte vadi új szerszámainkat, kalapácsot, fúrógépeket, rögzítőket, és suta mozdulatokkal teszünk néhány próba mozdulatot velük. Az egyik meg is kérdezte, hogy jobb kezes kalapácsot nem hoztunk magunkkal, mert ez a mostani mintha balkezes lenne. A többiek hangosan felnevettek, de mondták, ha kell szívesen segítenek, ami nagyon jól esett, és oldódott bennem a szorongás.


Összeszedtem magam, amennyire csak bírtam, és elkezdtem mászni fel az állványokon. Fenn a magasban mintha más világba kerültem volna. Éreztem a hideg szelet, a zajok is mintha megszűntek volna körülöttem. Tiszta, friss levegő, csend, csak a szél zúgását lehetett hallani. Nem tudtam, honnan fúj, és hová megy és látni sem lehetett, de mindenhol ott volt.

Elkezdtük a munkát, ahogyan átmásztam az állványról a tetőre, egyszer csak nem érdekelt a tériszonyom, nem érdekelt a félelmem sem. Nem volt fontos vagy lényeges, hogy nagyon magasban vagyok. Valami öröm öntött el, hogy jééé, itt fenn a magasban is tudok dolgozni, és nem félek. Valami megváltozott bennem, valahogyan más lettem. Dolgoztam, de most már nem csak azt, ami szigorúan nekem kellet elvégeznem, hanem azt is, amivel segíthettem másokon. Erő költözött a lelkembe, és öröm. Csörgött a zsebemben a mobilom, felálltam és úgy kapaszkodás nélkül telefonáltam ,intéztem az ügyeket, félelem és szorongás nélkül. A főnököm rám ripakodott, hogy eszembe ne jusson máskor, hogy ilyet csináljak.
Elvégeztük a munkát, egy mozdulattal átugrottam a tetőről az állványra, és már szinte nevettem örömömben.



Hazafelé tartva azon tűnődtem, hogy valami ilyesmi féle lehet az újjászületés is. Az ember szorong és fél, hogy nem alkalmas, nem méltó rá. De, ha szembenézünk a saját félelmeinkkel, a szorongásainkkal, és amit teszünk azt az Úr Jézusért tesszük, hittel, akkor megtörténik az a csoda, amelyet az Úr Jézus megígért, az övéi számára. Áttudtam adni a félelmemet, a tériszonyomat Jézusnak, és Ő azt átvette tőlem, és tényleg nem féltem ott fenn a magasban.

Nem én voltam az, aki legyőztem a félelmemet, hanem csak átadtam, és rábíztam azt Jézusra. Az Ő ereje költözött belém, az Ő öröme volt bennem, és a tériszonyommal kapcsolatban újjászülettem. Lehet, hogy így, darabonként kell újjászületnem? Darabokként kell újból és újból átadnom magamat Jézusnak? –gondolkodtam el.
Lehet, ma csak a tériszonyomat, lehet máskor a vágyaimat is sikerül hittel átadnom majd az Úr Jézusnak?
És vajon van-e bennem olyasmi, vagy van-e olyasmim, amit ne akarnék, vagy tudnék átadni Neki? Vajon van-e annak valami határa, hogy mi mindent kell átadnom Neki? Vajon az énemet is át kell adnom Neki? És ha az énemet is átadom Jézusnak, akkor énvelem mi lesz? Megszűnök én lenni? És Jézus lesz az én ÉN-em?
Ott fönn a magas tetőn, szívemben Jézus örömével megértettem, hogy minden fordítva van, mint azt gondoltam, mert akkor voltam igazán önmagam, ott fönn, a magasban.
_________________
Csak az lát igazán, aki látja a láthatatlant, ami a láthatók mögött van. A ragaszkodás a szabadság hiteles gyümölcse. A megkötözöttség ragaszkodás az elrontott jóhoz. Aki Hozzám ragaszkodik, az valóban szabad." (Jézus; Hang: 4/312)
http://web-hang.hu/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Életkérdések Időzóna: (GMT +1 óra)
1 / 1 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.